Szerinted a férj vagy a feleség kezelje a pénzügyeket a családban?

Nálunk közös kassza van, vagyis mindkettőnk fizetése egy helyre kerül. Mégis a férjem az aki kezeli a pénzt, fizeti a kiadásokat, beosztja a kajapénzt, félretesz stb. Ennek egyszerű oka van. Én nem tudom kezelni a pénzt, egyszerűen kifolyik a kezeim közül. Alkalmatlan vagyok rá. A férjem viszont ügyesen bánik a pénzzel, tud spórolni úgy, hogy nem szenvedünk semmiben sem hiányt.

Így nálunk az kezeli aki jobban ért a pénzügyekhez.

"A zsebpénzt meg mindenki arra a hülyeségre költheti el, amire akarja."

Ne haragudj, de a havi 288 ezer Ft egyáltalán nem olyan sok, hogy fejenként 19 ezret ebből "hülyeségekre" lehetne költeni. A havi 50 ezer Ft megtakarítás se olyan sok, ha gyereked lesz, nagyjából el is viszik a plusz kiadások (babakocsi, pelenka, orvos, gyógyszer). (Nem beszélve a kiesett jövedelmedről, mert az államtól nem kapsz ennyit.)

És akkor még nem beszéltünk váratlan kiadásokról, mint pl. lakásvásárlás vagy szimpla munkanélküliség.

Ha ezen túlvagya, akkor javaslom, hogy gondolj a nyugdíjas éveidre is. Ha optimista vagy és 90 évig akarsz élni, 20 év nyugdíjjal, akkor ha ugyanazon színvonalon akarsz élni nyugdíjasként, mint most, akkor 20 évig minden fizetésednek a felét (!!!) nyugdíjra kell megtakarítanod. (Nem lakásra, nem kocsira, nem gyerekre, hanem a nyugdíjadra! Mert az államiból messze nem jutsz.)

Természetesen ha ti nyertétek múlt héten a lottó ötöst, és több száz milliótok van a bankban, akkor nem szóltam. :)

Mindkettő!

Mindketten adunk fel csekkeket, vásárolni együtt járunk, megbeszéljük, mire kell költeni, mennyi megy el, mennyi marad.

Nagyobb kiadást mindig megbeszélünk.

Előre tervezünk, amennyire lehet, (kb. egy év), hogy hosszú távon mi valósul meg, abba sajnos az élet is bele-beleszól.

Mindketten tudjuk, melyik csekk lett befizetve, mit vontak, mennyink van perpill számlán és kp-ban.

Nekünk így megfelel.

Sajnos láttam az ellenpéldát is a környezetemben.

A férj intézett mindent: számlák fizetése, (ügyintézés, bár ez nem anyagi része), vásárlás, kosztpénz, stb, a jövedelem teljes beosztása az ő kezében volt. A feleség annyit költhetett, amennyit kapott, elvégre nem volt saját keresete (GYES-t, családit szintén a férj osztotta be.) Egy darabig működött a rendszer, mert Gy. tudott spórolni, volt miből félretenni, még ha sokszor ment is a veszekedés, hogy most nem lesz új ruha, meg nem lesz cukrászdás süti.

Gy. sajnos korán meghalt. A felesége egyedül maradt.

Abszolút semmi sejtelme nincs, mi mennyibe kerül, hogy kell a pénzt beosztani, egy ajánlott levelet nem tud egyedül feladni.

Az első években felélte az összes félretett pénzüket, mert végre lehetett ruhát venni, dőzsölni, senki se szólt rá. Aztán most örül, ha nem fagy meg, és nem hal éhen.

Miközben a pénzügyeit még mindig nem tudja kontrollálni, mert sose volt rá szüksége.

Ezért nem jó, ha kizárólag egyik fél látja át a helyzetet, a másik meg nincs képben.

