Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Milyen a szerelem, a házas élet? Elmúlik a szerelem? Vagy hogy változik házasság után illetve az évek múlásával?
Amúgy 14 éves vagyok, a szüleim most, 22 év házasság után váltak el, mondván, hogy már úgy 10-12 éve nem is szeretik egymást, csak azért maradtak együtt, mert megvárták míg a tesóm meg én nagyobbak leszünk. Igazából azt láttam, hogy ez nem egy igazi szerelem-házasság. Nem is tudom elmagyarázni miért, egyszerűen nem úgy viselkedtek egymással, nem úgy beszélgettek, nem csináltak soha semmit. Én bár a hálószobájukba nem látok be, de szinte biztos vagyok benne, hogy még semmi olyat sem csináltak, semmi intimebb dolgot.. Sőt amikor csak lehetőségük volt rá, külön ágyban/szobában aludtak. Egyébként jó a kapcsolatuk, mondhatni haverok. Ők sohasem veszekedtek, meg közös programjaik sem voltak soha, egész nap nem is látták igazából egymást, elvoltak ők egyedül külön-külön. Na szóval ezek voltak a szüleim. Tőlük sokat nem tudtam meg a szerelemről. De ez csak úgy elmúlik? Ha az elején szerették egymást és semmi nem történt igazából, akkor így egyszerűen csak kiszeretnek egymásból az emberek?
Aztán a nagyszüleim.. ők már idősek, biztosan szeretik egymást, csak gondolom náluk a szeretet már átértékelődött, 70 évesen nyilván nem olyan, mint 20 évesen. Viszont ők folyamatosan piszkálódnak és marják egymást, de már csak ebből is látom, hogy legalább törődnek egymással.
Mostanában elgondolkoztam a barátaim szülein is, annyira mások, mint az enyémek. Ők teljesen máshogy néznek egymásra, valahogy látszik, ha összehasonlítom az enyémekkel. Illetve nekik vannak közös programjaik és láthatóan szeretnek együtt lenni, néha vitatkoznak, többnyire apróbb dolgokon, de hamar megoldják, nyugodtan. Van egy barátnőm, akiknek a szülei már szintén 20 éve együtt vannak, de valami rettenetes, ahogy viselkednek. Nem értem őket, miért maradtak együtt egyáltalán. Mindenért veszekednek, de tényleg mindenért. Ordibálnak, néha megpofozzák egymást, a földhöz vágják már a tányérokat, nem érdekli őket hogy ott van-e más avgy nincs. Volt már többször, hogy pl. az apja fogta magát és elment 1 hétre mert elege lett az anyjából. Aztán visszajött.. Ők 90%-ban csak vitáznak, durván, de azért mégis törődnek egymással és néha tök jól elvannak. Sőt kettesben is szoktak elutazgatni, bár akkor mindenki fél, hogy megölik egymást.
Van egy férfi, 38 éves, vele sokat beszélgetek. (elsőre tuti pedofilnak hiszi mindenki) de nagyon kedves, segít mindenkinek, nekem is nagyon sokat segített már, a háziktól kezdve a lelki bajaimig. kár, hogy csak ritkán beszélek vele.. olyankor viszont sokat mesél a feleségéről meg a gyerekeiről. Neki még kicsik a gyerekei, 4 és 7 évesek, és az ő élete kb mint egy romantikus film, olyan tökéletes.. Komolyan jó nézni, őt emg a feleségét. Olyanok mint a fiatal szerelmesek, mármint az ilyen tizenévesek kb. Játékból ők is sokat piszkálódnak meg néha nem csak játékból, azért ők is veszekednek természetesen.. néha kicsit nagyon is, de amúgy tök aranyosak egymással meg időnként meglepik egymást valami aprósággal csak úgy ok nélkül, szeretetből. Mármint nem mindig valami ajándékkal hanem éha egy ilyen tök egyszerű dologgal, ami nem is kézzel fogható. Meg a gyerekeikkel is sokat vannak és játszanak és olyan igazi kis tündérmeseszerű az életük. Na mindegy, szóval a lényeg, hogy ahogy így elnézem az ismerőseim közül azokat, akik házasok, teljesen mások, mint az én szüleim, nekem sok dolog, ami másnak természetes, nem az, hanem emglepő, mert más környezetben nőttem fel, mást láttam..
Na ez most jó hosszú lett.. De érdekelne tényleg minden, mert az ismerőseimet nézve nem láthatok mindent, ha ott vagyok nyilván más egy kicsit (nagyon) és nem mesélik el a magánéletüket, én sem kérdezhetek ilyet. De itt úgyis névtelen, úgyhogy remélem valakinek van kedve mesélni.
válasza: válasza:Én még csak 10 éve vagyok házas :D. Emlékszem az első kapcsolataimban mindig azon filóztam mi járhat a másik fejében, mit gondol rólam, ha netán hülyeséget mondtam akkor biztos lejárattam magam egy életre stb. Na ez az ami szerencsére egy felnőtt kapcsolatban nincs.
Ami szintén fiatalabb koromban volt jellemző, hogy ha elváltunk, akkor kb az egész napom azzal ment el hogy számoltam vissza az időt hogy mikor találkozunk újra... utólag ez tök beteges, és részben az volt talán az oka hogy az a bizonyos illető nem is szeretett annyira.
