Ti maradnátok a házasságban csak a gyerekek miatt, ha már nem szeretitek a párotokat?

Mintha ez a kérdés annyira egyszerü lenne. Mintha lenne igen és nem válasz erre. Pedig nincsen.

Minden házasság, minden szitu, minden élet más.

Ha amugy jól megvagyunk,és csak annyi hibázik,hogy elmúlt a szerelem,akkor igen!

Ha több gond is van,akkor nem!

Igen, mert a házasság, majd főleg gyerekvállalás előtt alaposan átgondoltam, hogy szeretem-e a páromat vagy nem. És úgy mivel úgy gondoltam, sőt kimondtam, hogy igen, így vállaltam, hogy az összes jó és rossz tulajdonságával elfogadom.

Ha nem így lett volna, akkor egyszerűen nem házasodtam volna vele össze, de gyereket meg végképp nem vállaltam volna vele!

Minden gyereknek joga van normális családban élnie! Ezért még a gyerekvállalás előtt kell eldönteni, hogy szeretjük-e a párunkat és vele akarunk-e élni, nem azután, hogy már megszületett...

5-ösnek ! Nyilván a legtöbb ember szerelemről házasodik, csak hát az idők folyamán mindenki változik, még az érzések is. Erről nem tehet senki, mivel józan ésszel nem befolyásolható.

Addig kell maradni egy kapcsolatban, amíg azt nem érzi testi és lelki kényszernek, teljes önfeladásnak az ember.

Első gondolatom az volt, hogy nem, s ez az igen határozott alapvéleményem...

De amit a négyes írt, az is jogos, csak ugye nem ez szokott lenni, hanem inkább negatív légkör, amiből jobb, ha kimenekítjük magunkat és a gyermekeket. Az a helyzet, hogy langyos a házasság, emberfüggő, van, aki nem bírja, nyilván ne áldozza fel magát, az a gyerekeknek se lenne jó.

Amit az ötös írt, azt is meg tudom valahol érteni, de nem mindenki ilyen fejlett, hogy előre tudja, mi lesz. Sokaknak eleve az emberismerete csapnivaló. Ha már valaki hozott egy rossz döntést (vagy nem azt, csak az élet ilyen, megváltoznak a dolgok), azért ne legyen már a másik emberhez kötve egy életre.

5-os! Ez olyan mintha azt mondanad, hogy beulok az autoba, elindulok egyenesen, es nem szamit, ha kanyarodik az ut, mert en elore eldontottem, hogy egyenesen fogok menni. :)

Az emberek folyamatosan valtoznak, es igaz, hogy muszaj kozdeni, alkalmazkodni, kompromisszumokat kotni, de elofordulhat az is, hogy kulon valnak az utjaitok.

Huszonhatezredszerre is tisztázzuk:

A gyereknek NEM JÓ ha a szülei miatta vannak együtt úgy, hogy nem szeretik egymást.

Ideig-óráig lehet jól titkolni, hogy ti nem érzitek jól magatokat, de a gyerek nem hülye, rá fog jönni. Aztán szépen kivetítitek rá az összes frusztrációtokat a másikkal kapcsolatban, "miatta" szenvedtek. Felnő egy olyan képpel, mely szerint a szülei selejtes házassága a normál, mert hiába szenvedtek, de legalább kitartottak egymás mellett. Lesz jókis önbizalomhiánya, befordul meg önvádló lesz, mert "miatta" ment tönkre a ti életetek. Ha még ezt egy jókis szeretőtartással is megkoronázzátok, az isteni.

Egy gyereknek 100x jobb, ha a szülei elválnak, az őt nem nevelő szülő látogatja normálisan, mindkét szülője boldog életet él, de külön.