Nem kell ekkora tragédiának történnie. De mi van, ha a "pénzügyes" házastárs pl. két hétre kórházba kerül? Egy-két csekk egyből elmarad, elszaladnak a kosztpénzzel, miközben több kiadás mellé kevesebb lesz a bevétel. Aztán hónapokig rágják a kefét, mire egyenesbe jönnek.

Nálunk minden közös, és általában mindent megbeszélünk. No jó, nem egy perecet, vagy egy trikót, de a nagyobb kiadásokat...

A megtakarításaink is közösek...

"Ne haragudj, de a havi 288 ezer Ft egyáltalán nem olyan sok, hogy fejenként 19 ezret ebből "hülyeségekre" lehetne költeni."

Ó Jesszus csak egy példát mondtam. Nem ennyi a bevételünk. Pontosabban leírtam azt, ami a párom és az én szakmámban a kezdő fizetés.

Itt most az elosztás a lényeg, és azért számszerűsítettem, hogy érthetőbb legyen.

Amúgy ha ennyi lenne a fizetésünk, akkor is így csinálnám, mert én élni is szeretnék, nem csak a pénzt kuporgatni.

A költségvetést én vezetem, egyszerűen azért, mert a férjemnek nincs türelme hozzá. Hülyeségekre ő se költ, én se, így nagyon megbeszélnivaló nincs.

Írni is azért írom, mert sokszor nagyságrendileg se tudtuk a bevétel-kiadás oldalt. A telefonomon van egy nagyon jó program, felviszem az adatokat és utána diagramként is megjeleníti a bevétel-kiadás oldalt.

De pl. alkudni én tudok jobban (én vagyok a pofátlanabb...), ezért nagyobb értékű vásárlásoknál engem szokott előtérbe tolni. Most vettünk lakást, a vásárlását én intéztem, ő kb tetszik-nem tetszik szinten szállt be.

A felújítását már ő végzi, mert sok a nehéz fizikai munka, én meg nemsokára szülök, így a talicskázásban és falbontásban nem lennék nagy segítség.

De árajánlatokat én kérek be (és próbálok alkudni :)), én szervezem meg a munkásokat, viszont ő felügyeli őket a helyszínen és a műszaki megoldások között is ő dönt - ebben nekem van kevesebb tapasztalatom.

A vásárlásoknál az is dönti valamelyik irányba a mérleget, hogy ki ért hozzá jobban. Ingatlanokkal foglalkoztam régebben, így a jogi, gazdasági részében én voltam jobban otthon, nekem volt tárgyalástechnikai tapasztalatom, ott ő állt háttérbe.

Épületműszaki vagy autókkal kapcsolatos kérdésekben viszont a munkája miatt ő van jobban képben, ezért ezekből én szoktam kimaradni. Tudom, hogy a legjobb ár/érték arányra törekszik, ezért még konzultációs szempontból sem beszéljük át.

De vettünk már úgy autót, hogy ő paraméterek alapján kiválasztotta (külföldi eladó), én pedig felhívtam, lealkudtam, de a fizikai átvételt szintén ő intézte.

Napi szintű kiadásokkal kapcsolatban nem szoktunk konzultálni, aki épp az adott bolt felé jár, megveszi és ennyi.

Nálunk közös kassza van, kb. egyformán keresünk a férjemmel, talán én egy picit többet a féléves prémiumok miatt.

Mindketten 35 körüliek vagyunk, budapestiek, van gyermekünk.

