Hogy lehetnek a nők olyan felelőtlenek, hogy házasságon kívül szülnek gyereket?

Remek, és szuper lesz, ha házastól-gyerekestől lép le egy másik punci miatt...

Komolyan, neked mi közöd más életéhez?

Nekünk sincsen ház, mert minek? Hogy aztán egy életre helyhez legyünk kötve, meg beleöljünk egy csomó pénzt, ami nem is térül meg, mert áron alul tudjuk majd eladni. Akkor inkább albérlet, sokkal mobilisabban élünk, ha jobb helyen kapunk állást, gondolkodás nélkül összecuccoljuk a motyót, gyereket és lépünk.

Unkatesóméknak van házuk, és mit ért el vele? Már tíz éve a kis faluban aszalódnak, mert a ház miatt semerre nem mozdulhatnak.

Mi nem vagyunk házasok párommal és másfél éve élünk együtt de már 7,5 éve együtt vagyunk. Most kezdjük a probálkozást gyerkőcre (26L 29F). Párom szeretne házasságot nekem közömbös, az se zavar ha lesz papír és ez sem zavar, hogy most nincs. Anyagi biztonság kell gyerekhez de a ennyi. A házasság csak jogi értelemben fontos, mert kb mindent könnyebb elintézni vagy esetleg halál vagy válás esetén jön jól.

Tehát az egy jogi intézmény, nem érzelmi. Egy kisbaba pedig érzelmi stabilitást követel jogi hátteret nem igazán.

Ettől az is lehet megoldás az életre amit te csinálsz, de más máshogy éli a saját életét.

19-es, szerintem pont nem a késői gyerekvállalók szoktak megkeseredni, hanem azok, akik 25 évesen 2 gyerekkel döbbennek rá, hogy ők amúgy még "nem éltek". Na meg ugye ismerjük ezt a típust (vidéken legalábbis sokat ismerek): huszonpár évesen esküvő, gyerek(ek), aztán 30 éves korukra már el is váltak...

Kérdező, szerinted a házasságkötés mire garancia?

A legnagyobb baj az érveléseddel az, hogy borzasztóan túlmisztifikálod mind a házasság, mind a saját lakás jelentőségét, és eleve abból indulsz ki, hogy házasság és saját lakás nélkül semmiképp nem lehet jó, azokkal viszont minden mindenképp tökéletes.

Félreértés ne essék, én is házasságpárti vagyok, de ettől még nem ez az egyetlen jó lehetőség. Fel lehet nevelni a gyereket felelősségteljesen, és boldog családi légkörben a házasságot jelentő papír nélkül is. Sőt, saját lakás nélkül is. Mint ahogy sem a házasság, sem a saját tulajdonú lakás nem garancia arra, hogy a gyermeknek boldog gyermekkora lesz, és szeretetteljes, jó nevelésben lesz része. Hadd ne mondjam, ismerek olyan családot, ahol borzasztóan kínosan ügyelnek a "kirakatra", legyen saját lakás, méghozzá nem a szerényebb kategóriából, saját autó, házasság csak azután jöhetett szóba, hogy felépült a lakásuk... most meg ott tartanak, hogy a tini lányuk túl van két öngyilkossági kísérleten, a felnőtt fiuk 18 évesen, az első adandó alkalommal lelépett, a férj alkoholista, a nő meg túl van egy idegösszeomláson. Tudom, ez egy szélsőséges példa volt, de jól mutatja, hogy a boldog családi élet nem a felszínes dolgokon múlik.

Csak hogy egy közvetlen példát is hozzak: 10 éves koromig szolgálati lakásban éltünk. Mégsem éreztem, hogy bármi hátrányom lenne, egyszer sem éreztem bizonytalanságban magam, sem én, sem a szüleim. A gyereknevelés szempontjából irreleváns, hogy kinek a tulajdona az a ház, mindaddig, ameddig abban biztonságban élhet a család.

A másik dolog a házasság. Hány olyan kortársamat ismerem, akinek pokol volt a gyermekkora, vagy éppenséggel egy léhűtő senki lett belőle nevelve, pedig aztán házasságban élnek a szülei... Egyszerűen megint csak nem ettől lesz valaki jó vagy rossz szülő. Van, akinek sokat jelent a házasság, másvalakinek meg nem több egy darab papírnál. Egy biztos: nem ettől lesz valaki jó vagy rossz szülő.

"szerintem elég "korcs" világot élünk"

Kinek mi a korcs. Amikor egy rossz házasságból nem lehetett kilépni, és ezzel gyakorlatilag 20 évesen meg volt pecsételve egy nő sorsa, az nem volt korcs világ? Az, amikor a házasság nem két ember kölcsönös akaratára épült, hanem az asszony gyakorlatilag a férj alattvalója volt, és a házasságtól kezdve az élete csak házimunkából kellett, hogy álljon, az nem volt korcs világ? Az nem korcs világ, hogy csak egy darab papír miatt vannak sokan együtt, és inkább erőltetik, ami nem megy, csak mert ők már házasok? Az nem korcs dolog, amikor házas "mintaemberek" lazán megcsalják a feleségüket (vagy az asszonyok a férjüket), mondván erre volt igényük?

