Van olyan, akinek az egész családja ellenezte a párválasztását, de nem hallgatott rájuk, és később kiderült, hogy a családnak volt igaza?

Nálam jobban senkinek nem lehetett rózsaszín ködje!

2 év után és 8 megcsalás után döbbentem rá, hogy hülye vagyok én, miért akarok én még bármit is ettől a férfitől?

Hihetetlenül szerelmes voltam, nem láttam, nem hallottam, pedig a szüleim már az elején megmondták, hogy ennek a fiúnak a szeme sem áll jól!

Csajozós, nagy dumás, tipikusan a röptében a legyet is pasi volt.

Összevesztem mindenkivel miatta, a tenyeremen hordoztam, mert még munkája sem volt.

Mindig mindent megbocsátottam neki, már egy egész ország röhögött rajtam, mert sikerült még egy akkori showműsorba is bejutnunk, hogy "betegesen szeretem a párom" alcímmel..

A családom már azt is szégyellte akkoriban, hogy egyáltalán bármi közöm van hozzájuk.

A változás akkor történt, amikor eldöntöttem, hogy a fővárosba költözök, új életet kezdek, mert akkori lakhelyemen nem alakultak fényesen a munkahelyi dolgaim sem.

Akkor lett köztünk egy nagyobb távolság, előttem új világ bontakozott ki, és lassan szépen átgondoltam addigi életem, és a fiú nagy meglepetésére ÉN szakítottam vele.

Akkor már könyörgött, hogy ne legyen vége, mert "szeret"..

Igen, vége lett a jó életének, nem volt aki pénzelje és gondoskodjon róla.

Még mindig úgy gondolok erre, hogy életem legnagyobb hibája volt, amit legszívesebben kitörölnék a gondolataimból is, mert majdnem elveszítettem a családom és önmagam is miatta.

Igen van ilyen, fent is olvashattad, de nagyon jól gondolja meg mindenki mit mond.

Lehet most vették el a kérdező a kedvét egy alapjáraton jó férfitól, akit a szülei utálnak.

Mondok egy ellenpéldát, hogy tényleg minden oldalról megközelíthesd.

Az én nagyszüleim egyszerűen gyűlölték apámat, mai napig gyűlölik, és hazugságokat terjesztenek róla a családban meg amúgy is úton útfélen. (pl., hogy alkoholista, meg veri anyámat, meg nem a cigányok, hanem apám lopta el a borukat... mert azok rendes cigányok) Ismerem apukámat, ezek elég ordas hazugságok annak ellenére, hogy direkt mindig udvarias, és még a hülye vicceit is hanyagolja a jelenlétükben, mert arra is ugranak. Nem azt mondom, hogy tökéletes, de már fel lehetne jelenteni a nagyszüleimet a jóhírnév megsértése miatt.

Anya ennek ellenére végig kitartott apa mellett és majdnem 35 éve házasok.

Édesanyám élete abszolút ezt példázza. Összejött Apummal tiniként, fülig szerelmes volt. Apu megkérte a kezét, ő igent mondott. A család nem igazán örült, mondván, nem illenek össze. A szüleimet ismerve a helyzet az, hogy tényleg nem. Anyum nagyon ársasági lény, nem tud egy helyben maradni, folyton pörög, utazni szeret, az a tipikus 'nagyvilági nő'. Apum nagyon zárkózott, elvan egyedül, a saját kis világában, és bár ő is szereti a társaságot, de csak azokat, akiket gyerekkora óta ismer, kb 4-5 emberke van ilyen, és nem is szeret idegenekkel ismerkedni. Persze Anyumnak hiába beszéltek, összeházasodtak, aztán én is megérkeztem. Közben Anyu is érezte, hogy nem Apu sz igazi, beadta a válópert. Apu is belátta, hogy nem passzolnak egymáshoz, így elváltak, és a mai napig jóban vannak. Anyum közben sok évvel a válás után új párra talált. Itt már nem csak a család folt fenntartással, hanem az egész falu, ami amúgy érthető, mert nevelőapum 18 évvel idősebb anyumnál, majdnem egyidős Mamikámmal... Kaptak bántást rendesen, ennek ellenére anyu hozzáment. Ez viszont az ellenpélda. 12 éve együtt vannak már, és szerintem Anyum keresve sem találhatna olyan férfit, aki jobban hozzáillene!!! És időközben a faluban megszokták a dolgot, a család pedig elfogadta nevelőapumat.

Nekem is volt egy kapcsolatom, fülig voltam lila és rózsaszín köddel. A családom utálta. 3 és fél évig tartott a szenvedés, és ezalatt még egy magcsalást is elnéztem. Később kiderült, nem 1 volt, hanem kb 101... Volt egy előző válaszoló, aki azt írta, hogy költözött, és az új helyen kinyílt előtte a világ. (bocsi, ha választ írok nem látom a többi választ, így azt sem, hogy hanyadikként válaszolt.) Na velem is ez történt, láttam az új helyen jót is, rosszat is, és dobtam. A jelenlegi (és őszintén remélem, végleges) Párommal 2 éve vagyunk együtt, a családom imádja, én meg pláne :D

Apukám. Anyukám a kezdetektől fogva nem tudott beilleszkedni és az alkohollal is problémái voltak. De hát nagy volt a szerelem, összeházasodtak, jöttek a gyerekek... a helyzet meg romlott. De mire apukám rájött, hogy ez nem jó, addigra annyira összekutyulódtak a dolgok, hogy most konkrétan nem tud elválni. Illetve csak azon az áron, hogy öregségére földönfutó lesz, és a nagymamám is. Ezt pedig nem kockáztathatja.

Nekem is volt egy ilyen kapcsolatom, de nem házasodtunk össze. Tulajdonképpen mindig láttam, hogy milyen, de bíztam benne, hogy majd változik, meg a szerelem, meg satöbbi. Olyan szintre jutottunk a végére, hogy még az ő anyja is azt mondta, hogy ő nem bírná ki a helyemben a fia mellett és csodálja, hogy én igen.

5 évig tartott. Ennyi idő kellett, hogy besokalljak. De akkor aztán egyik napról a másikra leléptem :D Mondjuk anyagilag elég nagyot buktam rajta, de előttem lebegett apukám példája, és úgy gondoltam, fiatal vagyok, erős és szorgalmas, pénzem bármikor lehet. De az életem és a fiatalságom véges, ezeket nem pazarolhatom el.

A mai napig úgy gondolom, hogy jó döntés volt. Egy-két millióról van szó. Nem kis összeg, de nyugodtabb életem lett és esélyem lett megtalálni azt a férfit, aki igazán az életem párja. Meg is találtam, és azt mondom, bőven megérte. Ő az, akire mindenki azt mondja, hogy bár első ránézésre azt gondolná az ember, hogy nem illünk össze, elég néhány percet eltölteni a társaságunkban, hogy rájöjjenek, hogy mégiscsak de :)