Miért vállalnak egyre többen házasság nélkül gyereket, egy sima kapcsolatba?

Szeretem az anyukámat. Ha holnap be kéne menni valamilyen hivatalba elismerő nyilatkozatot tenni, nem tenném meg. Én tudom, hogy szeretem, ő is tudja, így nem érdekel, más mit gondol.

Ezt jelenti a nem fontos, hogy csak papír.

Nem láttam olyan példát, hogy a házasság szükséges lenne. Szüleim nem házasok, együtt vannak húsz éve.

Ha két ember úgy gondolja, hogy összetartoznak és küzdenek a kapcsolatért, akkor együtt maradnak, ha nem, akkor nem. Függetlenül attól, hogy összeházasodnak-e. Nem tartom fontosnak éppen ezért a házasságot, nem látom, hogy bármiben más lenne, mint egy élettársi kapcsolat. Kinek kell bizonyítani azt, hogy szereti egymást a két ember? Egymásnak. Ha ők elvannak szertartás nélkül is, akkor legyenek el úgy.

Számomra a házasság egy olyan kapcsolatot jelent, ami a két fél életét örökre meghatározza, és egy "igazi" házastárs van. De ugyanilyennek látom az élettársi kapcsolatot is.

"Az ilyen nők csak megalkudnak és beletörődnek, hogy nem veszik el őket?"

Mivel nem érzem szükségét, pont letojom, hogy el akar-e venni. Természetesen, ha szeretne szertartás keretében hűséget fogadni nekem, akkor semmi akadályát nem látom. Dehogy ettől tegyem függővé, hogy kit szeretek? Ha tegnap szerettem Pétert, akkor holnap is fogom, ha el akar venni, ha nem.

Vagy otthagyom, ha nem "hajlandó" elvenni, és addig keresgélek, míg valakinek "kellek"?

Ez csak akkor jön szóba, ha valakinek a házasság többet jelent annál, hogy "csakúgy" együtt legyenek. Ha a párnak többletet ad, hogy megesküdtek, úgy tegyék azt, és ha erre igény van, keresgéljenek addig, míg ugyanilyen látásmódú embert találnak.

"Az ilyen nők csak megalkudnak és beletörődnek, hogy nem veszik el őket? Mi ennek az oka?"

Engem nagyon nagy trauma ért a magzati korom első harmadában, a szüleim esküvője napján lelki terrort kezdett apám anyámmal, korlátozta, rabszolgásította.

Mindig, ha meghallom az esküvő szót, vagy hogy "férjhez megyek", olyan, mintha ököllel gyomorba vágna valaki.

Az egyik válaszoló nagyon jót írt:

"Az ígéret nem másoknak kell szóljon, és az esküvő-házasság pedig inkább másoknak szól. Megmutatni másoknak, hogy mi összeálltunk. Holott mi tudjuk. "

Ez pontosan így van.

Ha én tudom, hogy szeretem és nem kell más és ő is tudja, hogy szeret és nem kell neki más, együtt élünk és közösen gyereket vállalunk, akkor ehhez a házasság mit tudna még hozzátenni? Hogy azt mondhassam: "férjem" a párom helyett? Látod, ez is csak a külvilágnak szól!

Hagyjátok, nekünk el kell fogadnunk, hogy a házasság nélkül együtt élő emberek - és a mi párkapcsolatunk is - nem ér fel egy házassággal. Még egy szar házassággal sem. Mert mi megalkuszunk! Pfuj a fajtánkat!

Kérdező és mindenki más, aki szerint elítélendőek vagyunk: szerintem akadjatok le a témáról, menjetek, boldogítsátok a férjeteket. Vagy ő nem akar veletek foglalkozni, hogy ennyit lovagoltok azon, hogy mi miért nem esküszünk?