Hogy lehetnek a nők olyan felelőtlenek, hogy házasságon kívül szülnek gyereket?

Nézd, a házasság egy kényszer. Akárhogy is vesszük. Onnan-

tól még egy dolog, ami úgymond a velejárója az életnek.

Házasság nélkül is lehet az ember boldog, lehet párja, le-

het családja.

Ismerek olyan párt, akik nem házasok, 20 éve együtt

vannak, és a gyerekük is tizenéves. A férfi nős volt

már előtte egyszer, azt mondta, soha többet. Így ne-

kik bejött.

Az, hogy te mennyire csúsztál el, azt csak te tudhatod,

te érzed. Nem vagy elkésve a gyerekkel, persze lehetne

korábban is szülni, mint ahogy később is. Ez csak a nőn

múlik, mikor akarja ezt megoldani :)

Nekem úgy tűnik, hogy te ezzel akarsz felvágni.

Miért foglalkozol azzal, hogy más mikor csinál gyereket?

Sokkal boldogabb leszel, ha a saját életeddel foglalkozol, hidd el!

Mondd, mi közöd van ahhoz, hogy mások hogyan élnek? Van egy véleményed, ami tök rendben van, de ettől még ez nem az univerzális recept az életre, amit mindenkire ráhúzhatsz. Ha rajtam múlt volna, én sem házasodom, semmit nem számít nekem a papír. A férjemnek fontos volt, így összeházasodtunk, de albérletben élünk, gyerekünk nincs és nem is lesz, ebbe is bele tudnak kötni azok, akiknek a szaporodás az életcéljuk.

Neked az a természetes, hogy házasság, gyerekek a sorrend, másnak az a természetes, hogy fiatal szülő akar lenni vagy nem érdekli a házasság intézménye. Mindegyik életútnak van előnye és hátránya, de a legfontosabb, hogy annak feleljen meg, aki azt éli. Senki másnak semmi köze hozzá.

Marie Antoinette, XVI. Lajos felesége hírhedetten sok szeretőt fogyasztott, az alattvalók nem kedvelték, a Francia Forradalomban le is fejezték.

Amikor a nép lázongott az éhínség miatt, miküzben az udvar fényűzően élt, állítólag megkérdezte az egyik miniszterét: - Miért zúgolódnak?

- Mert nincs kenyér, felség.

- Hát egyenek kalácsot!

Ez jutott eszembe.

Nekem a házasság nem jelent semmit. Sőt, valamilyen szintű lázadásból sem akarunk házasságot kötni a párommal. Majd egy évtizede együtt élünk, együtt tervezünk megöregedni is, van egy gyerekünk meg egy kicsi lakásunk. Felelőtlenek lennénk? Én nem érzem úgy. A házasság számomra csupán egy adminisztratív hülyeség. Ha én elkötelezem magam valaki mellett, akkor azt úgy is gondolom, akár van róla hivatalos bejegyzés, akár nincs. Eleve ateista vagyok, vagyis vallásos dolgok sem játszanak be nálam. Csak azért meg nem fogok megházasodni, mert az "szokás". Ja, és képzeld el, én az első diplomámat is most csinálom, miután már dolgoztam pár helyen, családot is alapítottam, aztán rájöttem, hogy eddig tévúton jártam a céljaimat illetően.

A világ amúgy nem korcs, csak változik az emberek értékrendje. Te meg rugalmatlan vagy hozzá. 32N

Ha házasságon kívül - és egy amúgy remekül működő kapcsolatba - szülnek gyereket, azzal szerintem az égvilágon semmi baj nincs. Valamiért az a közvélekedés, hogy a "család" elnevezést csak házasok esetében lehet mondani - bődületes marhaság. A probléma inkább azzal van(és ez is nagyon gyakori), ha a kapcsolat kezdeti szakaszában jön a gyerek, meggondolatlanul, amikor még nem is ismerik egymást a felek igazán, vagy anyagilag nincs megalapozva a dolog. Olyan, mintha szerencsétlen gyerkőc egy "eszköz" lenne, amivel a nő magához láncolja a pasit.

Semmi baj nincs amúgy veled, nagyon konvencionális elveket vallasz, a világ meg elszaladt melletted és rácsodálkozol a dolgokra. Sokszor van ilyen, hogy a normális ember elmereng, hogy miért lett ilyen hülye a világ - a bolondok mindeközben meg élnek, mint Marci Hevesen:)