Ezen az oldalon (is) miert gondolkodik igy sok no?

Kérdező, ügyesen csinálod, én mondjuk sokáig nem is szerettem a fehérlisztes kajákat, a cukrosat meg pláne, de amikor kénytelen voltam ezt enni mert alkalmazkodnom kellett, mindig fel is jött néhány kiló, amit nem szerettem, és nem is éreztem jól magam. Szerencsére most hozzájutok egészséges ételekhez, csinálok is magamnak és a másik nagy szerencse hogy a párom éppen fogyózik eü okokból, így nem kell kétfélét enni. Csokiból csinálunk házi csokit, és ha olyanunk van sokat eszünk belőle, és persze süteményt is eszünk néha de nem az agyoncukrozott fajtát. Fantával és egyéb cukros löttyökkel meg engem a világból ki lehetne kergetni, én inkább azért éreztem magam mindig hátrányban mert vendégségbe muszáj volt azt inni, mikor soha életeben nem szerettem, és ha mást kértem jöttek azzal hogy diétázok. Nem, nem diétázok, nem szeretem mert összeragad tőle a szám, olyan cukros.

Azért is mindig leszóltak hogy miért megyek gyalog, miért nem szállok fel a buszra. Épp ha rossz kedvem van, akkor van még kevésbé kedvem buszon kocsiban tespedni és az általam utált fantát és társait inni, akkor depresszió és kedvetlenség ellen még inkább szükségem van mozgásra és olyan ételekre amik ízletesek és táplálóak, nem műkaják. Úgyhogy az hogy valaki problémáira eszik és hízik, nem mindenkinél működik. Mindenesetre az jó lenne ha nem néznék le azokat se akik nem akarják a műkajákat enni állandóan, és más az életmódjuk.

Nem értem, miért nőkre élezted ki? Csakhogy megmutasd, te ilyen faasza kis csajszi vagy?

Mondja már meg nekem valaki, merre van ez a hely, ahol elhízott mami nők vannak szexis, jóképű, George Clooney férjekkel.

Mert ha az oldalt hoztad fel példának, akkor tudnod kell, hogy naponta vannak itt olyan kérdések pasiktól, hogy "úgy nézek ki, mint Lagzi Lajcsi, lehet csinos, sovány, 22 éves barátnőm?".

Amiket leírtál, hogy fogadjanak el így... lehet, hogy a nőkre igaz ez szülés után, nem tudom, nem szültem, de hogy a pasikra igaz kapcsolat ELŐTT, az tuti. "Miért a vonzó pasik kellenek a nőknek", ezen megy a hiszti.

Lehet, te jobb körökben mozogsz, én nem azt látom, hogy elhagynák magukat a nők, max. hozzáigazodnak a párjukhoz. Mert a pasi alapból nem nézett ki jól.

Kérdező, te tartasz valahol egy kapcsolatban, eléggé az elején. Örülj neki, élvezd ki, de térjünk majd vissza erre a témára úgy 10 év múlva, mikor két gyerek mellett kell csinosnak lenned.

Persze van akinek ez is megy, de hát nem lehet mindenki Rubint Réka. :D (Már akinek ő az esete.)

Ami az elkényelmesedést illeti, az mindkét nemre jellemző és nem csak külsőségek terén. De ha már erre hegyezted ki, akkor jó, ha pár dologgal tisztában vagy.

A terhesség és szoptatás egy hormonális bomba. Brutálisan át tudja alakítani a nő szervezetének működését. Teljesen más enzimeken termel a szervezeted, mint "normál" állapotban, és azt hiszed, ismered a tested, tudod mit tehetsz, mit ehetsz, mennyit kell mozognod... na azt a terhesség alatt/után valószínűleg elfelejtheted. Megmagyarázhatatlanul eltűnhetnek dolgok, amik korábban voltak (nekem pl. megszűnt az allergiám) és jöhetnek újabb, megmagyarázhatatlan problémák, amikről sose hitted volna. Ha szerencséd van, nem hízol drasztikusan, sőt, van, aki összességében még fogy is a terhesség végére. De ha nincs szerencséd, akkor még a levegőtől is hízol és nem tudod kontrollálni. Én ebbe az utóbbiba estem bele.

