Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg én vagyok túlságosan érzékeny, amiért nem tudok megbocsátani a férjemnek? (nem tervezett baba miatti veszekedések sora)
Három gyermekünk van, 6,4 és 1,5 évesek. Védekezés mellett terhes lettem, később kiderült, hogy ő látta, hogy baj van az óvszerrel, de nem tartotta fontosnak elmondani, hogy ne aggódjak...
Nem akarta megtartani a babát, meg sem fontolta, csak engem hajtott, hogy mikor vetetem már el. A viták során azt sem vette figyelembe, hogy a gyerekek is ott vannak és mondott olyan dolgokat is, amivel nem csak engem, de őket is mélyen megbántotta. A nagyok is kicsik még, de sajnos az elhangzottakból és a viselkedéséből elég jól leszűrték az apjuk érzéseit. Most ők sem keresik vele a kapcsolatot, amit mindenki az én hibámnak tart.
Én úgy döntöttem, hogy megtartom a kicsit, de sajnos a 15. héten elvetéltem.
A férjem azt hiszi, hogy minden mehet tovább úgy mint régen és sem ő, sem a közelebbi család nem érti, hogy mi bajom van, miért nem tudok neki megbocsátani.
Szerintetek mégis hogyan lehetne egy ilyen dolgot megbocsátani? Hogyan tudnám túltenni magam ezeken, miközben úgy érzem, hogy eddig nem is ismertem igazán a férjemet? Hogyan tudnék segíteni a gyerekeknek feldolgozni az elmúlt néhány hónapot?
#37 " Megnézném az ide írogató pasikat, mit kapnának otthon az asszonytól, ha nem szólnának a szakadt gumiról! Ja, ők nem használnak gumit sem:-)" - ez nálunk tökéletesen igaz, szerencsére a párom egy normális NŐ, tehát nyilván nem olyan fogamzásgátlásban hajt, ami akármelyikünk élvezetét csökkentené, nem azt akarja, hogy neki legyen jó, hanem azt, hogy mindkettőnknek - ahogy én is.
A véranyucit meg már definiáltam egy másik kérdésnél: az a nő, aki a pozitív terhességi teszttel a kezében közli, hogy "én már anyucika vagyok, nekem már a babuci az első, neked meg az a kötelességed, hogy..."
(Nos, erre én meg annyit mondanék, hogy "Egy"... gondolom ismered a klasszikus székely-vicc folytatását...
Tényleg nem értem, hogy férfiak mit mazochistáskodnak ilyen nők mellett, amikor rengeteg TÁRSAT kereső normális nő van a világon, simán el lehet kerülni nagy ívben a hardfemiket meg a véranyucikat.... pedig a zasszonyban is van némicske femi beütés - normális szinten)
Szuper, hogy neked NORMÁLIS társad van.
Azért megnézném, ha becsúszna egy baba, mennyire maradna NORMÁLIS.
Én azért örülök, hogy a férjem úgy is szeret, hogy gumit használunk (gondolom, nem olyan rossz neki, mert gyakran bocsátkozunk ismétlésbe), hogy nagycsaládunk van, és hogy legtöbbször a gyerekek érdekei az elsők.
A véranyucizást meg hagyjuk. Minden gyerek összehozásához két ember kell. A döntésnek is közösnek kellene lenni, de te ezt úgy kezeled, ha te nem akarod, a nő se akarja azt a babát. Eltérő véleménynél nincs igazságos döntés, az egyik fél érdeke mindenképpen sérül. Ilyenkor kell okosnak, és emberinek lenni.
A képlet pedig egyszerű. A nő tisztában van a döntése súlyával. Ha megtartja a babát, te meg lelépsz, a te terhed max. néhány 10000 Ft lesz, az övé meg ennél jóval több.
Ja, és nem vagyok sem véranyuci, sem feminista. Tisztelem és szeretem a férfinépet, felnézek a férjemre és szerelemmel szeretem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!