Az anyósom azt akarja, hogy az ő ruhájában menjek férjhez. Hogy mondjam meg hogy én ezt fel nem veszem?

hát, el nem fogjátok hinni, még nekem sem sikerült, de megmenekültem...

ugyebár van a páromnak egy nővére és neki is van egy lánya, 15 éves. igazából a nővérével sosem voltunk jóban, amolyan köszönőviszony, szia, hogy vagy és ennyi. történt azonban mostanában, hogy a párom nagyon idős nagymamája otthonba került és eladták a házát(a pénzt félretették az otthon fizetésére). lényeg a lényeg az egészből hatalmas családi vita lett, a párom a szülei mellett állt ki és nagyon összeveszett a nővérével(végül aztán nem a nővérének lett igaza). aztán a nővére, gondolom bosszúból kitalálta, hogy nehogymár az ő családi örökségükben én menjek férjhez(kb 3 hete volt, még érintetlen volt a ruha), mert ő azt a saját lányának kéri, őt illeti meg. meg kell mondjam nemigen tiltakoztam az ötlet ellen. az anyósom meg persze millió bocsánat közepette végül odaadta neki a ruhát, mert mégiscsak az unokája, stb. az anyósommal szemben nagyon megbocsátó voltam, a párom nővérének pedig egy kis sértődöttség és máris azt érezte, hogy az elégtétel sikerült. azóta kibékültek nagyjából(fogalmazzunk úgy, hogy együtt tud lenni a család nagy vita nélkül).

azóta már megvarrattam azt a ruhát, amit belinkeltem, ugyanolyan színű övvel és abban megyek férjhez. bár beadtam végül a derekam így belegondolva eszméletlen mázlim volt, még a családi veszekedés ellenére is.