Aztán megszültem a gyermekem, sürgősségi császárral. Konkrétan újra kellett tanulnom járni, miközben egy csecsemőt láttam el.

A gyerek születésével pedig megszületik az anya és az apa is, tehát már nem csak pár lesznek, nem egymásnak próbálnak megfelelni, hanem az energiáik jelentős része áttevődik a gyereknevelésre.

Nem láttál még el csecsemőt, szóval nem tudhatod, hogy ez mivel jár. Az éjszaka, mint olyan, egy időre megszűnik. Három órás pihenési fázisok vannak, utána kelsz szoptatni, pelenkázni. Éjjel-nappal. Huszonnégy órás szolgálat, szabadidő az nincs... mert ha épp adódna, akkor próbálsz egy kicsit aludni. Ha apuka besegít, akkor olyan "luxus" dolgokkal foglalkozol, mint pl. hajmosás.

Zavarnak a kilók, de mérlegelned kell... egyrészt nincs időd, energiád edzeni... diéta? Nem lesz tejed. Edzés: izomlázad lesz és az izomláz megváltoztatja az anyatej ízét, a gyereked elutasítja. Választanod kell a tiptop külső és a gyerek jól-léte között. Húzod-halogatod, ameddig lehet. Aztán mikor már a gyerek végre eszik mindent, megléped... szoptatásnak annyi. (Nálam ez tényleg így történt.) Lehetsz újra nő, lopsz magadnak egy kis időt mozogni, de anyai mivoltodban ez egy kisebb kudarc. OK, túl lehet élni, úgysem szoptattam volna élete végéig, de azért mégis...

Na de ezzel még nincs vége, mert a következő években van egy csatolmányod. Olyan edzésformákat keresel, ahova lehet menni gyerekkel is, vagy továbbra is lopkodod magadnak az időt. Korábban volt saját énidőd, amit beoszthattál kedvedre, csinálhattál akár tízféle dolgot is, belefért a napba. Most egyvalami fér bele, az is csak lopva.

Közben a párod nyugodtan topisodhat, pocakosodhat, elkényelmesedhet, rajta nem kéri számon senki... pedig ő nem is szült gyereket, még focizni is elmegy a többi apukával, de hát ő sem lesz fiatalabb, az szervezete is alakul, változik. Tükörbe ritkán néz, helyette huszonéves fiatal lányokon legelteti a szemét, pornóra veri a farkát és utána azzal mér össze téged, amit lát... te miért nem tudsz olyan lenni, mint azok a nők, akikre ő ráizgult?

Hát mert a gyerekedet nevelem, b+.

Jön az elhidegülés, mert egyszerűen semmi olyan impulzus nem ér, amitől nőnek érezném magam. Egyedül a gyerekem révén érnek élmények, az anya erősödik bennem, a nő meg elmegy szabadságra egy időre. Férjben egyre jobban megerősödik, hogy ez már csak egy anya, nem nő (meg sem próbálja kihozni belőlem), úgyhogy elkezd a kolléganőkkel flörtölgetni, randizgatni, mert neki ugye van saját élete... neked csak amolyan "anyukaéleted" van, minden emberi kapcsolatodat más anyukák jelentik, akik hozzád hasonló helyzetben vannak.

Persze lehetnek más forgatókönyvek is, de sajnos ez nagyon-nagyon gyakori. Én is végigéltem, és velem együtt még nagyon sokan mások is hasonlóképpen.

