Hirtelen kidobott a szerelmem, mit csináljak?

A nem tudom hanyadik oldaltól már nem volt türelmem tovább olvasni. Azt hittem, lesz valamiféle előrelépés vagy új info, de nincs.

Szóval:nekem is volt egy exem, aki így járt. Mondtam neki nem is egyszer, hogy nem jó, változtasson, de nem vette komolyan. Aztán mikor szakítottam, kapálózott.

Azt tudom mondani, kérdező, hogy vállalni kellene felelősséget a hibádért, nem pedig hárítani és őt szidni, hogy kegyetlen és ennyit ér neki a kapcsolat.

Nem neked kellene háborogni.

Ő jelzett. Az, hogy te ezt úgy értékeled, hogy apróságok, meg te úgy érezted, hogy tökéletes, a te bajod. De ő igenis jelzett, csak te nem akartad tudomásul venni. Azon pedig, hogy nem foglalkoztál vele eleget, ő mit változtasson?

Neked kellett volna. Az pedig, hogy neked így is jó volt, betette a kaput valószínűleg. Tudod, milyen dühítő, és kiábrándító egy idő után, hogy mondom, mondom, ès látszólag felfogja, de neki így is jó, úgyhogy nem vàltoztat?

Simàn el tudom képzelni, hogy ez lehetett az utolsó csepp. Ès nem, nem bántalmazó ettől, csak elege lett. Van egy olyan időszak szakítás előtt, amikor már nem szól az ember, mert belefáradt, és értelmetlennek érzi. Elengedte, és nem érdekli már.

Te megvártad ezt. Bőven.

Annyi a bűne, hogy jobban szerette magát, minthogy szenvedjen továbbra is a langyos f*sban.

Nem ő ölt ki minden érzelmet, hanem te a nemtörődömségeddel.

Lezárta, kész. Majd tanulsz belőle, hogy a következőnél komolyan veszed, amikor szól, ès nem vergődsz utólag, hogy nem kommunikàltatok. Ő kommunikált, csak tèged nem érdekelt. Nem azért kell változtatni meg komolyan venni, mert ez lesz a következmènye, hanem azért, mert szereted ès fontos neked. Senkinek nem kell olyan férfi, aki kényszerből változtat, csak, hogy befogja végre a partner. Magadtól kell, mert neked sem jó így. Ha pedig jó volt, akkor így jártál.

Mellesleg, ha ilyen műsort toltál le, mint itt nekünk, nem csodálom, hogy kirakott estére.

Meglehetősen egyoldalúan olvastuk ezt a sztorit. Kíváncsi lennèk, ő hogy mesélné. Lenne meglepi, az szinte biztos.

Utolsónak abban valószínűleg igaza van hogy nem akartad meglátni a figyelmeztető jeleket. Én is voltam olyan kapcsolatban, ahol sokszor jeleztem, hogy valami nekem nem jó, de a másik félnek nem volt rá igénye, hogy alapvetően változtasson. Csak ígérgetett maximum. Mikor egyszer majdnem szakítottam, akkor nagyon megijedt, de akkor sem történt érdemi változás. Aztán mikor ténylegesen szakítottam,nem értette meg, és úgy tett, mintha én hagytam volna őt cserben. Nem volt rossz a kapcsolatunk, nem veszekedtünk, csak neki én az x-edik voltam a prioritási listán, én pedig az (egyik) első akartam lenni. Neki erre egyszerűen nem volt igénye. Utólag már persze sajnálja. De hogy ott voltam évekig, akkor kellett volna rendesen szeretni meg előtérbe helyezni, nem akkor mikor már túl késő.

Ha tényleg szeretjük a másikat, akkor azt mindig kimutatjuk. Nem tesszük fel az embert a polcra, mint egy játékot, hogy majd levegyük, ha lesz vele kedvünk játszani meg ráérünk vele foglalkozni.

Ezzel együtt szerintem nagy szemétség volt téged odahívni, majd éjjelre kirakni az utcára.

Akkor érteném ezt meg, ha váratlanul érkeztél volna és a lánynak már lenne új barátja akihez hűséges akar lenni. Akkor persze hogy kitesz, nem alhatsz vele együtt. De ha ő hívott, akkor nagy szemétség.

Azért nem hallottad, mert nem akart szakítani. Meg akarta oldani, ezért szólt. De ezt “kis hülyeségnek” vetted, itt csúszott el a történet. Kár ragozni, amiben ilyen “kis” problémàk vannak, az nemhogy tökéletes nem lehet, de még elfogadható sem. Neki sem volt az, így szakított, mikor látta, hogy nem történik semmi.

