Nem "merek" férjhez menni pedig az lenne már a következő lépés. Van még valaki így?

Elég fura emberek írtak ide.

először is:

1. egy nő akkor szül gyereket amikor akar, ha házasság nélkül vállalja, akkor anélkül -ha eltudja tartani, akkor tegye. Akár magának is. Nem kell ehhez férfi, ha anő nem igényli. És sokszor a pasik sem igénylik az apaszerepet:S

2. ha egy nő jó anyagi helyzetben van miért ne vállalhatna gyereket házasság nélkül?

3. vannak olyan nők, akik egyszerűen gyereket akarnak és csináltatnak maguknak, ennyi. A nőknek ennyi biológiai előnyük van,ha gyereket akarnak akkor csináltatnak maguknak.

4- a házasság főképpen a nők miatt és a gyerekek biztonsága miatt köttetett meg régebben, mivel kellett aki gondozta a gyereket és kellett (az apa)aki kenyérre valót kereste. Mivel a nőt nem igen támogatta volna senki, magától meg nem terem a pénz.

5.ha a nő nem akar házasodni, nem akkora baj, mintha a férfi nem akar.

Én úgy gondolom, ha egy nőnek jó az anyagi háttere és a gyereket eltudná egyedül is tartani, csináltasson magának...manapság már nem furcsa és nem elítélendő...ugyanis a mai pasik nagy részében tényleg nem lehet bízni, nem tudni meddig hűségesek a saját családjukhoz. És ezen a házasság sem segít, max. abból nem olyan könnyű kilépni.

Kétféle nő van:

Az, aki gyereket akar és házasságot nem (nyilván egyedül is merné a gyereket vállalni).

És az, aki nem szül a bizonytalanságba, és először tudni szeretné, hogy a férfi tényleg komolyan akarja, vagy csak szórakozni akar az élettársi kapcsolatban.

Az a férfi elmondható szemétnek és egyéb másnak, aki csak összeköltözik egy nővel, és évekig ámítja, húzza a nő idejét és házasággal ámítja.... na ez a kihasználás.

Csodálom, hogy támadjátok a kérdezőt, mikor a pasik nem is szeretnek házasodni állítólag...akkor most inkább jót tesz a kapcsolatnak nem? :-O

15:48: Hát légy boldog az erkölcsöddel. Én maradok "erkölcstelen" ;)

17:58: Egyetértek.

17.58.

Úgy látom neked sem a gyerek az első. Egy anyának mikor gyereke van, a gyerek kell legyen az első. Nem az a fontos, hogy Ő eltudja tartani, persze, hgoy eltudja, anyagilag, ha eltudja. De egy gyereknek igencsak kell ám egy apa is, nagyon fontos ám a fejlődésében.

Most arra nem térnék ki persze, hogy családapák is lehetnek borzasztóak is akár.

engem nem érdekel, hogy hozzá mész-e vagy sem, és h ki mit gondol erkölcsösnek, DE:

szeretnék tisztázni néhány dolgot

1) aki házas, az is szeretheti a párját, ugyanolyan, vagy nagyobb hővel és kitartással, hűséggel, mint aki csak együtt él vele

2) ha nem számít a papír, akkor miért irtóztok tőle? ha semmit nem jelent, akkor éppenséggel lehetne is!

3) a házasság nem azért végződik válással sok esetben, mert rossz az intézmény, hanem mert az emberek xarok. akik elválnak, azok együttélés esetén is külön mennének. a házasság egy intézmény és nem egy átok, és nem a pokol. együttélések is ugyanolyan vagy nagyobb számban szakadnak meg (ld a statisztikákat, amiket az ilyen csőlátású emberek nem olvasnak), csak mivel nehezebb nyilvántartani őket, csak becsléseket lehet mondani (de ezek a becslések is nagyobbak, mint házasság esetén)

és végül: amig csak házas vagy, el kell osztani a közös vagyont. gondolod, hogy ez könnyű ennyi idő után? pont olyan, mint egy válásnál. volt ma erről itt egy kérdés, szegény csaj mehet a bíróságra. ha már van közös vagyon, akkor ott az osztozkodás nem könnyű, semmi különbség nincs ebben a két intézmény között. És ennyi. Szétváltok, elosztjátok a közös vagyont mindkét helyzetben és mehettek isten hírével.

DE HA GYEREK IS VAN!!! egy gyerek vállalása (legalábbis sokunk részéről) nagyobb bizalmat igényel, mert bizony egy gyerek nagy érzelmi és fizikai leterhelés, nagy anyagi próbatétel. És legtöbben ezt azért nem szeretnék úgy vállalni ,hogy nem bíznak a nagyon hosszú (akár halálig tartó) együtt maradásban. Mert nem tudják egyedül vállalni ezeket a terheket. Talán benned ez a félelem nincs meg: lehet, hogy te keresel úgy anyagilag, hogy akár egyedül is fenn tudd tartani a lányodat, legyen feléd a fejetek felett, meg tudj adni neki bármit, tudj félre rakni magadnak (megtakarítás, nyugdíj) és neki is a jövőjére. Talán te úgy érzed, hogy mindig van és lesz elég lelki és fizikai erőd, és talán nem aggódsz, hogyha veled történik valami (betegség, baleset), akkor ki fog őrá vigyázni, ki fogja úgy ellátni, ahogyan te.

Sokan azonban nem vagyunk ennyire bátrak. Nekünk fontosabb egy szerető férfi, aki a házassággal sorsközösséget és vagyonközösséget vállal velünk és kijelenti, hogy komolyan szándékában áll (és mindent megtesz érte) ,hogy egész életünkben együtt maradjunk és felneveljük a gyerekeinket. Aki vállalja, hogy akkor is eltart minket, ha betegek lennénk, ápol minket, szeret minket, gondoskodik a gyerekről, stb.

