Vége a házasságomnak egy leszbi csók miatt?

Pontosan, itt nem a dolog erkölcsi oldala a vitatható. Egyetlen kapcsolatomban sem volt erre szükség, hogy ezt előre meg keljen beszélni, mik a szabályok, mert ezek adják magukat. Ha ezt külön el kellett volna mondanom a lánynak, hogy "figyelj már, láttam, hogy nőkkel smárolsz, de nekem ez nem fér bele, ne tedd, nálam ez a szabály!" akkor élből otthagytam volna a fenébe.

Két eleve eltérő értékrendű ember házasodott itt össze és azt hitték, hogy az általuk hozott szabályok majd felülírják a saját szabályaikat és erkölcsi rendjüket, na hát ez nem sikerült és ebben mind a ketten egyformán hibásak.

Hogy Te így élsz, vagy úgy élsz, az a Te és partnereid dolga.

De más másként él, és nehogy már elnézést kelljen kérni, vagy hülye konzinak kelljen neveztetni azért, mert valakit undorral tölt el az, hogy a felesége nyilvánosan csókolózik más nőkkel!!!

Attól még, hogy vannak férfiak, akiknek ettől megnő az altesti vérnyomásuk, vannak még szerencsére olyanok is, akik kidobják a taccsot és nem hogy nem 3x és mindenféle pózban, ösztönállat módjára és azonnal, de köszönve az eddigieket, soha többé nem kívánnak élni a nagyszerű lehetőséggel. Sőt, örülnek a még idejében történt exodusnak.

Exodus.... hehehe.... ez jó....:))))

Egyebekben meg hagy említsem meg abbéli észrevételem, hogy szerintem olyan ember NINCS, aki egy általad vázolt - jó kommunikációval, mindent megbeszéléssel jellemezhető - több éves házastársi kapcsolatot dobna egy akármilyen(!) csókért...

Azok ugyanis megbeszélik... ha már jó az a kommunikáció.

A Kérdező homofób volta meg egyértelműen kizárható, ha az lenne, nem kezdett volna azon elmélkedni, hogy "bezzeg mit szólna a felesége, ha ő egy másik férfival"

69%-os, szerintem kérdezd meg Magad a kérdezőt, volt-e arról a házasság előtt tudomása, hogy a párja buzoid.

Ha nem tudta (szerintem fogalma nem volt róla), akkor ne mondd, hogy abronccsal kellett mesterségesen összefogni az eltérően tág szexuális nyitottságú felek álláspontját!

Ugyan már, 66%-os fórumtárs!! Hát tökéletesen tudod, hogy a kérdező 1000%-ig heteró! A kérdése tisztán tesztkérdés. A h.lye neje meg felült neki! Nézd meg az első kommentjét: írja, hogy számára undorító, ha valaki azonos neműt kap le.

És látod, tényleg aknamunka! A homofób kifejezés, (melyben a világon semmi erőszak nincsen) hála Nektek, mára már inkább negatív értéktöltettel bír. Így veregeted be a szögecskéket minden hagyományosnak mondható (eredeti elgondolás szerinti) jelenség koporsójába. Olyan vagy, mint a farkas: mindig csak egy kicsivel, egy apró testrésznyivel beljebb a kismalachoz... :))

Nézd, kedves #95, a "homofób"-ban tényleg nincs semmi erőszakos meg negatív, az ugyanis - mint a neve maga mutatja - egy fóbia... olyan, mint a pókoktól irtózó arachnofób, a nagy terektől írtózó agórafób, a zárt helyektől irtózó klausztrofób, stb...

Abban viszont tévedni tetszel, hogy ezt bárki "aknamunkája" tette volna negatív felhanggal bíróvá... valójában egyszerűen az, hogy ezt a fóbiát, tehát kóros állapotot egyesek fel akarják tüntetni nem hogy normálisnak, de "A NORMA"-nak...

Ha valaki kikiáltaná teszemfel az arachnofóbiát "a normális állapot"-nak, és erre hivatkozva indítana harcot a pókok nyilvános jelenléte ellen, mert őt zavarják, akkor ez egy rövid idő után ugyanúgy negatív felhangot kapna...

