Költöznél pároddal a családjához, ha ezzel megspórolnád az albérletet?
Párommal anyagi megfontolásból átköltöznénk az albérletből a nagymamájához, tetőtérbe, ami külön lakrész, a tapasztalataitokra lennék kíváncsi, aki volt hasonló helyzetben, hogy milyen volt együtt élni.
Én éltem együtt idős emberrel a saját családomnál, nem jó tapasztalatokkal, az öregséggel ami jár nehéz a fiataloknak, főleg lelkileg.
Most viszont Párommal albérletből költöznénk ki egyik nagyanyjához, akit nyilván ő ismer jobban. Én picit az előbb leírtak miatt tartok tőle, hogy fog alakulni.
A célom minden lehetséges eőnyt-hátrányt elővenni a téma kapcsán, hogy ne morzsolódjunk le, mint már egyszer velem is megtörtént.
Kérlek titeket, írjátok le tapasztalataitokat, és a lehetséges buktatókat, indikátorokat/figyelmeztető jeleket, amivel érdemes óvatosnak lenni, hogy nyilván ne váljon ez a családi kapcsolat rovására.
Annyit érdemes tudni, hogy nagymama páromnak sokszor mondta, hogy egyedül van (mint majd minden öreg mostanában...), de ugye gyorsan változnak az emberek és meglepő mód öregkorban is ha ilyenről van szó.
Természetesen amíg ott vagyunk amiben tudunk, segítünk...stb. Ez nem is kérdés.
A család jól ismert a 'falu'-ban, a falu része hogy úgy mondjam, tehát fenn áll a veszélye, hogy pletykák százainak célkeresztjébe kerülünk.
________________________________________________________________
Ha hosszú volt, a lényeg annyi, hogy Mondjátok el, veletek hogy volt és mit tanácsoltok
Ez nagyban függ attól, hogy milyen természetű a nagymama.
Annak idején nálunk is felmerült, hogy a mamához költözünk néhány évre spórolás okán, de én hamar elvetettem, mert borzasztó rossz természete volt a mamának. Igazi mindenbe belepofázós, ugráltatós, vájkálós, sz*rkeverő öreglány volt, szóval inkább fizettük az albérletet, mert én eleve nem is bírtam őt elviselni és a kapcsolatunkat sem tettem volna kockára.
Nem. Hidd el Tapasztalat.
Utàna màr nem havi 70 ezret hanem kb bàrmennyit adtam volna inkabb csak nyugtom legyen.
Abszolute nem nem nem !
tapasztalatom:
en egyetemista kent költöztem nagyszuleimhez mert ok nemet orszagban laktak es elegge gazdag nagyszulok.
fizettek az egyetemet, zsebpenzt kaptam es ott eltem. DE az a terror amit a ket öreg muvelt. szerettek meg enis oket. de annyira mas generacio volt. segiteni kellett mindenben, volt hogy alig volt idom aztan mar tanulni. Idovel jobb lett, eltelt 3 ev de amig osszerazodtunk en kb idegileg roncs voltam. befejeztem a bachelor szakot a 3 evben a mester kepzest mar mashol csinaltam inkabb kevesebb penzel a hatam mögött de nem birtam volna meg 3 evet ott.
a masik pelda:
most a parommal elek Becsben, sajat haza van es a masik hazban 1 perc seta tolunk lakik az anyja. az a terror amit o muvel kb most ugyanaz. mindig meg van sertodve hogy nem jovunk at, nem segitunk ejjel nappal hiszen ott lakunk mindjar. atjar a kertbe bokrot, fuvet nyirni, kerteszkedni ahogy neki tetszik (ami aranyos de nem akarom hogy vasarnap relleg 7.00kor az anyosom beintegessen az ablakon csak ugy). Mindig nezi az ablakbol amikor megyunk valahova...
most van egy 17 honapos kisalnyunk...az pozitivum hogy mostanaban at tudom vinni a gyereket par orara hogy nyugim legyen. az egy nagy plusz pont az igaz.szoval azon is el kell gondolkozni ha majd lesz gyerek be segitenek esetleg? de gondolom gyerek nem jön olyan hamar most? es ha itt lesz jo oreg lesz mar a mama es nemtud ugy segiteni...
en nem ajanlom. persze jobb ott mintha utcara kerulnetek az igaz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!