Miért hívjak meg olyan embert az eskuvonkre, akit nem szeretek? Anyós fenyegetozik.

Tuti hogy ilyen hisztis libát mint te nem vennék el...Olyan önzőség hogy ez a te napod rólatok szóljon stb...ez egy esemény amin a családok találkoznak jól érzik magukat...és ez a lány is a család része...

Mi 9év után házasodtunk vannak olyan egyének akiket nem kedvelek, de ott voltak nem bántam meg...így érezte magát mindenki jól, milyen lenne az esküvőd ha az anyósod is rossz szájízzel ülne ott csak mert nem bírsz ki 24 órát egy légtérben egy lánnyal...

Ilyenkor szoktak két tanús esküvőt csinálni...

Azért ez meredek, hogy anyósod zsarol. Miért nem békíti inkább meg a gyerekeit? Azt se lett volna szabad hagynia, hogy összevesszenek. Mert az egy dolog, hogy nem bírod a testvér barátnőjét, de a párod meg a testvére miért nincsenek beszélőviszonyban?

A probléma nem az esküvővel van, hanem azzal, hogy már évek óta fennáll nálatok egy szituáció, ami nem került megoldásra, és ennek esik most áldozatul az esküvőd.

Te tudod mi a baj, ülj le anyóssal és mondd el neki, hogy a párod a testvérét se akarta elhívni, és hogy az ő dolga lenne a saját gyerekeit kibékíteni egymással.

Az a baj, hogy ezzel a lépéssel gyakorlatilag mindenkit sarokba szorítasz. A vőlegényed testvérét választás elé állítod, hogy a párját sértse vérig vagy a testvérét. H nem jön el, akkor az anyósodat állítod választás elé, hogy az egyik vagy a másik fia mellett álljon ki a másik ellenében. És mindenek előtt a saját vőlegényedet is választás elé állítod, hogy veled vesszen össze, vagy ássa még mélyebbre a kapcsolatát a saját testvérével.

Mindezt a feszültséget el lehetne kerülni egyetlen vacsora árával. Tényleg ennyit ér az a pár ezer forint?

Én a képmutató helyett a békeszerető, megbocsátó, nyitott és kompromisszumképes szavakat ajánlom, és máris szebben hangzik az egész.

De hidd el, csak nyerhetsz az egészen, mert a gesztust értékelni fogják ők is, még akkor is, ha nem mondják. Haragot tartani nem bölcs dolog, egyik félnek sem tesz jót lelkileg.

Akármilyen is a párod családja, neki ők vannak. Olyanok, amilyenek, szeretned sosem kell őket, de elfogadni és tisztelni annál inkább. Senki nem várja el tőled azt, hogy eljátszd a szeretetet, de egy protokolláris jellegű hűvös udvariasság egy kulturált felnőtt embertől a minimum egy ilyen helyzetben.

És amit kihagytam, ne a sógorocskáért és az ő elégedettségéért tegyétek, hanem magatokért. Hogy úgy gondolhassatok rá később, hogy ti megpróbáltátok, megtettétek az első lépést a békesség felé. Az más kérdés, hogy ők élnek-e vele, vagy épp visszaélnek, ez már az ő bajuk legyen. A lényeg, hogy ti a helyzetből megpróbáljátok kihozni a legtöbbet.

Később ez az anyós lesz a gyermekeid nagymamája, nem árt, ha már az esküvőn elkezditek kiépíteni egy jó kapcsolat alapjait.

Ez csak jól végződhet.

Te megkéred anyósod, hívja meg őket. Őt boldoggá teszed, és nagyot nősz a szemében. Ez pozitív kihatással lesz a jövőtökre nézve.

Ha elmennek, lehet, hogy kibékültök. Akkor jó. Lehet, hogy nem. Teljesen mindegy, mert akkor alig fogod őket látni. Az esküvőtökön szinte semmire sem lesz időd.

Viszont a piros pont anyós részéről már így is a tiéd.

Ha nem mennek el, akkor is te maradsz a "jó" az anyósod szemében. Hiszen te mindent megtettél, amit csak tudtál. Dupla piros pont.