Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg én vagyok túlságosan érzékeny, amiért nem tudok megbocsátani a férjemnek? (nem tervezett baba miatti veszekedések sora)
Három gyermekünk van, 6,4 és 1,5 évesek. Védekezés mellett terhes lettem, később kiderült, hogy ő látta, hogy baj van az óvszerrel, de nem tartotta fontosnak elmondani, hogy ne aggódjak...
Nem akarta megtartani a babát, meg sem fontolta, csak engem hajtott, hogy mikor vetetem már el. A viták során azt sem vette figyelembe, hogy a gyerekek is ott vannak és mondott olyan dolgokat is, amivel nem csak engem, de őket is mélyen megbántotta. A nagyok is kicsik még, de sajnos az elhangzottakból és a viselkedéséből elég jól leszűrték az apjuk érzéseit. Most ők sem keresik vele a kapcsolatot, amit mindenki az én hibámnak tart.
Én úgy döntöttem, hogy megtartom a kicsit, de sajnos a 15. héten elvetéltem.
A férjem azt hiszi, hogy minden mehet tovább úgy mint régen és sem ő, sem a közelebbi család nem érti, hogy mi bajom van, miért nem tudok neki megbocsátani.
Szerintetek mégis hogyan lehetne egy ilyen dolgot megbocsátani? Hogyan tudnám túltenni magam ezeken, miközben úgy érzem, hogy eddig nem is ismertem igazán a férjemet? Hogyan tudnék segíteni a gyerekeknek feldolgozni az elmúlt néhány hónapot?
58! Nem volt ez annyira bonyolult, hogy ne értsd, csak ha nem akarod:-)
Arról írtam, hogy ha te tényleg akarod a csajt, akkor mindegy, hogy ő ragaszkodik a gumihoz, vagy nem, akkor is együtt leszel vele, márha az érzelmek is vannak a dologban.
Rávilágítottál, hogy van érzelemmentes szex is, ez eszembe sem jutott. Egyrészt mert itt egy házaspárról van szó, másrészt meg nem próbáltam még...
Nincs amúgy ellene erkölcsi kifogásom, csak nem ilyen típus vagyok.
Dehogynem változott meg ez az apuka.
Alapból 3 gyerek után senkiből sem lesz idegbeteg féreg, aki ilyet mond a gyerekei előtt, még akkor sem, ha nem akar több utódot.
Szerintem se feltétlenül változott eg az apa, szerintem a kapcsolat kezdetén legvalószínűbben a Kérdező is meg a férje is átlagosak voltak ebben a tekintetben, tehát olyanok, akiknek a terveiben szerepelt a gyerekvállalás, mint az élet EGY fontos része.
Aztán a meddőségi probléma elvitte kétfele őket (ahogy az szintén igen gyakran történni szokott) a Kérdező egyre inkább belepörgött ebbe a gyerek-témába, a férjének meg egyre inkább nyűg lett az egész. Egy ponton túl meg valszeg tényleg már azért csinálta, mert érzékelte, hogy a feleségének már fontosabb lett egy majdani gyerek, mint ő és a kapcsolatuk, és félt, hogy ha beint, akkor a nő elhagyja. (ami szintén nem ritka)
A Kérdező férje most szerintem tényleg a válással járna jobban.
#61, "Arról írtam, hogy ha te tényleg akarod a csajt, akkor mindegy, hogy ő ragaszkodik a gumihoz, vagy nem, akkor is együtt leszel vele, márha az érzelmek is vannak a dologban." - de akkor egy EGYENRANGÚ kapcsolatban - csak olyanban gondolkodunk, erre kényes vagyok! - ez fordítva is igaz kell, hogy legyen, magyarán ha a csaj tényleg akar engem, akkor mindegy, hogy én elvetem-e a gumit vagy nem, akkor is együtt lesz velem, már ha érzelmek is vannak a dologban"
Nem?
64! Alapvetően igazad van, bár itt sem lehet mindkét félnek igaza, tehát vagy enged az egyikük, vagy nem dugnak. Ennyi.
Számomra abban van a különbség, ki miért ragaszkodik a gumihoz, vagy miért ellenzi azt.
Ha a pasi allergiás az anyagára, akkor vagy találok valami más módot a védekezésre, vagy tényleg nem fekszem le vele, de elfogadom, hogy ő nem TUD gumival védekezni.
Ha a nő nem tud máshogyan védekezni (saját példa: spirál=brutál vérzés, gyógyszer=szívbetegnek ellenjavalt, Pharmatex= megbízhatatlan), a pasinak meg annyi a kifogása, hogy kényelmetlen neki gumival a szex, hát azt nem tudom elfogadni.
De itt marhára nem a gumi kérdés volt a lényeg, csak néhányan erre a momentumra ugrottak rá, és a kérdezőt hibáztatták miatta, holott gondolom együtt választották ezt a módot, ráadásul a pasi tolta el a dolgot azzal, hogy nem szólt a hibáról.
Köszönöm a válaszaitokat! Volt néhány nagyon elgondolkodtató.
A védekezésről annyit, hogy közösen döntöttünk így. Volt 2,5 hónapig spirálom, de folyamatosan ömlött belőlem a vér, a végén kórházba kerültem és majdnem fél év volt, mire kikeveredtem a makacsul vissza-vissza térő méhgyulladásból. A hormonális fogamzásgátlóktól pedig a libidóm lett 0 illetve a férjem szavaival élve olyan száraz lettem mint a sivatag.
