Jövőhéten esküvő, de elbizonytalanodtam, mit tegyek?

Köszönöm a válaszokat.

Kicsit kellemetlenül érzem magam, de igen én vagyok az a lány, akiről beszéltek.

Hálás vagyok, hogy emlékeztek rám és szégyellem, hogy megint itt névtelenük kérek segítséget.

Most ha tehetném felhívnék egy pszichológust, de sajnos a legtöbb csak 1 hónapra ad időpontot, úgy érzem szükségem lenne rá, mert már aludni sem tudok. Érzem, hogy nagy súlya van ennek az esküvőnek. Nem a páromhoz nem akarok hozzá menni, hanem a családját nem szeretném.

Sokan nem tudják mi az elő sztori és csak egyszerűen már nem volt erőm leírni, de dióhéjban annyi, hogy a szüleim 400km-re laknak. Ők is borsodban laktak, de elköltöztek amikor mi már együtt voltunk. Párom szülei így nem igazán tudták megismerni a szüleimet. Mi a párommal sokat tudtunk ennek ellenére találkozni, mert nekem online volt a suli es volt, hogy egy hónapot is nála voltam, de ket hetente mindig mentem. Volt, hogy ő is, de ő ritkábban, kb. Másfél havonta, mert az anyja 1 hétig nem szolt hozzá mikor kitalálta, hogy jönne, ne hogy ide vágyjon és ezt indokolta is.

A páromat így nevelték gyerekkorától, nagyon családcentrikus, imádja a szüleit és sose hagyná el hazáját. Borsod megyéből ki se tenné sose a lábát! Szeretek itt lenni, nincs különösebb bajom a megyével. Inkabb a röghöz kötéssel, hogy azért egyszer ha úgy döntenék lehessen esély arra, hogy egyszer akár más megyébe lakjunk.

A szüleit imádtam 3 évig, mikor még nem laktunk együtt és ők is engem. Mikor összeköltöztünk az anyja mindennap sírt és veszekedett, hogy nem bírtunk volna az esküvőig várni, mert volt addig még félév. Milyen meggondolatlanok és stb. Vagyunk. Mindenkit arra kért beszéljenek le erről és rá arra, hogy inkább ők náluk lakjunk. De én náluk semmiképp sem akartam!

Szüleim régi, felszerelt házában lakunk, ahol nagyon szeretek lakni meg párom is amúgy.

Aztán jött az igazi bántás. Hogy nem volt ágyneműnk és mielőtt vettünk volna megkérdeztem van -e esetleg felesleges és az anyja nekem adta a páromét, de nekem nem adott, pedig volt belőle kettő. Erre szemtelenül odavágta, hogy nekem adjon a saját anyám, ő nem ad nekem semmit. Mondtam, hogy ha nem ad két egyformat mikor vsn egy csomó, akkor ne is adjon egyet se.

Csupán egy házat adtak, ahol tudunk lakni konyhával, fürdővel, bútorokkal. Persze ezt ők nem értékelték.

Mondtam, hogy akkor veszünk majd sajàtot. Én akkor még nem dolgoztam és mondta milyen könnyű a párom pénzén élnem és majd biztosan ha lesz fizetésem akkor is az övén fogok es az enyém félre lesz téve. Akkor már rettentően megharagudtam. Természetesen az első fizetestől fogva közös a kassza:D nem tudom miből gondolt ilyen őrültséget.

Aztán heti 1x hazajártunk hozzájuk egy délutánra. Nagyon max 2x.

Havi egyszer meg hozzánk úgy szoktunk, hogy mivel dolgozunk.. péntek este 10-re odaérünk és vasárnap reggel indulunk.

Borzasztóan féltékenyek, hogy mi nálunk alszunk, ha megyünk.

Kiakadtak, hogy miért megyünk havonta, szerintük pszichológus kell nekem amiért ilyen gyakran hazajárunk.

