Miért vállalnak egyre többen házasság nélkül gyereket, egy sima kapcsolatba?

68. -ra:

Van élettársi vagyonközösség. Olyankor nem fele-fele minden, mint házasság esetén, hanem így rendelkezik a törvény:

Az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont, ha pedig a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni, hozzátéve, hogy a háztartásban elvégzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül.

Élettársak is szoktak ám peres úton válni, ha nem tudnak megegyezni.

Kérdezőnek:

Azért vagy szűklátókörű, mert nem érted, hogy másnak más a véleménye. Ami se nem rosszabb, se nem jobb, mint a tiéd. De egyébként nagyon jellemző, hogy az élettársi viszonyban élők nem tesznek megjegyzéseket a házasságban élőkre (mint pl te, hogy nem tiszteli magát a nő annyira, ha "csak" élettárs...stb. Hmm, akkor ki személyeskedik ugye). Pedig lehetne. Lehetne modnani a hogy elveteti magát, hogy eltartassa magát, hogy rátegye a kezét a vagyonára...pl. De ez annyira nem jellemző.

Csak pár gondolatodra reagálnék:

Ezt írod

"Hú, rohadt nagy felelősség mondhatom... a gyerek úgyis az anyához kerül ha szétmennek... az apa tizedannyit nem fog vele foglalkozni, (általában így van) csak pár ezer forintot fizet, amennyit megítélnek, vagy amennyiben megegyeztek, néha meglátogatja aztán csókolom. Hát persze hogy a pasik bevállalják. Mert nincs igazi nagy tétje a dolognak."

Nem, általában nincs így. Tétje van. A férfiaknak is, ha úgy gondolod, hogy nem, az nagyon sértő a férfiakra nézve, nem reklámoznám a helyedben a férjednek, hogy ilyen szar alaknak tartod a férfiakat. Tudod az apukáknak minimum a 90%-a szereti a gyerekét, és ragaszkodik hozzá. A gyerektartás sem pár ezer ft, de az másodlagos is ilyenkor. De ezt te nem fogod megérteni... Úgy látszik családokat, szerető apukák sincsenek a környezetedben, nem csak élettársi kapcsolatban elégedetten élő párok.

Másik: Van kb 10 ismerősöd, aki nem úgy házasodott, ahogy szerinted megfelelő. Ugye tudod, hogy ez nem reprezentatív felmérés? Ha 100 ilyen ismerősöd lenne, az se. Viszont az tény, hogy egyre több az élettársi kapcsolat, míg a házasságok közel fele válással végződik. Ez alapján nem lehet kijelenteni, hogy a házasság egy annyira biztos intézmény lenne. Most nagyon biztos vagy magadban, de tudod semmire sincs garancia. Arra sem, hogy nem jön rá a férjedre mondjuk a kapuzárási pánik 40 évesen, és érzi úgy, hogy neki mindenképp tovább kell örökíteni a nevét, vagy egyszerűen csak szeretne apuka lenni mégis... Nem vagy jós, senki sem az, ezt nem lehet előre tudni.

Én kikérem magamnak ezt a szóhasználatot, és minden anyuka nevében is, mi az "felcsináltatják" magukat?!

Ember! Gondolkodj már és ne írj mindenféle zagyvaságot!

Én nem "felcsináltattam" magam, hanem várandós lettem. És azért lettem várandós mert mindketten szeretjük egymást és mindketten akartuk hogy kettőnkből legyen egy kis emberke, akiért élhetünk, akit felnevelhetünk.

Nem akarlak megbántani de látszik hogy "keserű a szőlő". Hajtogatod a saját álláspontodat, akinek meg más azt figyelembe se veszed csak leszólod.

Az én párom tisztában van vele hogy egy gyerek igenis óriási felelősség, és szerintem az apukák többsége is. Sokkal nagyobb mint egy házasság. Most őszintén, egy házasságban mi olyan fene nagy felelősség ha már itt tartunk?

Mert ha gyereked van akkor a születése pillanatától ( sőt már a fogantatástól) felelős vagy érte, az életéért, a neveléséért. És ez addig tart míg élsz.

68-ra. Létezik élettársi vagyonközösség. És élettársak is szoktak peres úton válni. Ilyen esetben így rendelkezik a ptk. - A vagyoni viszonyok rendezése a Ptk. rendelkezései értelmében úgy működik, hogy az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont, ha pedig a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni, hozzátéve, hogy a háztartásban elvégzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül." Ált. itt is fele-fele minden, hacsak nem igazolják, hogy az egyik fél jelentősen több vagyont szerzett.

Kérdezőnek: Én is azt gondolom, hogy szűklátókörű vagy. Neked ez a véleményed, másnak meg más. Egyik sem jobb, vagy rosszabb. Szépen megférne együtt, ha nem tennél degradáló kijelentéseket.

