Több ezer évig nem nagyon voltak működő házasságok, csak most, a felvilágosult 21. században?

Két olyan történés is van a környezetemben, ahol testvérek elköltöztek otthonról, közös albérletben élnek, és nem tudnak együtt meglenni. Pedig eltervezték, hogy ki mit fog/szeret csinálni, mi az, amit muszáj lesz. És itt csak testvérekről van szó, akik egész életükben együtt éltek, de már az is változás az ő kapcsolatukban, hogy nincsenek ott a szülők. Megváltozik a dinamika, felborulnak a megszokások.

Azt egy férfi családjától soha nem fogod megtudni, hogy az adott férfi hogyan viselkedik FÉRJként egy párkapcsolatban. Előző barátnőktől kell érdeklődni, ha nem akarod együtt lakva megismerni.

Régen nem lehetett elválni. Aki megpróbálta, azt a társadalomból kirekesztették. (vagy kreált egy új vallást, ahol ezt a témát szabadabban kezelték) De úgy általában a házastárstól való megszabadulásnak egyetlen módja volt: a házastárs halála. (akkor már nem humánusabb elválni tőle, mint eltenni láb alól?)

Régen nem is azzal házasodtak az emberek, akiket szerettek, hanem akit kijelöltek számukra. A házastársak közötti szex is csak házastársi kötelezettség volt, egyszerűen az utódnemzés volt a célja, nem a kölcsönös örömszerzés. Arra a szeretőiket tartották.

Nem olvastam végig az egészet, de Kérdező, valahol az első oldalon írod, hogy ha két ember szereti egymást akkor az ilyen-olyan szexuális szokások nem jelenthetnek problémát.

Igen, ha szereti. De a szerelem (a rózsaszín ködös, a gyomrodban pillangók repdesnek ha csak ránézel érzéssel) Viszonylag gyorsan elmúlik. És az, hogy utána mi marad, szerelem és elfogadás, vagy beletörődés és lassan utálat, az bizony nagyrészt azokon a kis apróságokon múlik, amik a randik alatt nem derülnek ki, amit csak az együttélés során derülnek ki. (pl. hogy hol vágja a körmét, hogy mosogat - a napokban voltak fent itt gyk-n ilyen kérdések, hogy hazaérkezés után a levetett zokniját azonnal a szennyesbe dobja vagy a szoba közepén hagyja, ezek mind válóokok lehetnek, persze jellemzően ezek már csak az utolsó cseppek a pohárban)

Még valamit nem értek. Ha régebben éltél szexuális életet, ergó szeretted annyira az akkori barátaidat, hogy örömöt akarj nekik szerezni, akkor a mostani (akit annyira szeretsz, hogy összekötnéd vele az életed) nem ér annyit, hogy örömöt szerezz neki?

Nem olvastam végig, de a nagy különbség az, hogy régen a házasságok szövetség típusúak voltak. Ketten együtt váltak egy egész működő gazdasági-lelki egységgé. Megvolt a férfi -nő feladat az életben, az egység a gyermeknevelésben. Tiszták és világosak voltak a viszonyok, könnyebb az eligazodás a világban. Hasznos segítséget,(kétkezit, szóbelit) családtag, távoli rokon, ismerős egyformán, és egyformát adhatott.

Ma mindenki mást gondol(hat), mást akar(hat), mást tesz/tehet. Bizonytalanabb lett a világ, fontosabb a "lakva ismerszik meg az ember" emiatt.

Viszont, az igazán működő házasságtokban ma is elő kell jönnie a szövetség érzésnek, a "mi" gondolatának, mert két "én" ember akárhány évnyi együttéléssel se fog működő kapcsolatot összehozni. A szex ugyanis nem alapja, hanem betetőzése egy kapcsolatnak. Nagy segítség a kezdeti összecsiszolódásban, de nem egyedüli célja a kapcsolatnak.

Gondolj a pillanatragasztóra: ha ügyesen adagolod, megfelelően használod, remek segítő, de ha túl sokat és rossz helyre teszel belőle, az többet árt, mint használ.

Akik a "bezzeg régen"-nel és a vallással jönnek, azok miért mindig csak pár évtizedet, maximum századot mennek vissza a múltban, h bezzeg akkor mi volt?

Miért nem megyünk vissza egyenesen a barlanghoz és indulunk ki abból, hogy az akkori idősebb generáció mit gondolt azokról az emberi találmányokról, hogy épített viskókba költöztek és idővel (akkor újnak számító vallások miatt) elkezdtek házasságot kötni?

A házasság emberei találmány, és tudom, hogy a vallásosok számára nem létezett élet Jézus előtt, de erre észérvet még sosem tudott mondani egy vallásos sem.

Pedig hiába szépítitek, akkor ez volt a fejlődés útja, amit az előtte nem vallásosak nem értettek, most meg más a fejlődés útja. Ha mindenáron a bezzeg régennel akartok jönni, akkor ne legyetek ennyire álszentek.

Amit meg az elméletről írsz, hogy igaz lenne, ha nem lenne ennyi válás.

Neked vallásosként tudni kellene, hogy nem azért nem volt válás, mert nem akartak az emberek. Hanem, mert azt tartották, hogy amit Isten egybekötött, azt ember szét nem választja. Csak azt felejtitek el folyton, hogy az Isten is emberi találmány...

Úgyhogy sem a több ezer év nem állja meg a helyét a kérdésedben, sem az, hogy nem működik az elmélet.