Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ma még 'divat', hogy a szülők, nagyszülők fizetik a fiatalabb pár esküvőjét? Vagy ez hogy működik?
Friss menyasszony vagyok. 21-22 évesek vagyunk, nem a rohanás a cél. Egyelőre nincs tervben családalapítás sem. Kicsit nézelődtünk így az esküvőket illetően, hogy körülbelül mekkora összeggel számoljunk, néhány helyről kértem árajánlatot is. Tény, hogy felkapottabbak (Haris Park, Le Til Kúria, ez a kettő nagyon tetszett). Számítottunk magasabb árfekvésre, de azért kicsit meglepődtem...
2-3 éven belül szerettük volna megtartani az esküvőt, de nyilván fiatalok vagyunk, nem minden forintunkat erre az alkalomra tennénk félre, szeretünk élni, utazni, szórakozni is, nem vegetálni.
Egyik közeli barátnőm az általunk kinézett helyszínen tartja az esküvőjüket, ő mondta, hogy neki az szerelem lett első látásra és a nagyszülei mondták, hogy akkor ők szeretnék állni ezt számukra. Aztán végülis belegondoltam, hogy anno a szüleim esküvőjét pedig a nagyszüleim finanszírozták, a nászajándékból, menyasszonytáncból összejött pénzt pedig utazásra költötték.
Viszont annyira nem vagyok jártas benne, hogy mit hogyan, kinek szokás esküvőnél, igazából még azon is elgondolkoztam, hogy a gyűrűmet fordítva hordom-e (pear shape)?
Az biztos, hogy nagy könnyebbség lenne számunkra, meg úgy nem is 30 éves koromra lennék feleség... :D
Nem tudom, min megy itt a balhé, de alapvetően ez gondolom úgy működik, hogy felvázolod a szüleidnek a terveket aztán megkérdezed, tudnak-e segíteni benne, ők meg anyagi helyzettől függően mondanak valamit, hogy nem, vagy igen, x millió forintig.
Teljesen mindegy, hol mi a szokás, nem azért fognak segíteni vagy nem segíteni, mert mások máshogyan csinálják.
Azt gondolom anyagi helyzettől függetlenül, hogy aki pénzre ácsingózik, annak legyen pofája kérni is.
Mindenki veri magát, hogy mekkora őszinte ember, de amint megjelenik a pénz, mindenki sunnyog és kerülőutakon akarja kicsikarni a (szerinte) jussát.
21 évesen meg 8 éves kapcsolat az nem az. Ahol nem volt semmi felelősségetek, csak kölykök voltatok, az semmit nem számít.
Szerintem itt egyszer fordult meg a fejemben, hogy valami kamu, de most azt mondom, hogy direkt hergel. Fiatal is akar lenni, meg komoly kapcsolatot is, és ilyenkor jönnek az ilyen nevetséges dolgok.
Kár a két tábornak összeugrani!
Mert aki születésétől fogva gazdag családban élt, úgy szocializálódott hogy nem hallotta a szüleitől a "nincs...." szót, az a büdös életben nem fogja megérteni a másik oldalt, vagy amit azok magyaráznak neki.
Még akkor sem ha most van valamilyen diákmunkája. Neki mindig az lesz a természetes, hogy valaki a családban "ad".
Ezért mindig is nagyobbak lesznek az igényei, mint azoknak akik szegényebb családban nevelkedtek. Ez van. Az emberek nem egyformák, nem egyformán szerencsés helyre születtek.
Kérdező, neked csak annyit mondanék, hogy valójában én sem értem a kérdésedet. Hiszen eddig is mindent megkaptál, lakást tettek alád, ahogy mondani szokták, tehát sosem nélkülöztél.
Akkor miért is nem adod elő az igényeidet a szüleidnek?
Úgyis kipengetik a hiányzó pénzt, mivel nálatok ez így szokás. Felesleges olyanoktól megkérdezned hogy "másoknál mi a szokás" akiknek a szülei, nagyszülei nem tehetik meg hogy egy fillért is adjanak. Almát a körtével kár összehasonlítani!
Kérj pénzt a szüleidtől ahogy addig is tetted, ők meg majd kicsengetik, nyugodj meg. Legfeljebb kicsit visszaveszel a nagyobb igényeidből.
Ha csak nem lesz addig valamilyen égbekiáltó nagy bűnöd (vagy a párodnak), akkor fizetni fognak a szüleid, ha már egész eddigi életedben így neveltek.
Az "ellentábornak" meg annyit, hogy nincs értelme magyarázni a kérdezőnek a saját verziótokat, mert mivel ő nem élte át azt hogy "nincs...", ezért csak visszaszólni tud, nincs más eszköztára, konkrétan nem fogja mélyebb értelemben megérteni (persze nem hülye agyilag érti, de nem élte át). Arról meg nem tehet hogy gazdag családba született.
Igen, diákszerelemnek indult, dehát valahol el kellett kezdődnie.
Az első randinktól számoltuk mindig az együtt töltött időt, ne kössetek már ebbe is bele.
Ma már nem diákszerelem van közöttünk, nem abban merül ki a kapcsolatunk, hogy hazakísér az általánosból, esetleg beköszön a szüleimnek, vagy péntekenként óra után elhív fagyizni… Időközben felnőttek lettünk, akik együtt is élnek már, és együtt tervezzük az életünket.
Nem hiszem, hogy annyira nevetséges, vagy hihetetlen lenne, hogy 8. osztályosként már érdekelt egy bizonyos fiú.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!