Szerinted a férj vagy a feleség kezelje a pénzügyeket a családban?

Nálunk a férjem kezeli főleg, de persze van beleszólasom, én csak részmunkaidőben dolgozom.

24/l.

Az kezelje, aki ért hozzá.

Ha mindketten, akkor mindketten.

Férjem a kereső jelenleg a családban. A pénzt én kezelem. Ő egyszerűen nem akar a fizetnivalókkal bajlódni. Volt már igaz, hogy megkérdezte, hogy hol van a sok pénz. Olyankor elmagyarázom neki, hogy nem költöttem sem magamra, sem pasikra, felsorolom hogy épp mire kellett a pénz, aztán közlöm vele, hogy jövő hónaptól nekem nem kell egy fillér se, ő fizeti be a sekkeket, felirom mi kell a boltból, elmehet bevásárolni, ha kell a gyerekeknek ruha, cipő, elirányitom hova menjen és mennyit költhet... Mire végére érünk, néz mint szamár a hegyen, oszt hallgat mint sz.r a gyamba, és végül megint ott kötünk ki,hogy marad minden a régiben. :D Tudja, hogy nem költök felesleges dolgokra. Ha magamnak akarok venni valamit, akkor mindig mondom hogy szeretnék, és azt a maszek pénzéből megveszi nekem.

Még mielőtt jönnek a megjegyzések, hogy eltartott feleség, én igy nem élnék stb., nem irtam le semmit az életünkről, hogy hogy élünk (mellesleg csodásan), miért nem dolgozok (amúgy kicsivel vagyok otthon)megkérnék mindenkit hogy tartsa meg magának amit gondolnak. Nekem és férjemnek is igy felel meg ahogy van. Nem vagyok plázacica, se haszonélvező...:)

kozos a penz.. nincs olyan hogy a tied enyem ize hoze...

en jarok bevasarolni es a szamlakat fizetni. de ha neki is kell akarmi akkor megveszi kesz... mind a ketten.

Nálunk úgy van, hogy hónap elején közösen megbeszéljük, hogy mennyi pénzt vegyünk le a számláról, akarunk-e valamire pluszban költeni stb. Majd ezt az összeget én(nő) osztom be, mert én vagyok többet itthon.

De ő is betudná osztani.

Szerintem ez nem nemhez kötött, kezelje az, aki ezt a feladatot szívesebben felvállalja, és aki jobban átlátja.

Nálunk pl. én kezelem (én vagyok a nő), pedig a párom dolgozik a pénzügyi szektorban, mégis, a mindennapi kiadásokat én látom át jobban. Ez nem azt jelenti, hogy egyedül döntök mindenben, de amikor nem volt egy felelőse a havi kiadásoknak, akkor csak úgy elfolyt a pénz. Utána bevezettük azt, hogy amikor megkapja a fizetését, akkor nem hordozgatja magával, meg nem kapkod ki belőle ilyen-olyan címleteket.

Hónap elején összeszámolom, hogy milyen kiadások lesznek (számlák, lakbér, stb.), ezeknek az összegét beteszem egy külön borítékba és ráírom, hogy mire kell. Azt is kiszámoltam, hogy nagyjából heti szinten mennyit költünk élelmiszerre, tisztítószerre, egyebekre, ezeket is "kiadagolom", hogy minden hétre azonos összeg jusson. Ami marad, azt félretesszük, és ha hónap közben van valami extra kiadás, azt abból fedezzük, és ha így is marad belőle, az megy a félretett pénzhez.

Nem azért kezelem én a pénzt, mert nekem ez nememnél fogva a tisztségem, hanem mert van erre egy rendszerem, amit mindketten elfogadtunk, és mert a napi kiadásokat általában én bonyolítom le, én látom át, hogy mikor mire kell éppen költeni.

Nő vagyok 30 éves,10 éves kapcsolatban,1 gyerekkel.

Mikor összeköltöztünk derült ki számomra,hogy ha a párom kezeli a pénzt,akkor kis időn belül éhen halunk,így el kezdtem én kezelni.Ez aztán nem tetszett neki,pláne mikor spórolni kellett,rengeteg vitánk is volt.Egyszer tettünk kísérletet arra,hogy kezelje ő,5 nappal fizu után már semmi pénzünk nem volt így vissza álltunk arra,hogy én kezelem,még a kártyája is nálam van.Természetesen nem titok mire megy,minden fillérrel el tudok számolni,illetve neki van egy mellékállása,abból összejön havi 50.000 kb,az mind az övé magára költi el.Ez bevált így nekünk,nem veszekszünk a pénz miatt,igaz nekem nincs havi 50.000-em magamra,de nem is hiányzik.

Párom 100 körül keres és 77-et.

Egy nappal átlagba előbb kapom meg a fizum.

Ekkor bebattyogok a postára és feladom az autóhitel csekket,tv,internet,telefonszámlát és ami még úgy beeshet, negyed évente biztosítás,súlyadó és hasonlók.Átlagban így marad 20-25 ezer a fizumból (mondjuk a hónapban úgy összejött minden,hogy 70 ezer értékben adtam fel csekket),tehát a maradékkal beszabadulok a tescoba és veszek húst,lisztet,cukrot,tésztát,tejet,mosószer,öblítő,tusfürdő,olajat,konzervet,ami kellhet a hónapra főzés gyanánt.

Tehát el is ment a fizetésem.

Másnap megkapja a párom a fizetését, leveszi, oda adja nekem. felhívom az albérlet tulaját,hogy jöhet. a 100-ból oda adok 75-95 között (évszak függő). A maradékból tankolunk a kocsiba. Ennyi. Magyarország jobban teljesít XD

Ha tud valami mellékes melót,akkor elmegy és megcsinálja a megcsinálni valót. Akkor van hónap közben is pénz kenyérre.

2 évig dolgoztam heti 3szor 4 órában a napi 8 órás munkám mellett idős gondozásba. Az a pénz pont arra volt jó,hogy hónap közepén nem kellett matekozni,hogy miből veszek kaját a munkahelyemen vagy ép felvágottat otthonra. De ez a meló már nincs sajnos. Úgyhogy a párom jár külföldre a közalkalmazotti (12 órás) munkája mellett.

A bejelentett fizetésünkből éhen döglöttünk volna már úgy 7 éve. A fusi tart életben.

Én kezelem a pénzt, Én látom,hogy mi kell a háztartásba. HA nagyobb kiadást fontolgat a párom,mert a kocsinak valami gyíkja van vagy bármi,akkor megbeszéli velem, hogy "muszáj", "ráér,de számítsak rá" "nem fontos,de jó volna ha" kategóriák szerint XD

Én 26N Ő 35F