Összejöttem egy házas férfival, lehet ennek jövője?

Hölgyek, itt azért van zavar a fejekben bőven... Attól senki nem lesz jobb ember, hogy anya. Vagy ha igen, mondjátok meg légyszíves annak a kétgyermekes családanyának, aki hónapokig krogatott a volt férjemmel :) Emberi minőségben egy anya nem lesz több, csak remélni lehet, hogy a magasabb emberi minőséget képviselők lesznek anyák. A kérdező annyiban korrekt volt, hogy leírta hogy nem lehet gyereke és nem is szeretne. Erre azzal válaszolni, hogy "jobb hogy nem szaporodsz" nem csak ízléstelen, de nagyon lakótelepi is, bocs.

Leszedtétek a kérdező fejét, de hadd kérdezzem meg: mi van a kedves férjjel? Nem ú esküdött örök hűséget? Biztos, hogy az élet olyan fekete-fehér, hogy a szerető mindig rossz, a feleség mindig teljesen ártatlan, a férjecske meg maga a megtestesült ma született bárány, akit behálóztak? Felnőtt emberekről beszélünk.

Ahogy írtam, engem megcsalt a férjem egy tőlem néhány évvel fiatalabb nővel. Igazából sejtettem, de valahogy nem mertem szembenézni vele, majd az akkor még férjem állt elém és bevallott mindent. (Szerintem azt hitte, hogy lebukott.) Azóta eltelt majdnem 6 év és nagyon másképpen látom a dolgokat, mint akkor. Én pont egy olyan anyuka voltam, mint amiről a kérdező ír. Elhíztam és igen, anyagi lehetőségeink ellenére eligénytelenedtem. Hiába közeledett a férjem, lekoptattam. Hogy miért? Mert elszállt az energiám az anyasággal és mert egy kicsit úgy éreztem, bezsákoltam a pasit és ennyi. Nem akarom részletezni nagyon, de abban, hogy megcsalt a férjem, nekem is volt részem. Mindemellett nem tudtam neki megbocsátani, mert hónapokig hazudott nekem és félrekufircolt, nekem ez nem fér bele, így viszonylag kulturált keretek között elváltunk. Én nem a szeretőt okoltam. Ha nem ő, akkor más. Nagyobb részt a férjem volt a hibás, kisebb részben én.

Én nagyon szélsőségesnek látom itt a véleményeket, inkább a félelmet érzem ki én is sokak soraiból. Hölgytársaim. Nem kell félni, ugyanis aki valóban értékel titeket, az nem fog lelépni. Ha meg lelép, menjen csak szépen nyugodtan. Én is megtaláltam a társamat 40 felett jóval, gyerekkel.

Az szerintem nem igaz, hogy a szerető csak "ürítő edény" vagy minek írták itt korábban. Épp az a csapda a dologban, hogy nem csak az, hanem sokszor egyre inkább lelki társ, barát, beszélgető partner stb. Az, amire a feleségnek otthon már nincs ereje vagy kedve, vagy egyszerűen már nem tud úgy lelkesedni a férje gondolataiért, mint sok évvel korábban.

Le kell írnom: én nem hiszek a tündérmesékben. Szóba került itt a 36 és 42 közötti különbség. Van. Megjelenésben, energiában, hozzáállásban. Mindig mindenben vannak kivételek, de ha csak magamból indulok ki, 36 évesen még olyan kis feszes fiatal asszony voltam, 40 fölött meg azért kezdték megadni magukat a kollagénrostok. Nem kell ezt letagadni, ez az élet rendje! DE ha megtaláltad a társad, a valósi társad, ő nem fog téged eldobni egy jobb testért, ez 100%

Lehet áldozat de ebben az esetben a kérdező tudta mi a helyzet...

Lehet védeni a szeretőket de normális értékrendű nő nem fog családos apával szeretősdit játszani. Ha szingli mindkét fél de csak szexre használják egymást akkor egészségükre azzal nincsen semmi gond.

De amelyik nőnek van egy kis gerince az nem fog családos apával kufircolni.

Arra kérnélek, hogy olvasd el újra, amit írtam. Senki nem a szeretőt védi, egyszerűen szerintem nem ő a főszereplő. Ennyi erővel lehet ilyen mondatokat is irkálni: egy normális értékrendű férfi nem lép félre. És ha félrelép, akkor meg úgysem kell a feleségének, nem? Hiszen nem normális az értékrendje! Az ilyen túlságosan leegyszerűsítő a Barátok közt színvonalát tükröző mondatok semmit nem árulnak el a valóságról, ami éppen olyan sokszínű, bonyolult, mint kreálói, az emberek.

A nagy büdös igazság az, hogy gyarló emberek vagyunk és nem könnyű valóban társat találni. Tudja ezt itt sok pulykaként kommentelő feleség is, én úgy érzem, találva érzik magukat. Más magyarázat nincs az ilyen túlzott agresszióra és primitívségre. Nekem nem tetszenek a kérdező érvei, mert azokban is bőven van szélsőség, de stílusra még mindig jobban rendben van, mint a nekitámadó válaszolók jelentős része, akik magukat valamiért erkölcsi piedesztálra emelik.