Szerintem a gyerek nagyobb hitet jelöl a kapcsolat iránt. A gyereked apjával egy életre össze vagy kötve, akkor is látnod kell és kommunikálnod kell vele, ha már a hátad közepére kívánod, sosem szabadulsz tőle. Ha valaki csupán csak a házastársad, és nincs gyere, attól simán meg lehet szabadulni.

Ha házasságot kötsz, akkor magadért és a párodért vállalsz felelősséget. Gyerekvállalásnál azonban már 3 emberért: magadért, a párodért, a gyerekért.

Ezért tartjuk sokan furának a gondolkodásodat.

"Nekünk fontosabb egy szerető férfi, aki a házassággal sorsközösséget és vagyonközösséget vállal velünk és kijelenti, hogy komolyan szándékában áll (és mindent megtesz érte) ,hogy egész életünkben együtt maradjunk és felneveljük a gyerekeinket. Aki vállalja, hogy akkor is eltart minket, ha betegek lennénk, ápol minket, szeret minket, gondoskodik a gyerekről, stb."

NEKED lehet, hogy ezt jelenti a házasság. De lehet, hogy van, akinek házasság NÉLKÜL is megy a sorsközösség, őszinteség, megbecsülés.

"Ha házasságot kötsz, akkor magadért és a párodért vállalsz felelősséget. Gyerekvállalásnál azonban már 3 emberért: magadért, a párodért, a gyerekért."

Akkor minden házas ember megbízható és felelősségteljes? És aki meg egyedülálló, az kiszámíthatatlan és rossz? Valószínűleg igen jól tudod, mi a csőlátás, hisz te is azzal rendelkezel.

bocsi, még egy utolsó gondolat :) és utána befejezem :)

házasodni azért szoktak, hogy 1) kifejezzék a szerelmüket egymás iránt és hivatalossá tegyék a kapcsolatukat (együttélésüket), 2) hogy jogilag rendezett legyen a kapcsolat mire jön a gyerek 3) mert egyéb jogi, anyagi előny származik belőle (állampolgárság, hitel, kedvezmény).

Ti úgy előre rohantatok, hogy igazából már csak az 1. pont maradt nektek. Hiszen gyerek már van, a 2. pont kiesik. A 3. pont ezekszerint nem fontos nektek - azért külföldi tartózkodás, kinn élés esetén szoktak sokan házasodni, de ti ezt nem éreztétek szükségesnek.

Akkor marad az első pont. Ehhez viszont egy dolgot kell tisztázni: hogy vállalod-e őt mások előtt, hosszútávon. Változni nem fog a hétköznapokban semmi. A gyereket ugyanúgy fogjátok nevelni, a háztartást uyanúgy fogjátok ellátni, ugyanúgy fog menni a munka, a szex ugyanannyi lesz, a szerelem is megmarad. Akkor mia baj?

A bizalomról meg már korábban leírtam, hogy esetetekben az már nem oszt nem szoroz, mert a gyerek miatt már örökre össze vagytok kötve, ennél nagyobb kiszolgáltatottság nem létezik.

22:42

igen, nekem a házasság jelenti a sors-, és vagyonközösséget. ez nem csőlátás, ez konzervatív értékrend szerinti nevelés.

éltem együtt ffival, de sosem vállaltam részt a sorsában és nem volt vagyonközösség. Ha baja volt, meghallgattam. de ha olyan baja lett volna, amiből nekem is komoly nehézségem származott volna, akkor elhagytam volna, mint ahogy meg is tettem, nyilván nem azzal maradsz együtt, akivel először összeköltözöl és együtt élsz. Külön kasszán voltunk, mindenki a magáéból gazdálkodott, és sosem vágtam volna bele közös nagyobb befektetésbe (autó, lakás, gyerek). Nekem ehhez teljes bizonyosság kellett, hogy az illető a nagy ő.

Nekem ne mondd már, hogy minden együttélés felelősségteljes, vagyonközösségről szól és sorsközösségről, A HÁZASSÁG PEDIG NEM. Igazad van, ez a két féltől függ, de pont azért, mert az együttélések nagy része a keresgélés egy fázisáról szól, ezért ott ritkább az, hogy tényleg 10-40 évre sors és vagyonközösséget vállalnak emberek. Inkább arról szól, hogy összebútoroznak, megnézik, hogy működik-e és ha nem, akkor tovább állnak. A házasság ennél szándékaiban annyival több, hogy felelős ember akkor házasodik, ha már ismeri a másikat, látja, hogy működik az együttélés és/vagy vállalja, hogy élete végéig vállalja a másik sorsát. Ez már nem a keresgélésről szól.

Én felelősen házasodtam, a férjem is ugyanúgy gondolkodik erről. Számunkra a válás elfogadhatatlan, rajongunk egymásért. Mindennél fontosabbak vagyunk egymásnak, odafigyelünk a másikra, alkalmazkodunk, rendezzük a problémáinkat.

A házasság egy intézmény. Az emberek teszik pokollá vagy paradicsommá! POnt, mint egy együttélésnél.

Az, aki élete végéig gondol együtt maradni valakivel egy együttélésben, sors-, és vagyonközösséget vállal élete végéig valakivel, gyereket vállalnak - az valójában házasságban él. Erről szól a házasság! Max nem meri nevén nevezni az intézményt és nem mer róla papírt kérni. De a lényegen nem változtat: az akkor házasság.