Nekem mivel levelezős lettem és ott tanultam, most végeztem az egyetemen, havonta suli volt :D szóval muszáj voltam egyébként is menni! Akkor mentem mikor kellett és most is azt gondolom 4 hétből 1x elmennem számomrq nem probléma, ha hozzájuk képes voltam annó 2 hetente járni, hogy lássam a fiúkat.

Csak hàt nem akarják engedni velem a fiúkat, szerintem az zavarja őket, meg hogy mi náluk nem alszunk ott és kiszámoltak, hogy alvassal együtt többet vagyunk nálunk, mint náluk. Szerintem nagyon hülyék. Megnézném a szájukat fordítva. Ha hirtelen segítségre van szükségük Párom fut, mert tud, mert közel vannak.

A legjobban meg az idegesített fel, hogy azzal érveltek, hogy ők nekik az a meglátásuk, hogy én engem a szüleim nem is szeretnek, legalábbis annyira biztosan nem ahogyan ők a fiúkat. Hiszen ha elköltöztek nem is szerethetnek engem igazán. És nem érdemlik meg, hogy én hazajárjak hozzájuk míg ők mindent megtennének, hogy gyakrabban járjunk hozzájuk.

Nekem olyan a munkám, hogy sokat kell rá készülnöm és még csak most kezdtem januàrban, mert egyetem mellett elhelyezkedhettem, ők ezt fel se fogták, hogy nekem nincs időm a ház rendbetartása mellett ők hozzájuk folyton utazgálni.

Nagyon megsértettek, mert nem ismerik a szüleimet! A szüleim nagyon szeretnek engem. Jól tették, hogy elköltöztek legalább nem idegesítik magukat semmilyen hülye rokonnal.

A párom szüleihez azóta másképpen állok, mar nem tudom őket szeretni.

Néha próbálok nyitni, de nem megy, mert aztán beszólást kapok. Folyton mindenbe beleszólnak, ami nagyon idegesítő...

Pl. sógorom vadászik. Esküvőre szarvast lőtt nekünk. Mi reggel nem tudtunk elmenni megtisztítani, mert eskúvőre hívtuk a vendégeket, ezt nagyon jól tudta mindenki hiszen előtte lévő nap megbeszéltük és anyósom külön cseszegetett, hogy menjünk és menjek a ruhámat is beszükítettni reggel, mert bő rám, ne húzzam tovább. Aztán hívnak reggel, hogy hol vagyunk, mert itt a hús és csinálni kell. Nyilvan nem tudtunk menni, mert a varrodában ültünk utana mentünk hívogatni, hisz előtte nap telefonáltunk, hogy majd megyübj.

Aztán délután értünk oda amikor már tisztítva volt a hús és mondtuk elvinnénk. A maradék legalább jó lesz nekünk. 5 kg a maradék. Aztán anyósomék fagyasztója tele van vadhússal, gondoltam majd odaadja, de nem, s az indoka az volt, hogy mert nem jöttünk reggel. Aztán nagy mergesen adott évek óta fagyon álló húsból, amit mondta rögtin fel kell majd használni.

Szóval áh.

Meg tényleg mindenbe beleszól. Sógorom esküvőjére kontyot szerettem volna csináltatni erre lecseszett, hogy a menyasszonynak is kontyja lesz és hogy ne utánozzam.

Aztán a sógorom a sajat tesóm esküvőjére kontyot csináltatott az nem volt gond.

Hogy lehet ilyen dologba belekötni. Teljesen más személyiségek vagyunk, miért ne lehetne kontyom.

Mondjuk már fordult a kocka, átment abba, hogy ha màr bármi is kerdezve van tőle azt mondja, hogy " én nem mondok semmit, ti úgyis jobban tudjàtok, úgy se érdekel a véleményem" de ezt nem szomorúan teszi, hanem nagyon bunkón és szemrehányóan.

