Hozzamennel egy alkoholistahoz?

Soha.

Alkoholista apa mellett felnőve kettőt tanultam meg: ne kezdjek olyannal,aki rendszeresen iszik,és olyannal se aki agresszív.

Melegben sörözni oké,kimozdulni valahová és pár valamit meginni oké,este vacsihoz egy pohár bor oké,ünnepléshez koccintani oké...de azért inni,csak mert szar kedve van,megszokásból,azért mert ott van a hűtőben,stb stb,nah az már alkoholizmus.

Nekem nem kellene olyan pasi,aki ha úgy van,akkor hónapokig nem képes megállni hogy igyon.

(párom amikor terhes voltam,veszélyeztetett lettem,8 hónapon keresztük még egy 2%-os gyümölcsös sört se ivott meg nyári hőségben sem,ott romlottak ránk a megvettek,de nem itta meg,hogy ha menni kell,rögtön kocsiba lhessünk.A te párod erre képes lenne?)

Lépj,most,ne vesztegesd az időd

Én ugyanígy voltam a volt férjemmel.

Szerettem, azt hittem, hogy kisbabája lesz, meg fog változni.

Mint ahogy te is írod, az majd erőt ad neki.

Nem így történt. Nem volt, aki megállítsa.

Évekkel később kitört az igazi természete.

Mindennek én voltam az oka. Ha a gyerekek nem jól tanultak, ha baj volt az iskolában, ha betegek voltak, nem vigyáztam rájuk, azért került kórházba a fiam, milyen anya vagyok én.

Először csak szóban, később jöttek a megalázások, tettlegesség, később már nem tudott kontrollálni, sorozatos verések, kukoricában alvás stb.

Ebben az időben még nem voltam vele tisztában, hogy létezik a családon belüli erőszak.

Később úgy éreztem, itt a vég, nincs tovább. Elkezdtem inni, volt szőlőnk, borunk, rengeteget dolgoztunk, mint az állat én is. Idegenek előtt a férjem úgy beszélt rólam, mint a feleségek, anyák, háziasszonyok mintaképéről, közben pedig ölte az életemet.

Gyerekekkel mozdulni nem mertem, mert válogatott kínzásokkal fenyegetett meg, ha el merem hagyni.

Egy karácsony előtt, amikor kést szegezett a torkomnak, és fojtogatni kezdett, mert nem volt vacsora, mire ő hazatámolygott a kocsmából, elhatároztam, hogy lépni fogok.

Ekkor már önbizalmam, önbecsülésem a padlón volt, úgy éreztem, hogy nem vagyok jó semmire sem.

Másnap úgy tettem, mintha munkába mennék, amikor ő elment, összepakoltam a gyerekeket, és elhagytam a házat.

Azóta a gyerekeimnek élek, szüleim sajnos már meghaltak, ez a 15 év maga volt a pokol.

Amikor már nyugodt körülmények között éltem, sokszor gondolkodtam azon, mit kellett volna másképp tennem, hogyan előzhettem volna meg, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Arra jöttem rá, hogy én nem tudtam volna tenni semmit, mert az alkohol erősebb volt nálam.

Hidd el, olyan válaszokat kaptál, amik tapasztalaton alapulnak.

Ha valaki alkoholista, és nem fogadja el azt, hogy ő az, mindenféle kifogásokat keres, akkor soha nem fogja tudni letenni a poharat.

Két hónapod van rá, vagy boldog anya leszel, vagy egy alkoholista mellett idegroncs.

Hidd el, ha te ebben a két hónapban szerelmed erejével nem tudod megváltoztatni, nem lesz rá több esélyed.

Nagyon fontold meg, mit teszel.

Ha okos, értelmes ember lenne, ahogy állítod, akkor nem piával próbálná kezelni a problémáit.

A legfontosabb az ember életében a józan ész.Míg ez megvan,csak addig van remény.

Én soha.

Nyílván ez neked nem fog jelenteni semmit, hiszen az édesapád is alkoholista volt, tehát bevállaltad a másikat is. Csakhogy alkoholista és alkoholista között nagy különbség van!

Nem hiszem, hogy tényleg szereted. Az édesapádat "szereted" benne, azt az apát, aki soha nem volt, de akit szerettél volna, ha lett volna. Ez a komplexusok hatalma.

De tégy, amit akarsz.

Én biztos hogy nem mennék hozzá alkoholistához, szerintem te se menj amíg le nem szokik. Ha fontosabb nálad a pia, akkor kár elkezdeni a dolgot mert egyszer be fog telni a pohár.

Különben miért étékeled így le saját magad? Szerinted te nem érdemelsz normális fiút? Ez nem így van.

Nem mondom hogy egetrengető elvárásaink legyenek, de drogossal, alkoholistával összejönni annyira megalázó. Legyen egy kis önbecsülésed.