Melyikünk gondolkodik jól ebben a helyzetben?

Van a Párom (34) és én (30). Egy éve voltunk együtt, amikor a tudtom nélkül vett egy telket (5 millió forint hitel) és elkezdett építkezni. Jelenleg egy 160 nm-es alap áll. Nem sokkal a telek vásárlása előtt költöztünk össze. 7 hónappal később elmondta ezt, de addig voltak kisebb-nagyobb ferdítések, hogy hova megy ennyi pénz (törlesztőrészletre). Nehezemre esett, de próbáltam elfogadni, feldolgozni ezt. Akkor majdnem vége lett a kapcsolatunknak, mert csalódtam az őszinteségét illetően. Arra, hogy miért nem beszélte meg velem a vásárlást, mindig az volt a válasz, hogy nem bízik senkiben, ismerősei között sok olyan volt, hogy a nő a pénzre hajtott, stb. Lassan eljutottunk oda 8 hónap elteltével, hogy kezdtem megbékélni. Ő a házat a 10+10-es CSOK-kal tervezte, de ha nem kapjuk meg, anélkül is meg akarja csinálni. 40 millió forint lenne a ház. Én keresek 190.000 forintot, ő nagyjából 300.000-350.000 forint között. Nem értek egyet ezzel az egésszel, úgy gondolom, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy ilyen házat megemgedjunk magunknak, de már látom, hogy ha Őt akarom, akkor a házat is el kell fogadom. Vagyis jelenleg telket egy háznak az alapjával. 4 év múlva jár le az 5 milliós kölcsön, amit a telekre vett fel. Utána leszünk úgy, hogy hitelmentesek leszünk, addig marad az albérlet (és utána is, ki tudja meddig, hiszen nincsenek tartalékaink, a CSOK-hoz pedig kell egy bizonyos készültségi szint a házat illetoen, de erről nem tájékozódott a párom, erről információt én sehol nem találtam).

Ő ragaszkodik ahhoz, hogy ha valaha szétmegyünk, ne kelljen eladói a házat (élete munkáját). Ezt megértem. Ahhoz is ragaszkodik, hogy mindenki annyit kapjon, amennyit belefizetett (ugyebár ha 3 gyerekkel gyeden vagyok, az sok év, evidens, hogy nem tudok annyit belefizetni, illetve dupla annyit keres, mint én, ezen kívül én végzem az összes házimunkát, a szó legszorosabb értelmében). Ez így igazságos? Eddig olyan furcsán voltunk, általában ő fizette az albérletet, én vásárlást, stb. ami otthonra kell, nem beszéltük át az anyagiakat soha, valahogy alakult. Nem nevezném közös kasszának, de külön sem voltunk. Tervezni nem tudtam anyagilag, mert soha nem tudtam, éppen mennyit keresett, ez inkább mostanában kezdett számomra körvonalazódni.

Ebben az évben 4 napot töltöttünk együtt, egyébként 6:30-tól dolgozik, általában 20:00 körül ér haza. Mindketten kimerültek vagyunk, van fő és mellekállásom, plusz a tejes háztartás, ő meg mindig dolgozik.

Szóval, ő úgy látja, hogy csak az számít, amit kp-ba belerakok a házba (ha valaha szétmegyünk.

Én felujitando házat szerettem volna, egy nagyobb telekre fel lehet húzni meg egy hazat.

Nagyon rosszul esik, hogy közel 3 év után sem bízik meg bennem. Ez a 3.ev hullamzó volt, mindketten makacs, erős személyiség vagyunk.

Tényleg bele kéne mennem a feltételeibe? Azt kéri, támogassam az álmai elérésében. Nekem az álmom, hogy havi 2 napot együtt töltsünk, de ez sokszor nem jön össze. Van, hogy egy sem. Támogassam úgy, hogy ő a bizonytalan, bizalmatlan, és azt szajkozza, hogy mindenki annyit kapjon a házból, ha szetmennénk, amennyit ténylegesen belerakott. Egy ilyen házhoz az ő fizetése is kevés, nemhogy az enyém. Választásom nincs, ha vele akarok maradni. El kéne fogadni ezt? Bele kéne törődni ebbe? Én gondolkodom rosszul?

Bocsanat, ha kicsit keszekuszák a sorok, már hetek óta nem aludtam rendesen, osszefolynak a sorok (3-szor aludtam el, miközben ezt a kérdést kiirtam).