Ahogy leírtam, szerintem feleslegesen aggósnak, hiszen ha nem a megfelelő férj van mellettük, ki lehet nyitni nekik az ajtót és menjenek, á dieu! Én két gyerekkel, 40 fölött maradtam egyedül velük, most itt ül a kanapén mellettem a második férjem, aki egy csoda. Mind megjelenésben, mind emberileg, mind proaktivitásban, mindenben. Az elsőnél a szívem leges legmélyén éreztem, hogy valami nem 100-as. Még jóval a szerető előtt! De nem foglalkoztam vele, mert így volt könnyebb. Most ez nincs és kívánom mindenkinek, hogy lelje meg ezt az érzést és az ezt kiváltó társat!

Ha tényleg azt érzed, hogy egyre nehezebben hagy ott meg egyre többet akar veled lenni, akkor igen, lehet, hogy a válás/szakítás irányába indult. De te képes lennél megbízni valakiben TÁRSként (nem szeretőként!), aki képtelen volt egyenes a felesége elé állni és azt mondani, hogy

a, Zsuzsi, úgy érzem valami nincs rendben, gyere, hegesszük meg!

b, Zsuzsi, ne haragudj, emberileg és anyaként tisztellek, szeretlek, de nem tudok a férjedként kiteljesedni. Mindenkinek jobb lenne, ha szem előtt tartva a gyerek érdekeit, külön válnánk. Mondd el, mi lenne ebben a helyzetben segítség számodra.

Mindkettőhöz tartás és érzelmi intelligencia kell, neki ezek nincsenek meg. Milyen beállítottság kell ahhoz, hogy miután veled volt, haza menjen és együtt szürcsölje a vacsorát a családdal? Nekem ez a felfoghatatlan! Kellene neked egy olyan férfi, aki ennyire gyenge és gyáva? Nekem nem és sajnálom a feleségét, hogy csak egy ilyen díszpinty jutott neki.

Egyébként tőled függetlenül szét fognak menni. Sok-sok ismerős házaspárnál láttam nő és férfi oldaláról is lebukást, bevallást, újrakezdést, ezek mindenféle kombinációját. Mindig válás/szakítás lett a vége. Ez már bőven a kapcsolatuk hattyúdala.

Senki nem mondta, hogy a férj egy szent de mivel a kérdést a szerető tette fel így mi nagyobb részt csak neki tudjuk mondani a dolgokat a férj részét hiába mondanánk mivel nincs itt az illető nem olvassa a levegőbe írogatnánk csak.

Igen hibás a férj is de én mint nő elképzelni nem tudom azt, hogy bármilyen foglalt pasival én kezdjek úgy, hogy tudom foglalt.

Egyszerűen nem tudom megérteni valaki, hogy képes erre.

Amúgy meg aki képes egy szeretőt tartani nehogy azt higgyétek, hogy annak csak ez az egy van. Amint adódik neki alkalma bárkivel lefekszik.

Az ilyen nem tiszteli egyik nőt sem.

Az utolsó mondatoddal nagyon egyetértek 58-as. Mégis aránytalannak érzem ezt a cunamit, a stílust meg már kiveséztem, hát elképzelem, hogy a férjek hogy repülnek haza az ilyen árnyaltan gondolkodó és fogalmazó hölgyekhez :D Bocsánat, nekem meg ez nagyon nőietlen.

Én sem értem a szeretői létet, az érzelmi részét - ha van - azt talán igen, de én nem tudnék lefeküdni azzal, akinek van valakije. Nekem az érzelmi részen túl testileg is viszolyogtató. És lehet, hogy ezt a kérdést a szerető tette fel, de a válaszok egyáltalán nem erre érkeztek, hanem őt mint embert minősítették, ki-ki a maga értelmi színvonalán. A kérdés ugye adott, visszaolvasható, a válaszok jelentős része meg egyszerű köpködés, a legfrusztráltabb fajtából.

Én is voltam ilyen frusztrált, azért ismerem fel. Tudom milyen amikor a nő a tükörben már nem azt látja, amit korábban, amikor megtapasztalja, hogy mintha kopna a varázsa... Én nagyon-nagyon sokáig voltam ilyen állapotban. Kellett egy megcsalás, egy válás és egy új szerelem, hogy összeálljanak bennem a dolgok és azokat a maguk valójában lássam.

Egyébként ha lenne itt egyeseknek egy csöpp eszük, azt tennék, amit minden nyertes: tanulnának a kérdezőtől. Na nem azt, hogy hogyan kell szeretőnek lenni :D Hanem hogy mit szeretnek a férfiak :D Minden helyzetből ki lehet hozni valami értelmeset, még egy ilyen alacsony színvonalú beszélgetésből is :)

Olvasd el a kérdező kommenteit, ő miket írt mert az a stílus elfogadható? Hát nem!

Mit tanuljak tőle? Köszi de én nem süllyedek le egy bizonyos szint alá...