Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg én vagyok túlságosan érzékeny, amiért nem tudok megbocsátani a férjemnek? (nem tervezett baba miatti veszekedések sora)
Három gyermekünk van, 6,4 és 1,5 évesek. Védekezés mellett terhes lettem, később kiderült, hogy ő látta, hogy baj van az óvszerrel, de nem tartotta fontosnak elmondani, hogy ne aggódjak...
Nem akarta megtartani a babát, meg sem fontolta, csak engem hajtott, hogy mikor vetetem már el. A viták során azt sem vette figyelembe, hogy a gyerekek is ott vannak és mondott olyan dolgokat is, amivel nem csak engem, de őket is mélyen megbántotta. A nagyok is kicsik még, de sajnos az elhangzottakból és a viselkedéséből elég jól leszűrték az apjuk érzéseit. Most ők sem keresik vele a kapcsolatot, amit mindenki az én hibámnak tart.
Én úgy döntöttem, hogy megtartom a kicsit, de sajnos a 15. héten elvetéltem.
A férjem azt hiszi, hogy minden mehet tovább úgy mint régen és sem ő, sem a közelebbi család nem érti, hogy mi bajom van, miért nem tudok neki megbocsátani.
Szerintetek mégis hogyan lehetne egy ilyen dolgot megbocsátani? Hogyan tudnám túltenni magam ezeken, miközben úgy érzem, hogy eddig nem is ismertem igazán a férjemet? Hogyan tudnék segíteni a gyerekeknek feldolgozni az elmúlt néhány hónapot?
válasza:Ha már a hibáknál tartunk, a helyes sorrend:
-Hibázott a férj, amikor nem szólt, hogy gond volt a gumi körül.
-Hibázott a nő, mert egyedül döntött a baba sorsáról.
-Hibázott a férfi, amikor így beszélt a gyerekei előtt, és más módon is kifejezésre juttatta érzéketlenségét, például a vetélés után.
válasza:Kedves #91, igen, ez így stimmel.
Kedves #90 - "nem rendőrség kérdése: civilizáció" - ebben tökéletesen egyetértünk... ahogy az is civilizáció kérdése, hogy nem "állatozunk" meg "férgezünk" senkit - még ha valamiben hibázik is - pláne nem a társunkat. Ahogy az is, hogy nem próbálunk senkinek a vállára sem kötelességeket meg felelősségeket pakolni az illető akarata ellenére - pláne nem a társunknak. Ezek valójában mind-mind civilizációs kérdések.
válasza:Az emberi civilizációnak része a pontos beszéd is, ha féreg, hát féreg.
Te tényleg így gondolsz a gyerekeidre:
"finanszírozza is nagyrészt anyuka babázhatnékját,"
Aki (nem egy alkalom: olvastató) azt fejtegeti a 6 4 és másfél éves gyerekének, hogy jobb volna, ha nem volna, az bizony kívül van már a családon, de a homo sapiensen is.
válasza:#93, igen így... csak épp ez a mondat nem a gyerekekről, hanem az anyukáról szól...
Az meg egy végtelenbe menő szubjektív vita lehetne, hogy ki szerint ki nem homo sapiens... nyilván mindenkinek megvannak a saját jelöltjei... ugye ez meg sem nem ideillő, sem nem szándékom... mindenesetre szépen "kerekedik" a történet, most már nem arról szól, hogy az anyának mondta, de a gyerekek is hallották - ami a kérdésben áll - hanem már egyenesen a gyerekeknek magyarázta az a gonosz szörnyeteg. (egy 6 éves még határeset, egy 4 meg egy 1,5 éves befizetek, hogy mennyit ért meg magától belőle... valójában a gyerekek szimplán a 2 szülő közti ellenséges viselkedést fogták, és az zavarta meg őket... legyünk őszinték)
válasza: válasza:#95 "Te,akinek egy gyereke sincs" - ezt meg honnan veszed?????
(egyébként gyerek, az tényleg nincs, mindkettő felnőtt már)
válasza: válasza:Kedves 62%-os!
Abban igazad van, hogy a 1,5 éves még tényleg nem érti az ilyen mondatok értelmét. De a 4 éves már igen. Nekem 3 és 5 éves a két legkisebb, és a 3 éves is meglepően sok mindent megért abból, amit fél füllel hall. A tieid már nagyok, nem biztos, hogy emlékszel már rá, hogy milyen dolgokat reagálnak le egészen váratlanul. A 6 éves meg már nyilván ért mindent.
A gyerekekkel az a baj, hogy nagyon jól leveszik az érzelmi változásokat. A Kérdező esetében ez tényleg elég tré lehetett a gyerekeknek. Anya zaklatott, szomorú, dühös apára, apa meg ugye anyára. Már ezt is elég nehezen viseli egy gyerek, de az még rosszabb lehetett nekik, amikor az apjuk feléjük irányuló haragját, vagy inkább kiábrándultságát, frusztrációját érezték. Azt már csak feltételezem, hogy anyuka sem tudott ebben a lelkiállapotban teljes értékű támaszt nyújtani nekik.
Nálunk nemrég volt egy számomra elég nehéz időszak. Belefogtam valamibe, rengeteg energiát belefektettem, aztán hátba támadtak. Csalódott voltam és szomorú. Nem direkt hoztam haza az érzést, egyszerűen dolgozott bennem. Ilyenkor befelé forduló vagyok, szeretek egyedül lenni. A 3 évesem odajött, és azt kérdezte:"Nem szeretsz anya?" Oké, ez kezelhető volt, őszintén tudtam megszeretgetni, mert a férjem is ott volt, mellettem állt, ezáltal a gyerek biztonságban érezte magát. De a kérdés felmerült benne.
Sok irányból kiveséztük ezt a kérdést. Volt a gumi téma, meg hogy a pasi miért nem szólt a szakadásról. Szó volt a nő felelősségéről, mert egyedül döntött a babáról. Szó volt a vetélés eltérő módon való feldolgozásáról.
De ezek valójában lényegtelen kérdések ahhoz képest, hogy egy ilyen közegben hogyan érzi magát 3 kisgyerek, mennyire hagynak bennük a történtek maradandó nyomot.
Amiben biztos vagyok, a kérdező helyében egyelőre nem engedném visszaköltözni a pasit. Nem azért, amit mondott, nem azért, amit tett, vagy nem tett, hanem azért, mert amíg közöttük nem alakul ki a megbocsátás, amíg együtt nem teszik helyre a történteket, addig feszültség lesz közöttük, ami még tovább nehezíti a gyerekek helyzetét.
De a történtek ellenére sem adnám fel a házasságomat.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!