Vannak itt olyanok, akik nem szerelemből házasodtak? Megbántátok, vagy úgy érzitek, jó döntés volt?

a szerelem az hamar elmúlik de a másik iránt érzett szeretett az ahogy két ember egymással bánik igazából ez a döntő

Attól függ, mit nevezünk annak. Én életemben egyszer voltam reménytelenül, fülig, észvesztően szerelmes, 18 éves koromban. Hatalmas szerelem volt, nagy lánggal, de nem jött össze. Aztán sose szerettem senkit olyan bolondul. A férjemet se. De sokkal őszintébben, mélyebben szeretem, tisztelem, megbecsülöm, jól kijövünk, szeretjük egymást, nekem ez sokkal többet ér, mint a 18 éves nagy elsöprő szerelem.

Az én szüleim igen. Megkérdeztem tőlük, azt mondták, hogy nem is ismerték egymást, csak a nagyapáim így látták célszerűnek. Megkérdeztem tőlük, hogy most szerelmesek-e egymásba, azt mondták, hogy nem, de nem is tudnák egymás nélkül már elképzelni az életüket. Jövőre lesz a 18. házassági évfordulójuk.

Elsőre "józan ész" alapján választottam. Így lettem 25 évesen elvált. Nem ajánlom. Érzelmek nélkül nem lehet érzelmi kötöttséget vállalni, a házasság pedig nem szerződés, nem üzlet, hanem egy érzelmi kapcsolat.

Utolsó: hogy érted, hogy józan ész alapján?

Soha senkibe nem volt szerelmes, legalábbis nem éreztem olyan elsöprő dolgokat, mint amiket itt olvasok néha. Mindegyik párommal jól éreztem magam, működött a kommunikáció, jó volt a szex, voltak közös témák, célok, tervek. Volt szeretet, mély érzések, de nem lángoló hatalmas szerelem. Nem hiszem, hogy valaha is eljönne az életemben ilyen. Már 5 éve házas vagyok, szerintem jó döntés volt, egyelőre jól működik. Erre sincs garancia, ugyanúgy, mint arra, akik elvakultan, szerelemből házasodnak. Itt is elromolhat valami, ott is kihűlhet a szerelem, ami megszépíti a másik rossz tulajdonságait. Szerintem ha a szerelemre vártam volna, vénlány maradok. Nem bántam meg, a mai napig nagyon jó a férjemmel, minden téren. Számíthatunk egymásra, maximális a bizalom. Tervben van a családalapítás. Nem csinálnám másképp.

5-s: úgy értettem a józan észt, hogy éveket (6 évet) voltunk együtt, egyértelműen adódott. SZerelmes már rég nem voltam és szerintem ő sem, de ez az út volt "kijelölve", ez volt a következő lépés, és gondoltuk a barátság és tisztelet elég, hisz ismerjük egymást, és jól megvagyunk. Nem elég. A "jól megvagyunk" semmire sem elég. Jön a hiányérzet, csak idő kérdése.

Értem, köszi a választ. :)