De újfent elmondom, ez a kérdés szerintem nem a homofóbiáról szól, hanem valakiről, aki - megbeszélés, rendbehozásra való igyekezet nélkül - egy aqkármilyen(!) csókért felrúgná az állítólag jó kommunikációval jellemezhető több éves házasságát. Bocs, de ez meg számomra esik ki a "normális" fogalom hatóköréből... de hát ízlések és pofonok... lehet persze egy házasságban is átkozott "zérótolerancia"-t hirdetni - csak akkor ne tessen azon rinyálni, ha a házasságok 2/3-a a válóperes bíróságon végződik...

Hogy milyenek a házassági statisztikák, arról lehetne beszélni. Sajnos.

De és egész idő alatt azon vigyorgok kajánul, hogy elképzelem, hogy mondjuk egy a párkapcsolatából a gyermekvállalást eleve kizáró pasi párja hirtelen, egyfajta teljes átalakulással kijelenti, hogy márpedig ő most és azonnal és nagycsaládot akar, vagy esetleg teherbe esvén a magzat megtartási szándékáról rendelkezik, dacára annak, hogy a szeretett társsal miben állapodtak meg, és szinte látom és érzem azt a viharos menetszelet, amivel az az illető pasas lelép... :))))

Mert hát vannak, akik buzoid feleséget, vannak, akik pedig gyermeket nem akarnak. És olyan, de olyan érdekesnek tartom, hogy az egyik fóbia részetekről abszolúte, de mindig heves és lelkes egyetértésre talál, míg a másik merev elutasításra.

Azt pedig már szinte szimatolom itt, a virtuális térben, ahogyan megszövegeződnek a fejedben a homofób-paleokonzi. KIREKESZTŐ-fasiszta-náci horizont egyes grádicsai, melyekkel végül kimutatod, hogy a kérdező, és a vele egy állásponton lévő NORMÁLISAK végső soron a társadalom aljas söpredékei, akiknek írmagját is ki kell irtani...

Ugye? :)))

Nézd, kedves #97, szerintem azért annyira nem lehet senki kocka, hogy képes összehasonlítani egy csók az esetleges lelki reakciót leszámítva semmi kárt nem okozó 2 percét a gyermekvállalás több évtizedes, akár élethossziglani kötöttségével, és plusz alaphangon többmilliós anyagi vonzatával.

Ha már gyerek-párhuzamot akarsz az itt tárgyalt esetre, kb azt látom reálisnak, hogy mondjuk "tudja, hogy a párja nem viseli a gyerekeket, mégis bevállalta hétvégére az unokaöccsikét" - ez lenne olyan, hogy "nem vette figyelembe a párja igényét, de a dolog rövid távú, és nem jár a lelki konfliktuson túli anyagi kárral".

Legyünk őszinték, ha itt a Kérdező azt kérdezte volna, hogy "megbeszéltük a feleségemmel, hogy nem bírom elviselni a gyerekeket, mégis lex...va az én érzéseimet bevállalta hétvégére az unokaöcsikét, ezért elköltöztem és válni akarok" - tiisztesség ne essék szólván vélhetően Te kérdőjeleznéd meg az ép elméjét a legharcosabban, meg mindenki más, aki éppen most megtapsolja.

(én teljesen konzekvensen most is azt teszem, meg a most leírt esetben is azt tenném, én magát a ma egyébként sajnálatos módon bizonyos körökben divatos "zérótoleranciát" vetem meg :)))

" És olyan, de olyan érdekesnek tartom, hogy az egyik fóbia részetekről abszolúte, de mindig heves és lelkes egyetértésre talál, míg a másik merev elutasításra." - hát, nem tudok róla, hogy én egyetlen fóbiát is akár normálisnak tartanék, akár elutasítanám, a fóbia egy betegség ... mindegyik, teljesen egyértelmű módon. Aki valamelyik fóbiát ki akarja kiáltani "A normális"-nak - mindegy melyiket - nos, az tényleg átgondolhatná még egyszer. A fóbiákat részben kontrollálni kell - amennyire tudja az ember - részben együtt élni vele... de azt senki sem hiheti, hogy egy fóbia normális... én se hiszem, se a tériszonyomra, se a klausztrofóbiámra - csak épp kontrollálom annyira, hogy a mindennapi életben egyik se zavar, egyik se akadályoz.