Ha a férjemmel vagyok, soha nem érzem magam feszélyezve, akkor se ha 2 hétig egész nap kettesben vagyunk, ha épp nincs miről beszélgetni, ha egymásra nyitjuk a vécéajtót (a gyerekeimmel kapcsolatban ez azért már kezd zavarni), ha nem vagyok kifestve sőt még a hajam is zsíros.
6 fázisa van a házasságnak (Ne kergessetek hiú ábrándokat):
1 fázis szerelem
2 fázis eljegyzés szerelem
3 fázis házasság papír ami meg ront mindent.
4 fázis gyerek, gyerekek boldogság szerelem gyümölcse, a partner i esik a pikszisből, és gyerekek betölti a helyét
5 fázis válás
6 fázis válás utáni utálat!
Most új párommal élek együtt, és a 3 ik fázist el toljuk még 20 évre ,ha szeretjük egymást nem a papíron múlik, az exem még mindig lerágja a csontjaimat, ha nem lennének gyerekek már elfelejtettem volna, de megérte mert imádom a gyerekeimet, és ők mindenki előtt állnak az életembe, és a sok rosszat meg hátra hagyom, mert mikor láthatom a gyerekeimet a derűs idő is szebb!
Elvált Apuka aki a gyerekeit imádja! :)
válasza:Köszi a választ, 6-os!
Az 5-ös válaszoló nem igazán a kérdésemre válaszolt, de nem baj, viszont én nem értek egyet. Egyrészt nem mindenki válik el, másrészt ha igen, nem kell automatikusan utálni egymást. Az én szüleimnek még sokkal jobb lett a kapcsolatuk most hogy elváltak. Sőt még apám meg a nagyszüleim is jóba lettek:D
válasza:Igen, elmúlik. De inkább úgy mondanám, hogy átalakul. Először lángolás, boldogság még a látása is, várod a találkozásokat. Később már ez természetessé válik, de mindig jó vele lenni, beszélgetni, jó ha megölel, stb. Aztán házasok lesztek, előjön a gyerek téma, együttlétek, a gyerekvállalás örömei és nehézségei, ekkor már a gyerek lesz az első, de együtt nevelitek, gondozzátok. Még ilyenkor is jó hozzábújni, de már nem remegsz meg, mert átölel, aztán múlnak az évek, teljesen hozzád tartozik, sokszor a gondolatát is tudod, tudod, mit fog szólni, hogyan fog reagálni egy dologra. Már nem a lángoló szerelem időszaka tart, hanem a szereteté. Felnevelitek a gyerekeket, kirepülnek, ekkor már egy kicsit könnyebb, több idő jut egymásra, de jönnek az unokák, és Ti lesztek a támaszok, ti mentek, ha segíteni kell, vigyáztok a gyerekekre ha betegek, vagy óvoda, iskolaszünet van.
Ekkor már annyira ismered, annyira hozzád tartozik, el sem tudnád képzelni az életed nélküle...már nem gügyögtök, nem becézgetitek egymást, de mindenben számíthattok egymásra.
Szóval nálunk 35 év után most kb. így van, nincsenek hatalmas izgalmak, de nyugodtan, kiegyensúlyozottan, szeretetben élhetünk.
válasza:5-ös csak egy savanyú megkeseredett, elvált ember aki azt hiszi, hogy csak mert Ő ELVÁLT, ÉS Ő ROSSZUL VÁLASZTOTT (vagy a nő jött rá hogy ő rosszul választott) akkor ez azt jelenti, hogy mindenkinek a házassága szar lesz. Pedig ez abszolút nincs így.
Tájékoztatlak, hogy nem a házasság ront el mindent, hanem azok az emberek akik a kapcsolatban vannak.
Hogy a kérdésre is válaszoljak: nálunk ezek voltak/vannak:)
1. pont: ismerkedés 18 napig, majd első randi. Ettől a naptól együtt vagyunk.
2. pont: a második randin szerelmet vallottunk egymásnak
3. pont: lánykérés
4. pont: 11 hónap boldog kapcsolat, és az iskola befejezése után összeköltözés. Így az első évfordulónkat már együtt élve ünnepelhettük:)
5. pont: lassan elkezdtük szervezni az esküvőnket, félretettünk pénzt rá természetesen.
6. pont: Összeházasodtunk 6 hónappal az összeköltözés után. Mindent mi fizettünk, és így olyan esküvőt rendezhettünk amilyet mi akartunk.
7. pont: jelenleg itt tartunk. Boldog házasok vagyunk azóta is.
Dolgozunk, családot látogatunk, barátainkkal találkozunk, kettesben is szervezünk programokat. Élvezzük az életet szerelemben. Nálunk a szerelem érzése nem múlt el, igaz, csak 4 éve vagyunk együtt, de már vannak akik csodálkoznak, hogy még mindig szerelmet érzünk egymás iránt...szerintem nem is fog elmúlni ez...eddig is csak erősödött.
A pároknak nyilván itt jönne a gyerek pont. Nekünk nem. Mi ezt kihagyjuk.
28/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!