Pl. Hogy az élettársi kapcsban élő nő nem tiszteli magát... - Miért ne tisztelné? Akkor meg a házasságban élő nőre is lehetne írni, hogy csak el akarja tartatni magát, csak a "Fele"sége valakinek, így nemhogy több, inkább kevesebb...stb. De érdekes, hogy az élettársi viszonyban élők nem szokták megtalálni ilyenekkel a házaspárokat.

Még néhány kedves gondolatod:

"Szerintem a kapcsolat komolyságát jelzi az, hogy a pár házas e vagy sem. Hogy egyáltalán tervezik e, vagy abszolút nem áll szándékukban házasodni. " Szerinted. Más szerint meg nem.

"Aki nem akar házasodni, az nem akar elköteleződni 1 ember mellett szerintem. " Hmm. Most erre mit lehet írni... Maximum azt, hogy te kezdted a személyeskedést, nem más.

Még néhány gondolatodra hadd reagáljak:

"Hú, rohadt nagy felelősség mondhatom... a gyerek úgyis az anyához kerül ha szétmennek... az apa tizedannyit nem fog vele foglalkozni, (általában így van) csak pár ezer forintot fizet, amennyit megítélnek, vagy amennyiben megegyeztek, néha meglátogatja aztán csókolom. Hát persze hogy a pasik bevállalják. Mert nincs igazi nagy tétje a dolognak."

Nem, ez általában nincs így. Ezt nem tudom, honnan veszed. De ha ilyen véleménnyel vagy a férfiakról, én ezt nem reklámoznám a helyedben a férjednek... Hogy ilyen szaralaknak tartod őket. Tudod a legtöbbjük nem az. Az apukák minimum 90%a nagyon szereti a gyerekét és ragaszkodik hozzá. A gyerektartás sem pár ezer ft, de ez másodlagos. Érdekes, ilyen sok ismerősöd van, aki szerinted házasságért epedezik, de csak étárs, viszont egyetlen felelős apuka sincs??? Válogasd meg akkor jobban az ismerőseidet.

Arról nem beszélve, hogy a 10, de akár száz ismerősöd nem minősül reprezentatív felmérésnek. Az viszont hivatalos statisztika, hogy a házasságok fele válással végződik. Nem nevezném biztos intézménynek. Persze tudom, a te választásod tökéletes, akik elváltak azok mind hülyék. De te se vagy jós. Nem tudhatod, mi lesz x év múlva. Most elvagytok ketten. De lehet 40 évesen a párod úgy érzi, neki feltétlen kell egy kisgyerek, és apuka akar lenni.

Ha én is nagyon szűklátókörű akarnék lenni, akkor írhatnám, hogy én meg azt gondolom, hogy nem vagytok család, csak egy házaspárocska, családdá akkor válik igazán a pár, ha gyermek születik. Esetleg kérdést is írok majd ki erről a napokban, annyira foglalkoztat a téma, legyen mire 8-10 oldalt válaszolni...

Az az igazság, hogy bár házas vagyok, de komolyan mondom, ha minden házaspár ilyen magas lovon ülne, és ilyen szinten felsőbbrendűnek érezné magát, akkor inkább elválnék papíron. Hogy véletlenül se vegyenek egy kalap alá velük. Azért szerencsére nekem az a tapasztalatom, hogy az intelligens emberek elfogadják, hogy ha mások más formában képzelik el az életüket, más utat járnak be az életükben a családalapításig, vagy bármilyen téren.

A kijelentés meg, hogy házasság csak egy papír, számomra pl azt jelenti, hogy nem ér annyit se, hogy elmenjek érte hajadonigazolásért, kibányásszam az anyakönyvi kivonatomat, és összeegyeztessem, hogy mind a 4-en ráérjünk (két tanú). Aztán ha szükség van rá -van, akinek hitel, szocpol miatt, nekem a gyerek nevéhez, mert szabadságon volt mindenki a gyámhatóságon, és nem tudtuk intézni az apaságit- akkor megoldja az ember, de csak magáért a házasság intézményéért nem.

Egyébként meg tudod alapszabály, ne ítélj, hogy ne ítéltess.

harmadrészt nekem nem az az életem célja mindenáron, hogy felcsináljanak.

- felcsinálni? keserűség üvölt belőled! jobb is, hogy ilyen hozzáállással nem lehet gyereked!

eddig még gyerekvállalás volt, nem felcsinálás

igen, van aki ezt teszi, de sokan vállalnak közösen gyereket.

vagy ki házasságon kivül szül, az csak felcsinálás lehet? közös döntés nem? szomorú az életed, ez látszik is, irigy is vagy, nagyon!

ja neked az az életcélod, hogy elvegyenek - kipipálhatod.

mire mész vele? nem hagyhatnak el? dehogynem! főleg, hogy ilsen stílusban beszélsz, hogy aki házassagon kivül szül, az csak felcsináltathatja magát! a gyerek millioszor nagyobb felelosseg, mint kimondani hogy igen joban/rosszban stb! szavak! a tettek beszélnek! igen szomorú, hogy neked ez számit csak és utálod, akinek gyereke van! süt a soraidból!

