Vannak itt olyanok, akik viszonylag fiatalon, és kevesebb idő után házasodtak? Ez ennyire ritka manapság?

Mint a válaszokból is látod, ma nem bíznak egymásban és az érzéseikben a fiatalok. Talán, mert a kapcsolataikban a szex a legfontosabb, és nem tudnak/vagy nem akarnak egymáshoz alkalmazkodni. Nem viselik el a másik hibáit, önzők.

Mi is voltunk olyan szerelmesek, nekünk is volt rózsaszín köd, de együtt élve ha elmúlt, megmaradt a szeretet, egymás megbecsülése, a konfliktusok megbeszélése és megoldása.

Ma ez hiányzik nagyon sok fiatal párnál.

48/N

25 évesen jöttem össze a most már férjemmel,4 hónap után összeköltöztünk,rá egy évre esküvő,és most is együtt vagyunk.Voltak vannak vitáink de jól megvagyunk.

29/N

Nem csodálom, hogy ennyire meglepő ez manapság. Rengeteg a válás és a rémtörténet, az emberek bizalmatlanok.

De szerintem nem feltétlenül hülyeség, ha vki rövid idő után házasodik, ha tudja magáról, hogy rendesen végiggondolta. Mi 2 évvel a megismerkedésünk után fogunk házasodni, kb. 1 év és egy hónap után lett megkérve a kezem. Én magamról tudom, hogy alapvetően húszezerszer végiganalizálok mindent, és tudom, hogy személyiségben passzolunk. Persze nem azt mondom, hogy nem fog történni semmi olyan, ami ebben megingathatna később, de senki sem tudhatja, mi fog történni :)... az meg biztos, hogy nagyon jól kiegészítjük egymást, és nagyon hasonlóan gondolkozunk a legtöbb dologról. Tényleg tételenként végigvettem, hogy miben mennyire passzolunk, és jó lett az eredmény :D.

26 evesen 2 ev 3 honap jaras utan hazasodtam ossze a ferjemmel, aki 29 eves. Lehet ez nyalasan hangzik, de mi egymasnak lettunk teremtve. Nincs rozsaszin kod, csak a legerosebb kotelek, amit valaha ereztem.Tenyleg joban-rosszban itt voltunk/vagyunk egymasnak. Elotte is csak komoly kapcsolataim voltak, de sosem ereztem ehhez foghatot.

Sok boldogsagot mindenkinek, akar "koran", akar kesobb hazasodott :)

Én vagyok az első válaszoló, aki azt írta, hogy a rengeteg negatív példa alapján azt mondom, tanácsos megvárni, hogy "elmúljon" a rózsaszín köd, mert az csupán az újdonság varázsa, és utána kezdődik az igazi szerelem, ami már magában hordozza az elfogadást, a hétköznapok megélését, a másik tökéletlenségének ismeretét.

És nem azért, merthogy a "mai fiatalok" nem bíznak az érzéseikben, tulajdonképpen nem is értem, miért kell ezzel a szöveggel reagálni, mintha anno nagyanyáink azért maradtak volna együtt az őket sokszor verő, házicselédnek tartó férjeikkel, mert olyan nagy érzések dúltak bennük...

A lényeg az, hogy mint említettem, amikor az ember hirtelen szerelmes lesz, akkor az első egy-két évben még megvan az újdonság varázsa, elképzelni sem tudja, hogy ne a párjával élje le az életét, imádja és rajong érte, és teljes mértékben bizonyos abban, hogy tisztában van a kapcsolatának a milyenségével - aztán telik az idő, és elmúlik ez a szerelem. Ami egyébként egy természetes dolog, az embernek meg kell tapasztalni a kapcsolatok változatosságát is, hogy értékelni tudja, amikor majd tényleg eljön az igazi, ne akkor rontson el mindent csak azért, mert nem tudja, mit jelent alkalmazkodni, elfogadni, lemondani.

Viszont, sokan igenis ott rontják el, hogy a nagy boldogságuk közepette ész nélkül házasodnak, mert az olyan szuper. Aztán elillan a szerelem, és ha nem akarnak egész életükben beleragadni egy boldogtalan élethelyzetbe, akkor kénytelenek bizony válni - de ennek meg az a következménye, hogy manapság a házasság már nem képvisel igazi értéket.

Nyilván vannak olyan emberek, akik tényleg hamar egymásra találnak, ezt senki sem cáfolja, de a többségre nem ez jellemző, ami egyébként nem is lenne gond, ha nem rohannának oltár elé azonnal. Szóval, én továbbra is fenntartom azt, hogy SZERINTEM megfontolt ember nem házasodik hamarabb két-három évnél (amiben legyen együttlakás), mert lehet hogy ő lesz a ritka kivétel, de ha körülnéz a környezetében, le tud vonni annyi tanulságot, hogy mindenki ugyanezt hitte magáról. És látja, hogy mi lett a vége...

21 évesen fél év után házasodtam össze az akkor 32 éves párommal. Nagyon szerettem, a rózsaszín köd, az hamar elmúlt, nem miatta, én nem voltam soha egy túl naiv romantikus lélek. Viszont tudtam, hogy egy nagyon jó ember, akire mindig számíthatok. A házasságunk jó (4 éve vagyunk együtt). Jelenleg egyetemre járok + hétvégén dolgozom. Gyerekeket is tervezünk pár éven belül.

Az elején mindenki furcsállta a dolgot, próbált volna lebeszélni, hogy túl korai még. Barátnőim a mai napig nincsenek eljegyezve sem (nem azért hogy baj, csak hogy ők későbbre tervezik a dolgot).