Van feleség hasonló helyzetben?

Nézd, úgy jövök hozzá, hogy feltettél egy kérdést, amiből egy valami jön le: ha logikusan gondolkodtok, és nem "szeretetre" hanem megfelelő pénzügyi alapokra vállaltok gyerekeket, akkor most netán jobban menne.

Elárulom, a dolgok helyes sorrendje így van: elköltözni anyuéktól, megfelelő lakást, munkát találni, aztán szülni... nem előbb kiszülni párat anyuék nyakára, aztán a nagy kilátástalanságban szétszedni a családot és külföldre menekülni dolgozni...

De ez miért visel meg lelkileg? Nemhogy örülnél, hogy szép új lakásotok van... másnak ez az álma te meg panaszkodsz! Ha ennyire unatkozol, menj a gyerekekkel sétálni, vagy baba-mama klub nincs a környéken? Szomszédokkal ismerkedj! Menjetek be egy lakberendezési áruházba, és vegyél képeket, terítőt, stb. amitől otthonosabb lesz! Eszem megáll, két gyerek mellett nincs elég dolgod, minthogy az új lakás miatt "ess szét lelkileg"? Skypeoljatok a férjeddel, hívd át anyukádékat, barátnőket, rokonokat, baráti körből kismamákat, ha vannak és beszélgessetek! Menjetek sétálni, a gyerkőcök rajzait rakosgasd fel a falra, menjetek együtt bevásárolni, annyi jó program van!

Hány évesek a gyerekek? Mert ha babák, még oké, hogy nehéz, de ha 10-15 körül vannak, akkor nincs értelme a siránkozásnak.

aki betartja az általad írt sorrendet, az vagy nem szül, vagy a hitele miatt elhúz külföldre.

Tanácsot kért a kérdező, nem azt, hogy ossza itt az észt néhány apuci-anyuci által pénzzel jól megtámogatott emberke.

Figyelj kedves kérdező, 13-as vagyok.

Hogyha, nem unatkozol, akkor mi a baj? Mit nem bírsz lelkileg? Valszeg' ha van elég dolgod, akkor nem arra fogsz gondolni, hogy nincs itthon a férjed. Négy hét pedig annyira nem sok, gondolj arra, hogyha ezen a 1,5 éven túl leszel, és rendbe szeditek magatokat, akkor minden jó lesz. Ennyi.