Az én ÉLETTÁRSAM a világ legjobb apukája! Imádja a kisfiúnkat!!!!!

Nem "felcsináltattam" magam vele, hanem közös döntésként vállaltunk gyermeket. Ahogy megtudtuk hogy a szívem alatt hordom, szinte a föld fölött lebegtünk boldogságunkban. Félt, óvott. Onnantól MI voltunk számára a minden! És vagyunk is! Sőt, mindkettőnknek a kisfiúnk a legfontosabb a világon.

Úgyhogy nagyon is tisztában volt a párom is, mint APA a döntésének a felelősségével, és annyit mondott, kár hogy nem kezdtünk bele a családalapításba már sokkal előbb, mert annyira csodálatos érzés!!!!

Függetlenül attól hogy házasok vagyunk-e vagy sem.

Örültem volna, ha valaki megindokolja, hogy miért nem jó a válaszom. Azon kívül, hogy nem értetek egyet azzal, hogy amilyen példát egy ember lát a szüleitől, aszerint fog élni nagy eséllyel, tehát ha valamit nem lát szükségesnek, akkor nem fogja megtenni, mert egyesek szerint ez létszükséglet.

Sajnálom kérdező, hogy nem lehet babád, de attól még két ember szeretheti egymást házasság nélkül is, ahogy a baba sem a papírtól fog a nő hasába kerülni. Tehát még mindig ott tartunk, hogy ha valakinek fontos, akkor fontos, egyébként meg hadd döntse el maga, mert semmi biztosítékot nem jelent egy házasság, csak régen jelentett, amikor még a házasság kényszer volt, és nem szabad döntés.

Tiszteletben tartom mások véleményét, ami eltér az enyémtől, simán el tudom képzelni, hogy valakiben ellenérzés van a házassággal szemben, vagy csak szimplán nem tartja fontosnak. Nekem személy szerint fontos, mert mi komolyan gondoljuk a jóban-rosszbant, és jó érzés, hogy van valaki, akire mindenben számíthatok, gyereket pedig e nélkül az érzés nélkül nem hiszem, hogy vállalnék.

Ha viszont közömbös lenne számomra a házasság, akkor is belemntem volna, mert nagyon sok mindent leegyszerűsít, legalábbis itt Németországban mindenképpen. Itt nem ismerik úgy el az élettársi kapcsolatot , mint otthon, hanem vagy házas vagy, vagy egyedülálló (jogi értelemben). Bejegyzett élettársi kapcsolatra itt az azonos neműeknek van lehetősége. A házasok viszont adózhatnak másképp, ha nagyon eltér a két ember keresete egymástól, és így havi 250, vagy akár több euróval is több marad a közös kasszában, ráadásul lehetőség van családi biztosításra is a férjen keresztül, ha a nő folytat kereső tevékenységet, vagy alacsony a jövedelme (a biztosítás itt drága).

" jobb is, hogy ilyen hozzáállással nem lehet gyereked! "

Ez egy lelketlen, durva és undorító hozzászólás volt. Főleg egy nőtől...

A "felcsinálás" sem helytálló egyébként ott ahol közös a döntés. Ezt aláírom. Szóval a kérdezőnek ezt valóban nem kellett volna...

De még így is...."kedves" válaszoló. Ezt a részt kihagyhattad volna. Most te hogy éreznéd magad, ha valaki egy ilyet benyög neked, mikor neked életed legnagyobb fájdalma, hogy nem lehetsz soha anya? Gondolj már bele egy kicsit....Bár akinek gyereke van, soha nem tudja elképzelni, hogy mit él át az akinek nem lehet....Gőze sincs róla...

Egyébként pedig, én férfi vagyok, és nem igazán értem miért támadtok neki a kérdezőnek. Ő feltett egy kérdést. Van egy véleménye a házasságról, és az élettársi kapcsolatról, miszerint a házasság több, mint az élettársi kapcsolat. Ami egyébként igaz is.. Nem értem miért is háborognak itt sokan...

Csak mert ahogy néztem az élettársi kapcsolatban lévők kb nekitámadtak a kérdezőnek, hogy hogy merészeli kevesebbnek nevezni az élettársi kapcsolatot...amikor az valóban kevesebb. Nem véletlenül hívják az egyiket házasságnak, a másikat meg élettársi viszonynak. És biztos nem véletlenül nincs engedélyezve itthon pl a melegházasság....bár ez kicsit off:)

Én férfiként azt mondom, hogy a házasság többet jelent mint az együtt élés. Bár nyilván vannak olyanok, akiknek nem fontos a dolog...Nekem fontos volt hogy feleségem legyen, és ne egy épp aktuális barátnőm.

Szóval kinek mi...