Megmondom őszintén az okoskodása zavar a legkevésbé. A legjobban az ahogy rólam és a szüleimről beszélt.

Amit nem tudok nekik elfelejteni. Akkor elhatároztam, hogy nem leszek hajlandó egy asztalnál ülni velük az esküvőn és nem akarom párom család nevét felvenni, mert undorodom tőlük.

Erre párom ki van akadva. Azt mondta ilyen nincs, hogy nem veszem fel. Meg hogy mindenki mondhat rossz gondolatokat, amiket utólag megbán. Csak nem mindegy milyet. Apósom azt is mondta, hogy reméli, ha egyszer lesz unokája megmondom neki, hogy milyen szemtelen nagyapajá volt, aki képes volt ilyen messze költözni és mindne miatta van. Sajnálom, hogy ilyen konzervatívak és semennyire nem rugalmasak. Ők imádnak ott lakni a faluban. Az anyja home offica, az apja fuvarozik, nyugdíjas rendőr. Nem kell buszocskázniuk a tele cigányos buszon. A falu valóban szép hatalmas bükkös erdőben van. Számtalan domb öleli körbe. Ez szuper, de a vàros 45 perc busszal.

Mint írtam szeretem borsod megyét. A dombokat az erdőket a sok szép helyet ami itt van. Pl. Lillafüredet, Szilvásváradot, Lázbèrcét, Aggteleket, ahol sokat kirandulunk.

De utálom a levegőt. Utálom, hogy magyarországon a legrosszabb a levegő például Sajószentpeteren es Barcikán. Utálom, hogy ilyen sok a roma.

Bennem van egy fajta kettőség érzés ezzel kapcsolatban. Értem is meg nem is a páromat és a családját. Ők boldogok itt én pedig sokszor nem tudom. Sokszor azt érzem szívesen laknék egy faluban, mert szeretem a természeti tájat. Ilyen természet vagyok én is. Párom faluját is nagyon szeretem, mert mindig mikor ott voltam jól éreztem magam, de már most hogy hányingerem van a szüleitöl és hevesen ver a szívem már nem tudom ott elképzelni magamat. Egy másik faluba meg párom nem menne, mert azokon a helyeken meg nem lakik senkink.

Kicsit félek, ha lesznek gyerekeink is mi lesz. Mert tudom hogy bizony lesz úgyis szükségem segítségre! Mert olyan nincs, hogy nics szükség rá. De ilyen emberekre bízzam rá?

Szüleim nem tudnak semmiről, nem akarok nekik erről beszélni, mert teljesen elkeserednének és nem akarok viszályt. Jobb volna ezt nélkülük rendezni. Én nem bírok a szüleivel.

Párom nem állt ki mellettem mikor a vitáink voltak. Csendben hallgatott. Azt mondta, hogy egyetèrt velem és nincs igazuk a szüleinek és csak így gondolják, mert nem tudják az igazságot. Nincs lehetőségük és nem is akarják megismerni a családomat.

Azt mondta a párom, hogy viszont elege van, hogy akárhányszor megbánt anyósom azt felhozom és hogy már nem szeretek odamenni, hogy azóta csúnyákat mondok rájuk és utálattal viszonyulok hozzájuk.

Mondta hogy ő szereti őket és így éln inem lehet.

Azt mondta hogy holnap elmegyünk és ha bocsánatot kérnek akkor reméli minden rendben lesz, ha vizsont nem kernek es tovabbra is így fogok hozzájuk állni akkor szerinte is le kell fújni az esküvőt, mert ő szereti őket es ők hozzá tartoznak es így nem lehet élni, mert csak magamat betegítem le.

Ebben egyetértek, de azért elkeseredtem, hogy így gondolja, ha nem kernek bocsánatot ez az egyetlen opció.

De mondtam neki, hogy nagyobb az esélye hogy nem kérnek, hisz nem ismerik a családom és ezek szerint engem sem!!!