"Én úgy gondolom, kicsit később vállaljon gyereket az ember, amikor már megalapozta a jövőt."

Na és mikortól mondhatjuk azt, hogy valaki megalapozta a jövőjét?

Oké, nálad a ház tűnik kardinális kérdésnek, de ettől meg van alapozva a jövőtök? Mi van, ha neadjisten te tartósan beteg leszel, a férjed meg vagy elhagy, vagy munkanélkülivé válik? Van annyi anyagi tartalékod, hogy a következő pár évben, ameddig nem rendeződnek a dolgok, a megélhetésetek biztosítva legyen? Van-e félretett pénzetek a leendő gyermek nevelésére és taníttatására? Mert ugyebár nem lehettek biztosak benne, hogy a bevételeitek egyszer csak nem fognak csökkenni. Honnan tekinthetjük a jövőt megalapozottnak? Mert biztosítékot a saját lakás sem jelent semmire. De nézzük a másik oldalról! Az, ha valakinek van egy stabil, felfelé ívelő karrierje, keresett szaktudással és biztos fizetéssel, amiből simán ki tudja pengetni az albi árát, az miért nem tekinthető megalapozott egzisztenciának?

Igazából hosszasan el lehetne ezen filozofálni, a lényeg: a világ nem fekete-fehér. Az, hogy te mit tartasz megalapozott jövőnek, az inkább egyéni, szubjektív vélemény, mintsem általános érvényű igazság.

"Miért nem lehet az alapoknál kezdeni?"

"Nekem annyira nem működne ez visszafele sorrendbe."

Miért, mi is az alap? Megint csak eléggé szubjektív, filozofálós kérdéskör, de egy stabil munkahely, fedél a fejük fölött meg egy boldog párkapcsolat nem pont egy stabil alapot alkot, amire már lehet egy családi életet építeni? Ha pedig így nézzük, akkor épp az a "legyen meg mindenünk, aztán majd azután esetleg jöjjön a gyerek" tűnik fordított sorrendnek.

Egyébként pedig ebből ekkora ügyet csinálni semmivel se másabb, mint azoknak a kiakadása, akik lenéznek amiatt, amiért nem huszonegykét évesen vállaltál gyereket. Ugyanúgy felesleges piszkálódás mindkettő.

Ma már nem szégyen és nem nézi ki senki semmilyen társaságból ha házasságon kívül is születik gyermek..

A másik meg, hogy az ember jobban megértse az életet és ne állandó kérdőjelek bugyogjanak a feje körül, jó ha megértjük azt, hogy mindenki azt hozza magával amit tanult, amit tapasztalt. Neked nyilvánvalóan ezeket az értékeket adták át, fontossá téve, hogy az alapoknál kell kezdeni. Vannak olyan családok ahol ezekre valószínüsíthetően nem fektettek különösebb hangsúlyt, így a felcseperedő leánygyermek más értékrenddel fog felnőtté válni. Ez pszichológia. Minden emberi döntésnek valami előzménye volt, hogy ki miért milyen, ez ezek összességének függvénye. Nem beszélve arról, hogy látva - járva az utcát talán te is tapasztaltad hogy vannak kevésbé tanult emberek, azoktól (ami számunka) alapvető norma, az számukra lehet még nem is átgondolt kikövetkeztetett információ. Talán sose gondolnak bele dolgokba, csak élnek bele ösztönösen a világba... hosszú téma ez. De ha 31 éves vagy (mint én) és ebbe bele gondolsz, akkor már nem fogsz túl sok mindenen csodálkozni, illetve jobb emberismerővé válhatsz, ezáltal megértve sok okozatot és miértet. :)

Örülj neki hogy neked olyan értékrendet adtak át amit büszkén viselsz.. én is így vagyok vele. De nem mindenkinek volt stabil családi élete. Nekem sokat segített ez a rálátás is a világra. Nagyon sok mindent megtudok érteni és visszakövetkeztetni.

Hazassagba szultem.Megcsalt,elhagyott 2 kisgyerekkel.Semmire nem garancia.Nem bilincs,amivel magadhoz tudod lancolni a ferjedet es ami garantalja hogy boldogan eltek ameddig meg nem haltok.Jah es nalatok iden eskuvo,utana gyerek.Ha osszejon.Erted....

Tul magas lorol beszelsz,mikozben csak a sajat cipodet ismered.Mindenki ugy csinalja, ahogy neki a legjobb.

jesszus milyen emberek...

amúgy válásról hallottál már? meg olyasmiről, hogy egyik félrekúr meg ilyesmi? meg tudod, kirúgják, bedől a hitel stb?!