Melyikünk gondolkodik jól ebben a helyzetben?

Azt mondja, hogy határidős munkái vannak (hétköznap alkalmazott, hétvégén a saját cégével csinál maszek munkákat, az ugye jobban fizet). Azt mondja, a tél nyugisabb (nem tudom, mert tavaly is dolgozott állítólag, utólag kiderült, hogy a telken épített fel akkor egy 24nm-es szigetelt fa műhelyt).

Mióta együtt vagyunk, de főleg az elmúlt egy évben annyira keveset voltunk együtt, hogy már életkedvem sincs. Gondoltam, dolgozok többet, hátha jobb lesz, de nem lett jobb. Mindig azt mondtam neki, hogy ha amiatt, mert havi 2 napot együtt töltünk, csúszik a saját ház 2 évet, nem érdekel. De legalább a kapcsolat is megmarad. Eladói nem akarja, mert túl sok időt és penzt ölt már a telekbe (megkerdeztem, hogy a kapcsolatba nem?!) Legutóbb azt mondta, nem is bizalmatlan annyira, hanem bizonytalan, hogy együtt maradunk-e x év múlva. Lassan 3 év után nem tudja. Mert sok a feszültség, leginkább amiatt, mert nincs rám havi 1-2 napja, vagy csak nagyon nehezen (mert ha munka van, menni kell). Azt mondja, neki is jól esne kikapcsolódni. De ha valakinek fontos valami/valaki akkor nem tud havi 1-2 napot rászánni? Emiatt van a kezdetektől feszültség a kapcsolatunkban. Azt mondja, én nem vagyok megerto, és nem állok mellette.

2. Válaszoló. Voltak elveim mindig. És soha nem gondoltam, hogy valaha téma lesz a pénz bármelyik kapcsolatomban. Nem is tudtam volna elkepzelni a külön kasszát, de így ennyi idő eltelte után azt is megtudtam, hogy utálta ezt a közös kasszát. Csak nem beszélte meg velem. Konfliktuskerülő. Kérdeztem, hogy miért nem közölte ezt a teljes dolgot azelőtt, mielőtt még ette. Azt mondta azért, mert akkor nem maradtam volna vele (egyébként valószínűleg vele maradtam volna, meg ha nem is vágyom csillivilli palotára, de legalább nem titkolózott volna abban az esetben).

Úgy el tudja magyarázni a dolgokat, hogy már a sajat véleményemet is sokszor megkérdőjelezem.

Első évben sokat hisztiztem, hogy távol van (rengeteg vidéki munka volt akkor, 2-5 naposak, akkor napokig nem láttam). Valóban nehezen szoktam meg, másfél év kellett hozzá. De megtanultam kezelni ezt. Már nincs hiszti, tudomásul veszem, ha mennie kell és ennyi - idén kevés vidék volt. Volt, hogy szabadnapomon inkább dolgozni mentem vele, csak hogy vele legyek. De most kell csinálni, amíg van munka és amíg fizikailag bírja. És ebben van igazság. Ezért bizonytalanom el mindig. Ennél a bizonyos mondatnál.

Én korábban kijelentettem, hogy nem szeretnék CSOK-ot. Nem tudom, hogy alakul az élet, szeretnék gyermeket, lehet egyet, lehet hármat, nem láthatok a jövőben. Ha lesz harmadik gyermek, azt azért szeretném, mert vagyunk rá, és nem azért, mert a CSOK kötelez.

Ezt akkor mondtam neki, amikor már megvolt a telek, de én még nem tudtam róla.

Én felújítandó házat szerettem volna, amit fel lehet újítani, bővíteni, de ha úgy alakul az anyagi helyzet egyszer, akár másik házat építeni, ha a telek lehetőségei engedik ezt. De mindenekelőtt szabadulni szerettem volna az albérlettől, amit egy felújítandó házban láttam, mint opció (a keresetet is figyelembevéve).

Próbálom őt is megérteni. Hogy ha valaha rosszul alakulnak a dolgok, akkor nem akarja, hogy egy élet munkája (a ház) kárba menjen. Én megkértem, hogy nem tudok annyi pénzt beleadni, mint ő, hiszen nagy a keresetkülönbség. De! Itt jön az én verzióm:szó szerint én csinálok mindent otthon, ha gyerekek lesznek, akkor megint kiesik x összeg, amíg otthon vagyok velük, továbbra is én csinálok mindent, de már 160 nm-en... Erre azt mondja, a saját, nagy házban már ő is szívesen besegit majd, de a kis garzonban utal élni, utal takarítani, nem szereti ezt az albérletet (olcsó és normális állapotú, ismerős által). Én sem szeretem, de muszaj megcsinalni. És hogyan takarítanak otthon, hiszen a legtöbb kiadás meg csak akkor fog kezdődni, ha tegyük fel, megkapjuk a CSOK-ot. Gondolom akkor sem lesz többet velem, a gyerekekkel, hiszen ott lesz egy hatalmas CSOK-OS jelzaloghitel... Mindezek ellenére, próbálom meglatni ebben az egészben az igazat, vagy megérteni. Hiszen nem bűn, ha valaki külön kasszan akár lenni, sokan élnek így. Itt inkább az esetleges különválásnál az osztozkodás aggaszt, hiszen nyilvánvaló, hogy a fent említett okokból, töredékét tudnám csak kifizetni a háznak. De én mit kezdenek magammal 3 gyerekkel, 1-3 millió forinttal a zsebemben? Semmit.

Abba meg esetleg belemenne, hogy írjunk egy szerződést, hogy ha 3 éven belül el állnak útjaink, akkor nem jár semmi (nem is kell semmit belefizetnem), de ha CSOK lesz vagy terhes leszek, akkor jár a 25%. Ennyi. Talán ez még egy korrekt ajánlat, nem tudom. De forog a gyomrom, ezt neki is elmondtam. Forog, hogy egyáltalán ezekről beszélünk. De ő bizonytalan, mert sok az ellentét, a hullamvölgy - 80%-ban ez abból adódik, hogy évente csupan 6-8 napot töltünk együtt.