Nagyon tiszta sor, csak te bonyolítod.

Jól látom, hogy kiemelted a kérdést?

Én most látom először, és végigrágtam magam 18 oldalon keresztül.

Én is voltam hasonló szituációban, mint a #171 és a #172. Bár nem ismerem az exbarátnőd szemszögéből a történetet, sejteni vélem, mit élt meg. Langyi volt a kapcsolat, stagnált és számára nem volt megfelelő. Míg szerinted tökéletes volt. Már ebből látszik, hogy nem találkoztak az igényeitek. Volt egy olyan mondatod, hogy "párszor beszéltünk róla, de amúgy nem mutatta jeleit". Mondd, milyen jelét kellett volna még mutatnia azon kívül, hogy őszintén beszélt veled? Máskor meg az a bajuk a pasiknak, hogy a barátnő csak elvonul duzzogni a sarokba, és képtelenek kiszedni belőle, hogy mi baja van. A te exed elmondta neked, az más kérdés, hogy nem vetted komolyan. Valljuk be, hogy neked totál kényelmes volt így is. Gondoltad, hogy kicsit "hisztikél", de úgyis megbocsát, hiszen szeret. Van egy rossz hírem: csak a kapcsolatfüggő ember bocsát meg mindent. Akinek egészséges az önértékelése, az igen is törekszik arra, hogy a saját szükségletei is kielégüljenek a kapcsolatban.

Persze, hogy vissza szeretnéd kapni, hiszen már-már idealizálva beszélsz róla. (Máskor mondjuk leértékeled, hogy mennyire kegyetlen.) Te jól érezted magad a kapcsolatban. Ő viszont nem érezte jól magát. Ezen a ponton önzőség lenne elvárni tőle, hogy visszamenjen hozzád szenvedni, csak azért, mert neked úgy nagyon jó. Egy kapcsolat akkor működik jól, és akkor áll nagyon közel a tökéleteshez (ugyanis teljesen, 100%-ban tökéletes nem létezik), ha MINDKETTEN boldogok benne. Az én exem is boldog volt velem, mert neki elég volt, hogy fetrengünk egész délután az ágyban, és történt szeretkezés. Sőt, ha kiültem az ágy szélére, már rám is szólt, hogy feküdjek le mellé... 🤦‍♀️

Én viszont sokkal több közös programot szerettem volna, valamint ha fejlődött volna a kapcsolatunk. Sajnos sokáig stagnált. Ő ugyanígy nem értette a szakítást, mint ahogy te sem. Pedig én jóval több esélyt adtam neki, de azt kell mondjam, nem nyertem vele semmit. Mi 5 évig voltunk együtt, és kb. másfél évesen beszélgettünk először komolyan egy bizonyos dologról. Mindig ígérgette, hogy változni fog, mert igazam van, és most már összeszedi magát, és különben is, eddig a körülmények áldozata volt. 3-4 havonta jött ugyanaz a beszélgetés, később már vita is volt belőle, és mindig azzal vágott vissza, hogy a változáshoz idő kell. Adtam neki időt, elérkeztünk az 5. évhez, de nem változott semmi, sőt, csak rosszabb lett.

Valószínűleg a te exed már hamarabb érezte, hogy nem egyeznek az igényeitek, talán a jövőképetek sem, és mindkettőtöket megtisztelt azzal, hogy ne húzzátok tovább egymás idejét. Egyszer írtad azt is, hogy talán jobb, hogy így történt, és nem mondjuk három év után tett ki. Azt kell mondjam, tényleg jobb. Hiszen minél hosszabb a kapcsolat, minél több évünk telt benne, annál nehezebb befejezni, és mindent újrakezdeni. Ráadásul ha egy év után így sírsz, és még közel 9 hónap után is kiemeleled a kérdést, akkor 3, vagy 5 éves kapcsolat után még ennél is rosszabb lett volna.

Amit még észrevettem, hogy nagyon sokszor beszélsz feltételes módban, pl. ezt a kapcsolatot meg lehetett volna menteni, a problémát meg lehetett volna oldani, ezt kellett volna csinálni, azt kellett volna csinálni. Meg LEHETETT volna oldani, mégsem oldottátok meg. Így utólag én is tudom, mely lottószámokat kellett volna megjátszani, vagy milyen részvénybe kellett volna befektetni X évvel ezelőtt, mégis csóró vagyok, na ezt add össze. :D