Néz, az Általad az esetleges lélektani reakciókat leszámítva semmi kárt nem okozó 2 perces csók éppen az érzelmi reakciók szülte, szellemi-testi elutasításnak ágyazott meg, ami - és gondolom, ebben egyetértünk - mondjuk úgy, teljes ellehetetlenülése lenne egy házasságnak. Az undor, a viszolygás, a fóbia ezen a téren nem leküzdhető, főleg azért, mert a látványelemek ilyenkor rögzülnek, és megfelelő helyzetben (mondjuk intim szituációban) akarva-akaratlanul megjelennek a virtuális látótérben. Innentől kezdve a dolog ördögi kör. Közeledne, de eszébe jut. Újra közeledne, de megint eszébe jut. És így tovább.

OFF:

Azt meg őszinte döbbenettel olvasom, milyen nyíltan hozod fel a gyermekvállalás ellenérveként a PÉNZT, melyet állítólag megvetsz. Nem maga az argumentum lep meg, mert tisztában voltam vele, hanem a kíméletlen őszinteség. Pláne úgy kristálytiszta nekem ez a kitárulkozás, hogy az elköteleződés oldalán vonultattad fel, ami ugye a kérdező házasságára és a házasság intézményére is általánosan igaz.

A főkérdésre visszatérve a normális és elvárható életminőség érdekében nem ajánlatos egy klausztrofóbiást örökre szűk helyre bezárni. Egy homofóbot pedig nem ajánlatos egy gyakorló buzoiddal közös életre kényszeríteni.

Nézd Kedves #99, társadalmunk sajátossága, hogy mindent első sorban pénzben mér, tehát az ember kénytelen "teljesen kíméletlen őszinteséggel" azt felvetni, a másik félnek okozott kárt így megfogalmazni. Meg ezt láthatóan:) érti is mindenki...

Függetlenül attól,, hogy a gyakorlatban ez nem a bankjegyek számolgatásával zajlik, hanem azzal, hogy az ember minden pillanatban azt érzi, hogy "most én azért vagyok kénytelen x dolgot csinálni, y-t tolerálni, Z-t elfogadni" mert az a másik fél nem tudott parancsolni.... (az ösztöneinek, mondjuk.) Nem a pénzt érzékeli, hanem a kényszert - de ez a kényszer a mai világban pénzzel fogalmazható meg világosan. "Ha azt mondom, 10 milla kárt okoztál" az egy egyértelmű, világos beszéd MA, ha elkezdem magyarázni, hogy "nekem meg kellett keresnem azt a plusz 10 millát, ezért olyan helyen kellett dolgozni, amit utáltam, nem küldhettem el a főnököz a jóanyjába, pedig megérdemelte volna, nyelnem, sokezer órányi megaláztatást tűrnöm kellett miattad" az hosszú, és kevésbé világos ma.

Namost a fóbia meg - szemben sok más, alapvetően genetikai vagy/és biokémiai háttérrel bíró pszichés zavarral - tisztán pszichológiai eredetű dolog, nincs mögötte se genetika, se biokémia, semmi, az ember akaratán túli dolgok. Ergo azt a fóbiát nem küzdi le az ember legalább a mindennapi életét nem zavaró szintre, amelyiket nem akarja. Evvan.

(nyugodtan kijelentem, mert ugye amíg a pánikbetegségemen anno a kórház és a gyógyszerek segítettek, a kialakuló fóbiákon nekem magamnak kellett - szóval megvolt a 2 megálló busszal, 4 megálló busszal, 6 megálló busszal:) - ja, és szomorú szívvel közlöm, hogy a fóbiák ellen a ma ismert egyetlen hatékony gyógymód a kondicionálás:). Ha tőlem kérne segítséget egy homofób, akinek ez mondjuk ez zavarja a családi életét és rájön, hogy ezzel neki kell kezdenie, habozás nélkül elküldeném a melegbárba... nem azért, hogy ott szexuális kapcsolatba kerüljön, hanem azért, hogy megtapasztalja, azok ott pont ugyanolyan emberek, mint ő maga)