Hol és kinél van mód panaszt tenni az anyakönyvvezetőre?

"Azt is írod, hogy nem az a bajod, hogy hogyan itta a pezsgőt, meg nem a kora. Pedig a kérdésed alatti magyarázkodásban erre a két dologra élezed ki a dolgot."

Ez azért van, mert, ha nem vetted volna észre, mindenki ezen lovagolt a válaszadók közt. Más sem ment, hogy hú, de ki fognak minket röhögni, ha a pezsgő miatt reklamálunk, közben egy büdös szóval sem mondtam, hogy egyáltalán ezt szóvá tennénk ott. Egy-két válaszadó pedig rám vetítette ki az ő életében elszenvedett sérelmeit, ami a kora miatt érte a szakmájában (pl. az exóvónő), holott nálam szó sem volt róla, hogy amiatt problémáznék a lányon.

Nem ezzel töltöm a házasságom első napjait, nászúton voltunk, most pedig, míg nem dolgozom, szerettem volna elintézni a nevem átírását, ami ugyebár nem jött össze, és eléggé felbosszantott. Holnaptól már újra dolgozom (bár ünnepnap lévén úgysincs ügyfélfogadás), és nehéz lesz ezt összehangolnom a munkarendemmel.

Nem fogok panaszlevélért futkosni, mivel, mint már ezerszer leírtam, én nem fogok panaszt tenni. Férjem meg tesz, amit jónak lát, én nem buzdítom rá. Nekem annyit nem ér.

Nem, nem azoknak a válaszával vagyok elégedett, akik velem értenek egyet, hanem akik FELFOGTÁK a kérdést, és nem folyamatosan kötekednek velem. Itt a többség belém kötött hol ezért, hol azért, és nem a kérdésemre válaszoltak, hanem engem állítottak be hisztérikának, miközben azt nem bírták felfogni, amiért eredetileg a kérdést feltettem.

Érettséghez kéne kötni a házasságot? Hát igen, az meglehet. Nekem megvan a kellő érettségem hozzá; nem is értem, vadidegenek hogy mernek engem vagy a kapcsolatomat minősíteni pusztán azért, mert zavart minket, hogy mindenkitől negatív visszajelzést kaptunk az anyakönyvvezető kapcsán. Engem még a saját tapasztalatom nem is zavart volna, ha nem erősítenek meg mások, hogy igenis jól éreztem a flegmaságot és a nemtörődömséget a részéről...

Lehet, hogy a többségnek a polgári egy nagy semmi, nyilván azért vannak, akik hétközben kéttanúval megejtik, mert a flancolós szombati lagzi az etalon, de mi nem ilyen beállítottságúak vagyunk. Mi egy szerény kis polgári szertartást akartunk, aminek lett volna egy letisztult, egyszerű, de szeretetteljes hangulata, és amit némiképp elrontott ez a "daráljuk le gyorsan" szertartás.

És itt megkaptam az egyik válaszadótól, hogy nekünk a külsőségek a fontosak. Persze, azért volt pár résztvevős esküvőnk! Költhettünk volna többet rá, tarthattuk volna szombaton, és lehetett volna 100 fős lagzink, mert nem az anyagiak szabtak ennek gátat. De nekünk egy csendes kis ceremónia volt a lényeg, de ma a tescos húspultnál normálisabban bánt velünk az eladó, mint ott az anyakönyvvezető. Mégis az itteni válaszadók szerint még én szégyelljem a pofám, és én vagyok a hisztérika és az éretlen....

Nem először tapasztaltam GYIK-en, hogy csurig van megkeseredett, idióta nőszemélyekkel, akik nem válaszolni járnak ide, hanem kötekedni! Ez legyen életük fő öröme! Legalább ismét rájöttem, az emberektől jót nem érdemes várni, mert úgy látszik, az átlagember számára ez a viselkedés teljesen elfogadott. Még szerencse, hogy ez mit sem változtat a mi összetartozásunkon, és ettől függetlenül a szépre fogok emlékezni.