Én végül borítottam, kiszálltam, mert a házasságomban soha többé nem lettem volna már NŐ, csak anya. Elfogadtam, hogy a versenysúlyom bizony több, mint húszévesen volt. Sose voltam vékony, de teljesen mást jelent a hízásra való hajlam, mint szülés előtt - máshova hízok. Megváltozott a szervezetem. Negyven felett pedig újra. Megváltozott a menstruációs ciklusom is, egészen másképp működöm, mint 10, vagy 20 évvel ezelőtt. A huszonéveskori alakomat nem tudnám visszahozni, ez nem is célom. Megtanultam magamon elfogadni és szeretni azt a plusz tíz kilót, azt tartom is többnyire.

Az exemen a fiatalkori önmagához képest plusz harminc van és tökéletesen elégedett magával, férfiasnak tartja magát, aki minden nő álma.

Én akkor tudok igazán nőies lenne, tartósan, folyamatosan egy kapcsolatban, ha egy férfi megerősít a nőiességemben. Udvarol, bókol, rajongva néz rám - és ezt már azóta megkaptam. Szóval lehet okolni a nőt, hogy elkényelmesedik és azt várja, hogy fogadják el, de ez egy oda-vissza játék... az a férfi, aki meg az udvarlásban kényelmesedik el és nem tekinti a párját nőnek, csak anyának és a bókjait másoknak szórja szét, az ne lepődjön meg, ha a nő alkalmazkodik a ráosztott szerephez.

Nem csak a súly lehet vízválasztó amúgy, hanem úgy általában a "már nem nő, csak anya" szituáció. A válásom után olyan férfiak nyomultak rám (a plusz kilóimmal együtt is), akiknek csinos, filigrán feleségük van. Lökték a sódert, hogy már semmi nőies nincs benne, csak a gyerekekkel foglalkozik, semmi programra nem vehető rá és persze pocsék a szex. Az eszükbe sem jutott, hogy ha nem nekem udvarolnának, hanem a feleségüknek, akkor talán más lenne a helyzet...

Kérdező, én kívánom neked, hogy ne kelljen átélned mindezt, hogy ne válj soha "csak" anyává a párod szemében. De ez a legkevésbé a kilóidon, a frizurádon és az öltözködéseden fog múlni...

Kérdező, vannak az ilyen véglények, mint a 80% zsírdisznó, amelyik a nemtörődömségét, meg a lustaságát a hatalmas pofájával próbálja kompenzálni.

Általában a férfiakra jellemező ez a ki ha én nem gondolkodásmód, de ha egy nő ilyen, az isten óvjon tőle.

Meglepődöm, hogy van férje egyáltalán.

Itt van őfantasztikussága, akinek a kisujjáért is sorba kellene, hogy álljanak a férfiak, és ha a többi nő nem bólogató kiskutyaként szalad ezen beteg gondolkodásmód után, gonosz áruló mind.

Agyonkényeztetett kiskirálylányok az ilyenek, aki lukas tréninggatyában, 5 derékkal, térdig lógó mellekkel is bombanőnek látja magát.

Beteg elmék az ilyenek valahol, vagy nem estek még elégszer pofára, hogy felébredjenek a csipkerózsikás álmukból.

És azokkal mi a helyzet, akiket 100+ osan ismert meg a párja, és úgy tetszik neki ahogy van, soha sem csalta meg a férfi? Mert ez megint ilyen fröcskölés indító, provokatív baromság, egy felület, ahol lehet szidni és irigyelni azokat a párokat, akik elfogadják egymást úgy, ahogy vannak.

(Képzeld, 100+ os vagyok, és sosincs lenőve a hajam, és a súlyom ellenére tudok ízlésesen öltözni. Persze ha itthon vagyok nem veszek fel rikítóvörös selyemruhát, meg alapozót sminkkel, se otthonkát, egyszerűen itthon csak átlagos vagyok. )

100kg+ elhízott férfiak között is akadnak nem kevesen, akik elvárják a csinos barátnőt, már ismerkedésnél.

Az ő bajuk.