Én azért voltam/ vagyok összezavarodva, mert még tervez(t)ünk gyereket, csak kicsit később. Ha meg nem akarta a kicsit, sőt már a megszületett gyermekeinket is megbánta, akkor most miért mondogatja, hogy 1-2 év és jöhet a tesó. Úgy tervezi, hogy év végén már bele is foghatunk a próbálkozásba és vérig sértődött mikor azt mondtam, hogy én már abban sem vagyok biztos, hogy akkor még házasok leszünk.
A viták alkalmával én is megpróbáltam kihagyni a gyerekeket a dologból, de ez elég nehéz olyankor, mikor épp fürdetek vagy lefektetem őket a férjem meg feltépi az ajtót és elkezdi mondani a magáét.
2 hete vetéltem el, pontosabban már előtte néhány nappal tudtam, hogy már nincs szívműködése, de az orvosom tanácsára vártunk, hogy a természet tegye a dolgát. A férjemnek tájékoztató jelleggel szóltam, hogy örülhet, nem lesz baba, mire ő már másnap haza akart költözni, de én nem engedtem. Persze ő most ezt sem érti, hogy miért nem jöhet haza...
Én azt kértem tőle, hogy néhány hónapig éljünk külön, hogy meglássuk mit is szeretnénk. Most ez tűnik számomra a legjobb megoldásnak. A férjem véleményét ismerem és csak remélni tudom, hogy ha lesz időm nyugodtan átgondolni mindent, akkor jó döntést fogok hozni.
"Ha a nő nem tud máshogyan védekezni (saját példa: spirál=brutál vérzés, gyógyszer=szívbetegnek ellenjavalt, Pharmatex= megbízhatatlan), a pasinak meg annyi a kifogása, hogy kényelmetlen neki gumival a szex, hát azt nem tudom elfogadni" - ezt ÍGY én is elfogadom, természetesen.
Akkor nézzük a dolog másik részét, a "valaki mindenképp szív"-ot... igen, ha nem jutnak közös megegyezésre, akkor ez történik, valaki mindenképp szívni fog. Melyik fél legyen az? Ha ugye abortusz, az a nőnek egy rövid műtéti beavatkozás, meg egy lelki alkattól függően rövidebb vagy hosszabb idő alatt feldolgozható lelki teher. Ha a férfi, az meg huszonév anyagi tehervállalás, meg szintén egy lelki alkattól függően rövidebb vagy hosszabb idő alatt feldolgozható lelki teher. Ha a férfi álláspontja "nyer", azért 50%, hogy ő foglalkozni fog utána a párja lelkével, ha nő álláspontja "nyer", ő a terhességével fog foglalkozni, és a férfi lelki terhe - őszintén! - kit fog érdekelni, ki fog mellé állni ??? (egyedül marad, max, ha beújít egy szeretőt magának, de akkor meg mindenki őt fogja köpködni, annak dacára, hogy ő a vesztes fél)
Nézd, egy biztos, ha nekem manapság gyerekem születne, ateistaként is buzgón imádkoznék, hogy lehetőleg lány legyen.
Oké, legyen nálad a pont, ha nagyon akarod.
Már írtam, hogy én nem vagyok abortuszellenes, viszont elhiszem, hogy ez sok nőnek feldolgozhatatlan esemény.
Azt is elhiszem, hogy ha marad a baba, akkor az kéretlen anyagi teher a pasinak, de nem látom, mi okozna neki lelki terhet?! Dönthet, hogy pusztán fizet, vagy apaként is funkcionál, és nem hiszem, hogy lelkileg annyira megviselné egy nem kívánt gyerek (pláne házasságon belül), mint a nőt egy abortusz.
Megint elkanyarodtunk a témától. Érdemes elolvasni a kérdező utolsó kommentjét. Én nagyon hihetőnek, életszagúnak érzem.
Éldegélnek a 3 gyerekükkel, a jövőben tervezik a 4-et, tehát minden normálisnak tűnik.
Aztán jön a malőr, a férj nem szól, ezzel kiveszi a felesége kezéből a lehetőséget az utólagos védekezésre, aztán amikor meg megvan a baj, dönteni akar.
Amikor marad a baba, elköltözik, már a meglevőket sem akarja, amikor elmegy a baba, azonnal haza akar menni. Közben újra tervezgeti a 4. gyereket, már ennek az évnek a végére.
Sok vád érte a kérdezőt, többek között az, hogy neki sem a gyerekek előtt kellett volna vitáznia. Az erre adott magyarázata is elfogadható számomra. 3 kicsi gyerekkel élnek együtt, nehéz olyat helyszínt találni, ahol mehet a balhé, pláne ha apukának azonnali a mondanivalója.
Egy sérelem érte valójában ezt a pasast, hibázott, aztán meg kiesett a kezéből a gyeplő.
A másik vád meg ugye a gumi téma volt. Kedves 62%-os. Tegyük fel, a te asszonyod vérzik non-stop a spirál mellett, és neki 0 a gyógyszer mellett a libidója. Akkor sem jó a gumi? Vagy az mindegy, hogy neki egyáltalán nincs kedve a szexhez, csak tegye szét a lábát, hogy neked gumi nélkül jó legyen?
Ráadásul a kérdező esetében ezt normálisan kezelte a férj, vállalta a gumit, mert nem akart úgy szexelni, hogy a nőnek egyáltalán nincs kedvére a dolog. Kár, hogy nem tanulta meg a gumihasználat alapjait.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!