Tényleg ezt érdemlem megcsalás miatt?

Nem evidens, hogy én költözöm. Én 4 éve lakom itt, ő 1 éve. Mint írtam, állataim is vannak, így nem költözöm, ha nem muszáj. Bútorokat is vettem, ő semmit. Attól, hogy akármilyen okból szétmegy a kapcsolatunk, nem fogok én elmenni, mert a szemében én vagyok a sátán, és azért, mert én csaltam meg, egyből mindenért én vagyok szerinte a felelős. Nem hinném, hogy a lakhelyet érintő kérdésben ez a mérvadó.

Arra, hogy min úszott el ennyire a kapcsolatunk, szívesen válaszolok.

Egyrészt az anyagiakon. Ő alapított egy vállalkozást egy haverjával 25 évesen, de befuccsolt és el is adósodtak, most pedig olyan állása van, hogy 180 nettót keres, pedig diplomája is van és Budapesten élünk. Félre ne értsétek, nem engem zavar, hanem őt, mivel én meg elkezdtem évről évre egyre jobban keresni, mostanra pedig majdnem a háromszorosát keresem már annak, amit ő. Ő nem mer lépni, eszében sincs jobbat keresni, és szerinte felszínes motivációs elődadó gazembernek hangzom, amikor biztatom őt, mert nem értem meg, hogy ő nem tudja magát reklámozni az állásinterjúkon, ő nem képes színészkedni, miegymás. Szerinte engem erkölcsileg legatyásít, hogy ennyit keresek, pedig nem vagyok nála tanultabb, és úgy jellemez, hogy "fogyasztó" vagyok, és őt nagyon zavarja ez. Zavarja, hogy egyre jobban elkezdtek érdekelni a ruhák, sminkek, folyamatosan gyanakodott, és egyszer földhöz vágta a telefonomat, mert nem voltam hajlandó megadni a kódomat (ez pár hónapja volt). Semmi közös programra nem volt vevő, mert szerinte nekem "drága ízlésem van", sokba kerül a benzin, ha elmegyünk kirándulni, nem akart utazni sem, amikor még lehetett. Pedig mindent fizettem volna, ha én találtam ki, és neki nem lett volna rá pénze, és ez engem nem zavart, ha zavart volna, akkor nem lettem volna vele. Én maximálisan közös kasszát akartam. De ő nem akart, aztán nagyjából fél éve ráfüggött különféle férfimozgalmak oldalára, és akkor elkezdte szajkózni, hogy mennyire nem működik a kétkeresős családmodell, meg, hogy a nők között a férfiak fizetését osztják szét, és nálunk is ez történik, mert nem teremtek több értéket, mint ő, mégis többet keresek, és még én akarom az életstílusomat erőltetni rá, telhetetlen vagyok, nincsenek problémáink, csak telebeszélték a fejem, meg ilyenek.

Ezzel egybeesett az, hogy befordult teljesen, folyton fájt neki valamije (kivizsgáltattuk, semmi baja nincs), és kamasz kora végén volt öngyilkossági kísérlete, és most meg folyamatosan szajkózta, hogy én vagyok az élete értelme, beleszakad, ha engem elveszít. Bevallom, féltem, hogy hülyeséget csinál, ezért gondoltam, hátha javulnak majd a dolgok, nem hagyom még el.

Aztán megtörtént a dolog, hogy félreléptem. Egy teljesen normális férfival tettem, akivel előtte órákig beszélgettünk, úgy beszélgettünk, ahogy a párommal évek óta nem tudok, és mivel távoli kolléga, de mégiscsak egy közegben dolgozunk, volt sok közös téma és elismerte a munkámat is. Egyszerűen kellemes volt az este, boroztunk kicsit, ő kezdeményezett, én meg belementem. Nem fogom felmenteni magam, soha nem gondoltam, hogy ilyet teszek, és nekem is megvan a véleményem erről, hogy mennyire undorító, de ez van, megtörtént. Szerintem itt lőttek a kapcsolatomnak, nem lehet visszacsinálni és ráébredtem, hogy nem is akarom, nem szeretem már a páromat és ő sem szeret engem. Ennyi a nagy harci helyzet.

# 39

Tudom. :S