Hogy lehet kiheverni, ha valaki úgy nő fel, hogy az egész családja utálja (olyasmi miatt, amiről nem tehet)?

Egy jó barátom azt mondta, 16 éves korában, állami gondozottként jött rá, bármit is csináltak vele a szülei, bármennyire csalódott is bennük és dühös rájuk,(tényleg szörnyű dolgokat műveltek vele a szülők), neki csak ez az egy élete van és ha ezt tönkreteszi, akkor a saját egyetlen életét rontja el végleg. Ezt pedig nem akarja.

El kezdett kifelé mászni a gödörből, pedig mélyen volt. Ivás, alkalmi partnerek, iskolák félbehagyása, bolti lopások... Mostanra három gyereket nevel nagy szegénységben, de tisztességesen, esti tagozaton leérettségizett és szakképzésre jár.

Először is, azt tudni kell, hogy maga az utálkozó is szenved.Azért utálkozik.Ő is csak boldog akar lenni és ha az lenne, nem utálkozna.

Lehet erre egy olyan megoldás, hogy próbálunk rájönni, arra, mi váltja ki belőle az utálatos viselkedést és megkérdezhetjük, mit tehetnénk, hogy el tudjon fogadni, hogy jobban érezze magát?

Ha a delikvensnek több esze van, mint egy rántott halnak, akkor képes lesz arra, hogy megfogalmazza a problémáját és esetleg még közös erőfeszítésre is hajlandó lesz, hogy rendeződjön a konfliktus.

A rosszabbik eset az, ha képtelen szembesülni azzal, hogy maga is hibás, elzárkózik és reménytelen változtatni rajta.

Ebben az esetben az utált személynek döntenie kell, kompromisszumot köt-e a sorsával és marad a gyűlölködő mellett, vagy inkább elmenekül.