Mit tennétek? A férjem megcsalt, én terhes vagyok.

Igazatok van egytől egyig, viszont bármennyire is gerinctelennek tartom a tettét és nyilván az egyik felem elküldené a búsba, a másik felem látta abban a három napban, hogy nem csak én őrlődök, ő is rájött, hogy lebukott és bizony egy hajszál választja el attól, hogy elveszítsen minket. Amíg elő nem állt azzal, hogy még is miez, addig gyakorlatilag nem beszéltem vele, nem szóltam hozzá és láttam rajta, hogy a saját lelkiismerete emészti. Valószínű ezért is ült le és próbálta ezt elmagyarázni nekem.

A terhességem elég korán kiderült, révén hogy gyakran rosszul voltam. Gyakorlatilag így derült ki, nem is az elmaradt vérzésekből jöttem rá. Az első 5 hónapot mondhatni végig hánytam, a munkámat sem tudtam úgy végezni, ahogy kellene és nem volt kedvem a szexhez, ez tény. Előtte is el-el maradozott már, nyilván tudom, hogy mik a vágyai és azt is tudom, hogy nem nyújtottam neki eleget bármennyire is szeretem, de úgyérzem hátba támadt. Ezt a beszélgetést a megcsalás előtt kellett volna megejteni, nem utána. Én is hibás vagyok valahol, tisztában vagyok ezzel (nem hibáztatom magam, de tudom hogy én sem vagyok tökéletes, pláne nem voltam az első 4-5 hónapban a folyamatos rosszulléteim miatt).

Baromira csalódott vagyok, de hajlok afelé, hogy a szőnyeg alá söpröm. Megbocsátani egyelőre nem tudom ezt neki, nagyon sértve érzem magam, de látom, hogy őszintén megbánta. Ha másért nem, hát azért mert lebukott és cseppet sem felhőtlen a helyzet itthon. Nem pakoltam össze és léptem le azonnal, ebből nyilván sejti, hogy küzdök és megpróbálom lenyelni a házasságunk és a babánk miatt, de nagyon nehezen megy. Tudja, hogy nagyon megbántott és nem is igen tudja eldönteni, hogy jobb, ha csendben meghúzódik a sarokban, vagy az a jobb, ha teper.

Teljesen ki vagyok bukva, kavarognak bennem az érzések. Talán az lenne a legjobb, ha néhány napra meglátogatnám az egyik barátnőmet.

Köszönöm a válaszokat!