Ti a párotokat vagy a gyereket szeretitek jobban?

Kedves 29/F, nyugi, még mindig nem az ősanyucik kara dönt arról, hogy ki hogyan gondolkodjon a párkapcsolatáról és a gyerekeiről, és hogy ki vállaljon gyereket...

És hát valljuk be, valójában önmagukon kívül senkit sem érdekel, hogy mit tartanak betegesnek...

Bár hát szerintem meg az a beteges, ha valaki meg akarja mondani másoknak, hogy miről hogyan "kell", "szabad", "normális" gondolkodni...

#42, pont az, hogy folyamatosan definiálod a "normális", "egészséges" stb személyiséget - természetesen a tieddel egyező véleményekre. Holott természetesen az s ugyanolyan normális és egészséges, aki számára a párja a fontosabb, az "első az egyenlők között"...

Sőt, a "jajj, nekem a gyerek az első, mert a gyerek érdeke..." típus inkább a toxikus szülő voltáról szokott elhíresülni később... mert általában képtelen az elengedésre...

Kedves #44, én egyáltalán nem lőném főbe magam, azzal ugyanis mindkettőt magára hagyom...a lehető legrosszabb megoldás, a felelősség nem vállalása. Tudod, ez olyan, mint az az eset, amikor szülésnél kérdezi az orvos, hogy az anyát vagy a gyereket? Arra is egyértelmű a válasz számomra, már bocsi, de egyértelműen és nagyon eldöntötten xarok az énvéremre, ha a társamról van szó - ennyi.

A másik, hogy lehet, hogy egyeseket (jó, hagyjuk az "ősanyucizást":)) felháborít a téma, de attól még létező téma, cikkek, könyvek születnek róla...

pl Ny-Times: [link]

... hidd el, jó téma, nyugodtan lehet róla beszélni:)))

#44, és még hagy hívjam fel a figyelmed egy érdekességre: "43 Nem esett még le, hogy számomra egyik válasz sem helyes? Leírtam már. Nem lehet dönteni közöttük, ha ilyen helyzet előáll akkor apuka inkább főbe lövi magát, minthogy döntenie kelljen." - miközben azt mondod, hogy számodra egyik válasz sem helyes, közben meg döntöttél valójában, mert nem férfiről, nem férjről, hanem apukáról beszélsz - automatikusan abba a szerepbe helyezed el a döntési helyzetbe került férfit, ha állításod szerint tudatosan nem is, de valójában teljesen egyértelműen azt várod tőle el, hogy apukaként gondolkodjon, ne férfiként-férjként:))))

Na, én egy ilyen helyzetben férfiként gondolkodnék...

Másik gyereked, lehet és másik párod is. Ha azt gondolod, hogy a gyereked pótolható, akkor feltételezed, hogy a gyerek egy tucatárú, amiból lehet még egy ugyanolyan. A gyerek is és a társ is egyedi, megismételhetetlen.

Számomra nem az a megdóbbentő, hogy kit választanátok, hanem az indok.

Amúgy nem az állatvilágban élünk.

Szent Isten...

Egyebkent mar a hozzaszolasok minosegebol megnyilvanul, hogy ki az, aki erzelmileg degeneralt, es ki az aki nem.

Hogyan lehet olyat allitani, hogy aki a parjat valasztana, az nem szereti a gyereket? Ez miert lenne rossz hatassal a gyerek fejlodesere nezve? Nem "majomszeretetre" van szuksege.

Senki nem irta, hogy ne szeretne az utodjat. Ismetlem senki. Megis mibol vontatok le a kovetkeztetest, hogy aki a parjat valasztana, az egy onzo diszno, es kaksizik a kolok fejere?