Ti a párotokat vagy a gyereket szeretitek jobban?

9 Szerintem ez a helyes válasz, kár, hogy itt ez 0 %-ot ér, a te válaszodat másolom be:

"És kívánom, hogy ez elméleti kérdés maradjon és sohase kelljen választanom. "

Nem lehet választani a kettő közül és nem is kell szerencsére, de amit írtál a gyerekedhez fűződő érzelmeidről az nekem nem fér bele. A gyerek sem egy lecserélhető alkatrész. A párodat meg lehet, hogy most baromira szereted, meg hűha. Szerinted nem minden ember ezt gondolja, mondjuk amikor megházasodik? Mégis kétharmaduk elválik. Úgyhogy nem engem kellene minősítgetni, hanem gondolkodni.

#12, arra gondoltál, hogy nem "idiótázhatsz" mást azért, mert más a véleménye? Talán ezért a 0%.

Egyébként meg bocs, de zöldséget írsz amikor az állatvilágra hivatkozol, a tigris, a nyúl, meg akármelyik habozás nélkül felfalja az almot, ha gátolja, és a kiskenguru is bizony repül az erszényből a dingók elé, ha az anyját akadályozza a menekülésben... bizony, amelyik fajnál az életösztön nem írja felül a reprodukciós ösztönt, az rövid úton kihal, mert nem lesz képes egy életperiódus alatt megfelelő számú utódot reprodukciós korba eljuttatni... szóval bocsi, de tényleg az van, hogy nagyon jól hangzik, hogy én "életemet adom a gyerekemért" - de tisztán biológiai szempontból nézve az egy degeneráció, semmi egyéb. Az ember van egyedül abban az őrült luxusban az utódnevelő fajok között, hogy az utód a szülő hiányában is jó eséllyel felnő, tehát esetleg lehet értelme egyáltalán ilyen áldozatnak, és nem a halottak számát duplázza. Hála a társadalmi evolúciónknak, az utódgondozás társadalmiasulásának.

De ez voltaképp tökéletesen ellentétes az alapösztöneinkkel, ez nem több egyfajta "elvárt viselkedésnél" egy adott társadalmi közegben... ami hihetetlenül gyorsan málik is le egy tényleges katasztrófahelyzetben...

"rák egye ki a májatokat" Az intelligencia megmutatta magát látom :) Ezt az "ősi ösztönt" felejtsük már el A természetben (ha már ősi ösztön) a saját apja fogja a gyerekeket és megeszi, ha úgy hozza a helyzet, az anya meg fogja és otthagyja őket éhenhalni ha pl hozzáér egy ember. Szóval az ilyen lózungokat hogy ősi ösztön hagyjuk. Én így döntenék és kész. És aki nem így döntene annak nem mondanám, hogy "a rák egye ki a májad".

29/F

16 Persze, te csak ezt írtad: "Tehát a páromat jobban szeretem, és az ő életét többre értékelem." Hát nem sokkal jobb, sőt. Egyáltalán hogyan tudod többre értékelni bárkinek az életét, mint a másiké. Igen a gyereked még kicsi, nyilván nem tett le annyit az asztalra, mint a párod. De egy normális ember, igenis óvja és félti a gyerekét, az állat is. Azért, mert az oroszlán apára ez történetesen nem igaz, attól még az oroszlán anyák mindent megtesznek a gyerkük érdekében. Sok állatot láttam felnőni és csak nagyon kevésszer olyat, amikor az anya nem óvta volna a kicsinyeit, igaz láttam olyat is, de ritka. Az meg, hogy néhány különleges módon viselkedő állatfajjal jön valaki, hát arra mit mondjak. Emberek között is van olyan, aki sorsára hagyja a csecsemőjét, defektes, ennyi.

Amúgy pedig szerintem értelmes felnőtt ember nem is megy bele ilyen hülye vitákba, persze, hogy fontos a férjem és a gyermekem is, másképpen, de ugyanannyira fontosak.

Idióta, provokatív kérdés, hasonlóan idióta válaszokkal. Teljesen értelmetlen, nincs ilyen helyzet, illetve egy, amikor egy új társ nem tudja elviselni mondjuk az előző kapcsolatból született gyerekedet és te az új faszidat/nődet választod a gyereked helyett. Ez az egy életben is előforduló helyzet van és aki nem a gyereke mellett áll egy ilyen helyzetben az számomra elfogadhatatlan, undorító, aljas...

És a normális családban egyformán szereti anyuka a gyerekeket, apát persze másképp, akármennyire is nem tetszik a kérdezőnek ez a tény. Abnormális szitukat meg fölösleges kitalálni, mert csak provokáció (pl. melyiküket mentenéd ki egy száguldó vonat elől...)

"Az meg, hogy néhány különleges módon viselkedő állatfajjal jön valaki, hát arra mit mondjak."

Vegyuk akkor mondjuk a farkasokat. Ha a falka veszelyben van, es ugy merlegelik a helyzetet, hogy elpusztulnanak mind, bizony hatrahagyjak az utodokat. Es ez igaz szinte az osszes allatra. Vedik a kicsinyeiket egy bizonyos szintig, de de teljesen termeszetes, hogy egy alombol nem mindegyik valik kifejlett peldannya. De nezd meg, hogyan menekulnek a zebrak peldaul a ragadozok elol.