Miért vállalnak egyre többen házasság nélkül gyereket, egy sima kapcsolatba?

Kedves Kérdező!

Nem akartam válaszolni egy dolog miatt, mégis fogok ami engem roppant mód bánt.

Egyik válaszodban azt írtad hogy a férfiaknak sokkal könnyebb gyereket vállani ( uram bocsá' csinálni) merthogy ha külön mennek anyánál marad úgysem foglalkozik vele stb.

Ergo= szerinted sokkal könnyebb gyereket vállalni, mint házasodni.

Megmondom őszintén én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Mi élettársi kapcsolatban élünk sok-sok éve. Megvan mindenünk, saját hitelmentes ház, autó, stb. stb. Ugyanúgy szeretjük egymást mint amikor megismerkedtünk. Vannak közös gyerekeink is.

Sosem terveztük az esküvőt. Egyrészt mert nincs annyi felesleges pénzünk hogy boldog boldogtalant megvendégeljünk ( de ha lenne is akkor is azt a gyerekeinkre költenénk). Láttam már körülöttem párokat akik hitelre (!!!) tartották az egész lagzit csakhogy ők megmutassák, a mai napig azt nyögik. Másrészt annak meg nem látjuk értelmét hogy 2 tanúval bemegyünk és aláírunk egy papírt hogy mi most összetartozunk. Minek? Így is összetartozunk.

Mivel nincs gyereked így nem is tudhatod hogy egy gyerek születése még jobban összekovácsolja egy férfi és egy nő kapcsolatát.

A közös gyerkőc születésével lettünk egy igazi boldog CSALÁD, nem pedig attól hogy házasok vagyunk-e vagy sem.

71-es vagyok!

Azt még kifelejtettem az előző mondandómból, hogy egyáltalán nem állja meg a helyét amit írsz hogy élettársi kapcsolatban betegség, baj esetén nem maradnak együtt a felek ( konkrétan nem így írtad csak utaltál rá). Ez a legnagyobb butaság.

De ezt betudom a fiatalságodnak és a tapasztalatlanságodnak. Ezzel nem megsérteni akartalak, félre ne értsd!

DE! nekünk az elsőszülött fiúnk pár naposan sajnos meghalt. A kínok kínját, és a poklok poklát éltük meg együtt is és külön-külön is. Sok, nagyon sok kapcsolat ( házasság és élettársi egyaránt) egy ilyen trauma után felbomlik. Mert egyszerűen nem tudják feldolgozni, nincsenek válaszok, felejteni akarnak stb. stb. sok oka lehet.

Vannak viszont olyan kapcsolatok amiket sokkal jobban megerősít. Ilyen a miénk is. Az életben ennél nagyobb tragédiát soha nem fogunk átélni minthogy -pár nappal azután hogy örömünkben sírtunk a gyönyörű kisfiúnk születése miatt- kétségbeesve sírunk és a halott kisfiúnk testét szorongatjuk, és örökre el kellett búcsúznunk tőle. Ennél nagyobb tragédia nincs egy szülő életében hogy a saját gyerekét temeti el...

De mi egymást támogatva felálltunk a mélyből. Sokkal erősebb/ szeretetteljesebb a kapcsolatunk mint bármikor előtte. Pedig mindig őszinte szerelemmel szerettük egymást.

A mi kisfiúnk odaföntről már megáldotta a mi kapcsolatunkat ( küldött nekünk egy öcsikét), nem kell hogy ezt egy pap is megtegye.

Szóval én is értem amit mondasz, és iagazd van, ti így is család vagytok.

De kérlek fogadd el az én verziómat is.

Mikor írtad, hogy a gyerek mellől csak úgy le lehet lépni, tudtam, hogy nincs gyereked. Pedig nekem sincs gyerekem, de ilyet nem írnék.

Azért tartod többre ezek szerint a házasságot, mert házasságod van, gyereked nem lesz. Ezért lenézed a gyerekvállalást, kevesebbre tartod, mint a házasságot, mert te csak ebben tudod kifejezni az elköteleződésedet.

Ez egyébként akármilyen szomorú, baromi ronda dolog.

nem vagy kompatibilis ebben a kérdésemben, mert nincs (és nem is lehet saját) gyereked

ha lehetne talán máshogy látnád és vállaltad volna házasság nélkül is a pároddal! nem tudsz igazán véleményt alkotni, mert sose voltál/leszel ebben a helyzetben.

könnyű azt mondani, te nem szülnél házasság nélkül, ha nem is fogsz sose szülni.

mintha "ja menj el dolgozni orvosi mellett" mikor te nem ott tanulsz, vagy akármi, amit te nem tapasztalsz meg sose.

a kérdésed felesleges és csak provokálod az embereket.

szerintem neked csak az fáj, hogy másnak lehet akár házasságban akár anélkül, neked meg nem. mert ha lehetne, te is szülnél akár "csak" a párodnak is, nem a férjednek!

"nekem nem az az életem célja mindenáron, hogy felcsináljanak"

Másnak meg nem élete célja mindenáron, hogy házasodjon.