Ha azt mondaná a vőlegényetek, hogy ha elhíztok, el fog hagyni, mit tennétek?

Mint mondtam 56 kiló alatt már nem menstruálok, úgyhogy be lehetne tenni a vitrinbe, mint egy szép tárgyat, de hogy gyereke tőlem nem lenne olyan formában senkinek az biztos.

Egyébként pedig nem is akarom, hogy olyan kezdjen velem, akinek nem vagyok jó a netszes alkatommal, mert mint mondtam, már így jöttünk össze, hogy ez vagyok én.

A másik mondandóm, hogy miért is híznék meg terhesség alatt? Nővérem pl. egy dekát sem hízott a baba és járulékos részei tömegén felül, szülés után egy héttel már ugyanolyan tömegű volt, mint előtte. Szóval nem gondolom, hogy egy terhesség feltétlen azt jelenti, hogy hízol 20 tonnát alatta. Az egyetlen dolog, ami miatt fogyni szeretnék az pont az, hogy maga a baba, a magzatvíz, a méhlepény, a plusz keringő vértérfogat, és az a kb 1 kg zsírtömeg, ami pluszban keletkezik általában hormonális okok miatt (normális esetben csak 1 kg), ez mind a végére 10-12 kg többletterhet jelent, és épp ez az, hogy kb 70 kilónál többet nem kívánok cipelni a tagjaimon sem most sem később. Így most szeretném a 60 kilót elérni még egy terhesség előtt. Ennyi. DE ennyi erővel majdani 60 kilós énemre is lehet mondani, hogy nem elég jó, és akkor legyek 50 kilós csotváz.

A kérdésem mint mondom, nem a paramétereimre vonatkozott. Ha neked bálna lennék, akkor keress egy fogpiszkálót magadnak, és azt szorongasd. Áh, ez az, ezt fogom mondani legközelebb, ha megint szól. :)

20% a nők számára a minimális egészséges testzsír %.

Nincs semmi bajom, hanem a testzsír %-om csökkent le a minimális alá akkortájt.

Amúgy pedig cseszegetni nem kell, amíg 8 km-t minden gond nélkül lefutok megállás nélkül, és egy nap 90 km-t lebiciklizem minden különösebb nélkül, és képes vagyok 1-1,5 órát úszni pihenés nélkül folyamatosan, addig azt hiszem, nincs velem semmi komoly probléma.

Köszike...

Mind igaz, oké? A kérdésem nem edzési tanácsadásról szól, hanem teljesen másról. Az, hogy hogy nézek ki, elég statikus az utóbbi néhány évben. Az, hogy művelem a testem, vagyis mozgok, szerintem normális. Attól, hogy mozgok, még nem fogyózom, és nem is célom, hogy plakát nő legyek.

Nem kívánok sem neked, sem a vőlegényemnek, sem az összes hülye plakátnak megfelelni, csak egészséges lenni, és jól érezni magam. Hogy ezt hogy csinálom, az az én dolgom. Ha jól esik inni egy pohár tejet, megiszom, ha jól esik enni egy jót, megeszem, ha jól esik nem enni, csak salátát, akkor salátát eszem. Szabad vagyok már ettől, hogy kényszeresen ezt vagy azt tegyem, mint annak idején, mikor még anorexiával küzdöttem. És ha pillanatnyilag van is rajtam felesleg, nem fogok belehalni, és azok sem, akik rám néznek. Akinek tetszik, az ő dolga, aki meg lehányna, mert undorító vagyok neki, az meg az ő dolga.

A szeretetet nem lehet dekában mérni, oké? Engem bátran el lehet hagyni, engem bátran le lehet szólni, hogy szarul csinálom az életem, meg a testem, akkor is úgy vagyok jó, ahogy vagyok.

A 8 km nem minden napos, hanem ha jól esik, a 90 km-es bicaj sem mindennapos, de néha ez is jól esik, a másfél óra úszás sem mindennapos, de ezt mind meg tudom csinálni minden további nélkül, ha jól esik.

A mindennapos aktivitásom kimerül 3-6 km kocogásban, vannak napok, hogy nem tudok sort keríteni rá. Nem mondhatnám, hogy egészségtelen vagyok.

Nem, nem akarok megfelelni, mert utálom, hogy mindig csak akkor vagyok elég jó, ha teljesítek valamit. Ez az, amiből elegem van, és nem a testmozgásból, vagy a mértékletes étkezésből, hanem abból, hogy ha bármit teszek, soha nem leszek elég jó.