Én kezelem a pénzügyeket, ennek több oka van:

- pénzügyes közgazdász vagyok, banki területen is dolgozom, ez a szakmám, ha lehet így fogalmazni- a férjem is okos, tanult ember, de ő mérnök, egyszerűen nem érdeklik annyira ezek a dolgok, nincs hozzá annyira affinitása

- külön vannak bankszámláink, mindenki a sajátjára kapja a fizetését, a sajátjával vásárol stb. de: mindketten ismerjük egymás netbankjának kódjait, kártyás pin kórjait, hogy ha úgy hozná az élet (pl. az én kártyámat ellopják, de vásárolni szeretnék stb.), akkor gond nélkül tudjuk a másikét használni. Pénzügyekben nincsenek titkaink egymás előtt. Ehhez képest a netes utalásokat is kizárólag én intézem (csekkfizetések, megtakarítások, biztosítások stb.)- mindig arról a számláról, amelyikről optimálisabb. Ha szükséges vagy úgy ésszerű, akkor gond nélkül mozgatok át egyik számláról a másikra. Mindig beszámolok minden ilyen tranzakcióról, de a férjemet nem nagyon izgatja a dolog, tudomásul veszi és megbízik a döntésemben. Direkt az ő kedvéért kérek egyébként papír alapú kivonatokat is hónap végén, otthon fix helyen tartom őket, hogy meg tudja nézni, nem nagyon láttam, hogy bármikor elmélyedt volna benne. Talán a saját netbankját használja időnként, az enyémet nem hiszem- a lehetősége természetesen megvan rá.

Nagy ritkán kérdezi meg, hogy kb. mennyi pénz van a számláján, vagy inkább úgy, hogy X nagyobb összegű dolgot szeretne venni, van-e rá fedezete.

- excelben vezetem a havi bevételeket-kiadásokat (számlaforgalmak, megtakarítások, egészségpénztár, szép kártya stb. és KP is)

- mindkettőnkénél szokott lenni mindig kb. 20 eFt-nyi készpénz (ha tudom, hogy valamit készpénzzel kell fizetni, akkor természetesen több), napi apró kiadásokra, ebédre stb. Egymás pénztárcájában nem turkálunk, ha gyorsan készpénzre lenne szüksége a másiknak, akkor is szólunk (pl. elfeledkezik valamelyikünk, hogy postai csomagot rendelt, amit át kell venni, készpénzben kifizetni stb.)

- ami mellettem szóló érv még a fentieken túl az az, hogy a férjem külföldi állampolgár és az ügyintézésben adódhat olyan, amit nem ért meg, így ezt rám szokta hagyni

- bár mindketten dolgozunk, ő sokat van külföldön, így a háztartásvezetés egyértelműen az én feladatom, így eleve sokkal többször költök, vásárolok, valamint a kisfiunk ügyeit (megtakarítás, magánovi befizetés, tornaóra fizetés stb.) is én intézem ezért logikusabb, hogy én vagyok jobban képben az aktuális pénzügyi helyzetünkkel.

Megtakarítás is van mindkettőnk nevén, de egymás valamennyi számlájához, megtakarításához, nyugdíjához, cafeteriájához kedvezményezettek vagyunk és a kisfiunk is.

Emellett házassági szerződést is írtunk a házasság előtt, így abszolút korrekten, profin kezeljük a pénzügyeinket és bármilyen váratlan helyzet esetén (valamelyikünk halála, válás stb.) automatikusan működnek tovább a dolgok.

Szeretjük, tiszteljük egymást, pénzügyekben nincs köztünk vita és várhatóan nem is lesz- ezt érzelmek nélkül csináljuk.

A közös beruházásokat, nagyobb háztartási kiadásokat mindig megbeszéljük, megvitatjuk, de a napi költéseket nem szoktuk egymáson számon kérni, de a másiknak elmondjuk (pl. egy új ruhadarabot vagy értékesebb kozmetikumot megmutatok neki, vagy ha ő vesz a biciklijéhez valamit, akkor megemlíti pl. vacsoránál).

Nem tudom, hol van pontosan a határ, ami előtt feltétlenül kikérjük a másik véleményét és együtt döntünk, olyan pár tízezer forint körül.

Aki jobban be tudja osztani. Vagy inkább úgy fogalmaznék, aki szórja, az ne kezelje.

Az másodlagos, hogy nő vagy férfi az illető.

39/N.