Van feleség hasonló helyzetben?

En nem oltogattam, csak leirtam, hogy van mas ut(valasztas), es ebbe meg nem halt bele senki, mert nekem fontos, hogy egyutt legyen a csalad. Biztos ez a nem normalis, ha sokan inkabb maradnak otthon, mig apuka kint dolgozik...

Ezzel a válasszal is csak oltogatsz. Mennyi hihetetlenül kisstílű, rosszindulatú ember van ezen az oldalon!

Azt azért elárulom, hogy két magyar fizetés sem versenyezhet egy külföldivel. Amúgy meg egyikünknek sincs köze hozzá, miért döntöttek így.

... mert aztán baromi hasznos megmondani valakinek utólag, hogy hogyan kellett volna csinálnia a dolgokat 6-8 évvel korábban. Ennyi erővel igazán, megpróbálhatna segíteni is, aki kekeckedik, mert ettől senkinek nem lesz jobb.

Kérdező, bizonyára te is tudod, hogy a munka nem megoldás. Én is írtam ki erről kérdést, engem is elküldtek dolgozni. De ha megkeresek 70 000 forintot az eredeti 40 000 helyett, akkor az a 30 000 különbözet annyira nem sokat nyom a latba, mikor a férjem (vagy akárkim) külföldön 400 000 forintot keres, és abból szépen tud félretenni. Nem jönne haza azért, mert én bagóval többet keresek, mint előtte. Hogy egy évig próbáljon itt elhelyezkedni, és az összbevételünk meglenne 200 000 4 főre... Mert abból félretenni már megint nem lehet, és hónapról hónapra élünk úgy, hogy még mindig nem sikerült házat venni. De persze itt ez senkit nem érdekel, mindenki szerint úgy jó, ahogy ő kitalálja. Csak éppen rohadtul nincsenek ugyanabban a helyzetben.

Mi 4 hónapig voltunk külön, azalatt egyáltalán nem találkoztunk. Most kedden költözöm hozzá, külföldre. Ez a 4 hónap rettenetesen nehéz volt, nagyon sokat sírtam. Közben persze nagyon igyekeztem összeszedni magam és rengeteg hasznos dolgot csináltam. Tornáztam, eladtam a neten apránként a felesleges dolgaimat, tanultam a nyelvet, segítettem a családomnak. Mindig akadt valami, és látod, ez az idő is eltelt végül. Neked egyszerűbb lesz, a két gyerek mellett, kitölteni a napjaidat.

Nekem az segített, hogy cetliket raktam a falra, minden naphoz egyet, és a nap végén, lefekvés előtt áthúztam az aktuális cetlit tollal. Így mindig láttam, hány nap telt el, és mennyi van még hátra, és minden nap tudtam neki örülni, hogy megint és megint eltelt egy nap. A helyedben inkább annyi cetlit raknék ki, ahány hét van hátra, és a találkozásokat előre bejelölgetném rajta, hogy legyen mit várni.

Illetve, mindig, ha valami vidám dolog történt, vagy valami érdekességet olvastam/láttam/tudtam meg, felírtam egy cetlire, hogy ne felejtsem el. Amikor pedig beszéltünk Skype-on, a cetliről tudtam puskázni, és így mindig voltak vidám és érdekes témáink, amikor beszéltünk.

Kitartás! Írj nyugodtan privátot, ha nagyon ki vagy borulva.