Költöznél pároddal a családjához, ha ezzel megspórolnád az albérletet?

Amikor komolyabbá alakultak az exemmel a dolgok, én is odaköltöztem hozzájuk. Nagy családi ház. Minden emelethez külön bejárat volt. Mi voltunk a földszinten. Az apja gyakran járt a pincébe, ami onnan nyilt, így napközben sem lehetett bezárni az ajtót.

Én épp nem dolgoztam egy darabig, a szülei nyugdijasok. Az anyuka sokszor sétálgatott a ház előtt, közben kukkolt befelé, kopogott, hogy szellöztessek most rögtön. Sokszor be is jött a szobába kopogás nélkül, hogy miért így, miért nem úgy, stb. Az ajtót bezártam, nagyon zavart, hogy jött beszólni, meg ellenőrizni. Akkor az lett a baja.

Sajnos a párom hiába beszélt vele, nem érdekelte. Egyre gyakrabban jöttem inkább haza anyumhoz, aztán itt maradtam.

Ha akkor elmegyünk onnan, talán együtt lennénk még.

Azóta van neki más, vele el tudott költözni onnan, házas, és 2 gyereke van már.

Ez van. Szerintem ne tedd tönkre a kapcsolatod.

Nem.

Tapasztalatom van, de hosszú lenne leírni

Voltam 2 évet albérletben ilyesmi helyzetben, először jól hangzott hogy tetőtér, külön lakrész, sőt alattunk volt a garázs és csak az alatt a nyugdíjas tulajok lakrésze. Hát heti szinten ment a b.sztatás hogy mennyire van kinyitva az ablak, mennyire nem, mennyi vizet fogyasztunk, mennyit nem, a kutya ugatott folyamat, ha nem voltunk otthon feljárkált az öregasszony, lebeszélt felújításokat a tudtunk beleegyezésünk nélkül a mi részünkön ("mert onnan egyszerübb felmenni a tetőre")

K.rvára nem jelent semmit hogy külön lakrész van, ha az illetőnek nincs saját élete. Akkor se maradtunk volna ha ingyen lett volna. Nem ajánlom

Nagymamám is egyedül lakik, mikor hazajövök Pestről hétvégére, akkor nála lakom. Aztán mikor visszamegyek 3 hétre, megy a sírás, hogy ő örökké egyedül van, és unatkozik. Persze, mert megszokta, hogy milyen jó mikor sürgés-forgás van általam a lakásban. Sajnos ez az élet rendje, anyukám nem tud vele mindig itt lenni. Én, ha ebben a városban laknék, tuti megsajnalnam és örökösen jönnek hozzá. Viszont van egy saját életem, amit élnem kell tőle függetlenül, így bár gonoszul hangzik, de örülök, hogy más városban élek, és független vagyok mindentől és mindenkitől, ellenkező esetben folyamatos lelkiismeret furdalásom lenne, hogy egyedül hagyom.

Sok minden függ a nagyitoktól, erre szerintem nem lehet látatlanban tanácsot adni. Lehet ragaszkodó típus, és a nyakatokra jár majd, de az is lehet, hogy józan eszű, tudja, hogy saját életetek van kettesben, és nem akar belerondítani, vagy esetleg nem is igényli a társaságot.

Szintén függ az életviteletektől - home office, vagy bejártok irodába, hétvégén otthon ültök vagy meg se álltok a környező városokban.

Ha nem sajnáljátok felmondani az albérletet, akkor meg kell próbálni - bármikor vissza lehet költözni. Ha viszont macera lenne, akkor fogjátok meg a pénzt ott, ahol tudjátok. A csokit bármikor vissza lehet rakni a polcra, és a Sió gyümölcslé helyett ott a saját márkás akciós is. Vállaljatok hétvégékre alkalmi munkákat, hisz amennyit a nagynak segíteni kellene, azalatt egy hosstesskedés vagy fűnyírás is belefér valahol.