A feleségemnek egy ideje már nincs állása de ragaszkodik a házimunka 50-50% felosztásához? Elvárhatom hogy megcsináljon mindent? Hogyan közöljem vele finoman?

Segíts csak be nyugodtan.

Eközben segíts neki, hogy munkát találjon.

Ne akar kibújni a háztartási munka alól.

Nem a cseléded, csak éppen most nincs

munkahelye.

Majd lesz.

Nem várhatod el hogy mindent ő csináljon! Vedd ki szépen a részed a házimunkából. Gondolom ha fordított lenne a helyzet, és neked nem lenne néhány hónapig munkád, te sem örülnél, ha a nyakadba sózna mindent?

A munkakeresés is sok időt vesz el.

Ezenkívül mint írtad, nem szakadsz bele, néha szívesen csinálod, hát akkor? Ha este már nincs erőd megcsinálni valamit, akkor kérd meg őt kedvesen, hogy csinálja meg helyetted. Esetleg napközben, rá írhatsz, hogy fáradt leszel mire hazaérsz, légyszíves csinálja meg. Egy rendes párkapcsolat így működik, ketten segítik, támogatják egymást, nem főnök-szolga felállás. Néha lemondunk dolgokról, hogy a másiknak kicsit jobb legyen, és ez örömmel tölt el minket, mivel a másik boldogsága ugyanolyan fontos, mint a saját.

Ő most egy nehéz időszakon megy keresztül. Legyél vele türelmes, ha úgy érzi, majd biztos felajánlja, hogy több házimunkát csinál, de ne kényszerítsd ezt rá.

Szerintem jogosan várod el. A közös dolgokon a LEHETŐSÉGEINKHEZ KÉPEST osztozunk. Pénz, házimunka, bármi. Ha nekem tízszer annyi a keresetem, akkor tízszer annyit rakok be a közösbe.

Ugyanez vonatkozik a házimunkára is: az időnk és energiánk arányában osztjuk fel. Ha a másiknak alig van szabadideje, mert túlórázik és mellette még levelezőn tanul, akkor még szép, hogy a házimunka túlnyomó részét én végzem. És nem véssük kőbe a felállást hónapokra előre, ennél sokkal rugalmasabban kezeljük, pl. lehet, hogy ez a hét az egyikünknek nagyon leterhelt, a következő hét meg a másikunknak lesz.

Hozd fel higgadtan a témát. Attól, hogy valaki munkanélküli, nem lehet tartósan szőnyeg alá söpörni a párkapcsolati problémákat. Érzékeltesd vele, hogy szereted, meg támogatod (amit amúgy, ha jó partner vagy, remélhetőleg folyamatosan érez), de szerinted egy egészséges párkapcsolatban így és így korrekt, és szeretnéd, ha nálatok is működne.

Amúgy meg nem biztos, hogy annyira kímélni kell. Ilyen helyzetben a semmittevés, a tétlenség, a feladatok hiánya inkább súlyosbítja a depressziót és a demotiváltságot.

Szerintem igenis jogos, hogy megcsinálja. Én biztos így tennék, és a partneremtől is ezt várnám. És attól is depresszív, hogy haszontalannak érzi magát. Persze nem tudom, amúgy mennyi időt fektet bele a munkakeresésbe, de valószínűleg nem emészti fel az egész napját. És igen, egy párkapcsolat arról szól, hogy támogatjuk egymást, de osztozunk is terheken és örömökön. Te most, gondolom, hogy eltartod (vagy ő most a tartalékeit éli fel?). Ha így van, akkor igenis levehetne annyi terhet a válladról, hogy legalább a házimunka rád eső részének egy részét átvállalja. Nemcsak neked kell áldozatokat hozni, hanem neki is.

Ráadásul a semmittevés, a haszontalanság érzése is borzasztó. Lehet, hogy ha azt érzékeltetnéd vele, hogy te nagyra becsülnéd, ha jobban besegítene most, és jót tenne a kapcsolatotoknak, mert több időtök lenne együtt, kevésbé érezné ennyire rosszul magát. De az biztos, hogy ez így nem állapot, főleg akkor nem, ha nyárig tart.

Amúgy az nem opció, hogy tanuljon valamit, ha már munkalehetőség nincs? Ha van pénzetek, akkor akár szakmát is válthatna, ha van hozzá affinitása, és lehet, az jobban motiválná.

Nem kellene elvárni még ebben a helyzetben sem, hogy ő csinálja a 100%-ot. Persze az 50-50 sem fair, elvégre neki több ideje van, de azért az hogy te semmit ne tegyél hozzá a házimunkához szintén nonszensz.

Hasonló helyzetben vagyok mint a feleséged, én is szintén elvesztettem a munkahelyem. Én csinálom a házimunka nagyobb részét. Takarítok, mosok. Ez

mindig az én feladatom. de a férjem főz néha, vagy mosogat. Szerintem ennyit te is igazán megtehetsz, függetlenül hogy dolgozik e a feleséged vagy sem.

Szerintem, ha megtehetitek anyagilag, menjen el pszichológushoz, segítene feldolgozni ezt a traumát (mert ez egy trauma, főleg ha neki ennyire fontos a karrier). Illetve, ha kell segítség, fizessetek egy magántanárt.

Részmunkaidőre sem talál állást?