Meg ha akartak volna kérhettek volna hisz ez féléve történt eszük ágában sme volt. Ilyenkor szoktak olyanokat mondani, mert hülyék, hogy ez nem is így volt és stb.

Pszichológushoz akarnak küldeni és igazából valóban el kellene mennem, de nem azétt mert nem bírom szüleim hiányát, hisz tökéletesen elvagyok! Hanem mert nem tudom hogy bírjam elviselni őket.

Köszönöm a válaszaitokat.

Én sajnos nem tudok az ők szemüvegükön keresztül figyelni.

Én csak azt tudom, hogy a saját és az ő családjához is hatalmas szeretettel fordultam 3 évig. Egy rossz szó nem volt köztünk.

Aztán mondom az összeköltözés volt a mély pont náluk, hogy elvittem a fiúkat és nem ott laktunk. Onnantól csak tatott szájjal figyeltem a szemrehányàsokat.

Én egyszer vitatkoztam és utoljára úgy igazán velük mikor azt állítottak, h pszichológus kell, mert biztosan azér tjárok haza. Meg hogy az én szüleim nem szeretnek, bezzeg ők mennyire. Azt meg se kérdezték mikoe van suli ami havonta volt, de már csak azért sem mondtam meg nekik, mert ha nem lenne suli, akkor se tilthatják meg, hogy menjek. Én se tiltom páromnak. Akkor megy amikor akar! Engem nem érdekel.

Én azóta semleges vagyok velük. Nagyon csendes, ha ott vagyok ritkán szólok, de ált. Feszült a hangulat.

Mostanában mindig az esküvőről kérdezősködnek.

Pl. Kitalálták, hogy ahol már 12 év felette gyerek van, ott a gyereknek is adjunk meghívót meg a szülőnek is:"D még ha egy családi háztartásban laknak akkor is. Számomra ez felfoghatatlan, mondtam páromnak, hogy ezt én nem hagyom. Akik együtt laknak ott adunk egyet. Nem csinálunk olyat, h ha van 3 gyerek az még kap 3-at. Senki se fog a mienkkel foglalkozni.

Akkor ez miatt veszekedett velünk.

Tehát mindig vitába torkollik az ott létünk.

Most a koszorúslany ruhán vesztünk össze legutóbb. De már most komolyan nem is érdekel.

A párom két 13 éves unokatesóját meg kellett hivnom kosz.lánynak. ez alap volt szerintük. En nem igazán ismerem őket. Nekem van ezen kívül két kosz.lányom, a barátnőim.

Megvettem velük már 1 éve a sárga ruhát, mert az a szinünk.

Fél éve meghívtam párom két kisebb uncsiját kosz.lánynak.

Erre az egyik anyja kijelentette, hogy ők nem hajlandók sárgát varratni a gyereknek, mert neki nem tetszik a sárga.

Erre mondtam anyósomnak, hogy neki rózsaszín lesz, a masik két lánynak meg sárga? Ez hogy van így..

És akkor mondtam, hogy akkor ha nem hajlandó felvenni a színt akkor egyszerű ne legyen koszorúslány.

Ők már nem oylan gyerekek 13 évesek, az egyik egy hónapja töltötte a 14-et.

Magassában már akkorák, mint én!

Anyósom szerint nem baj, ha vegyesen vannak. Én engem meg ez zavar.

Bàr már ez se érdekel...

Ez is mutatja, hogy az ő családja különc. A maga feje után megy.

45-ös.

Ne is mondd. :(

Azért nagyon rosszul esett a kijelentése!

Erre nem számítottam.:(

Azt hittem jobb hallgatni, hogy nem tudok megbocsájtani es csendes vagyok, de elkísérem hozzá nem nagy kedvvel, de együtt maradjunk.

Íg teljesen elgondolkodtam, hogy most akkoe mi legyen.

És már most ott tartok hogy nem szívesen beszélnék a szüleivel, mert én szeretem a párom:(((* és ha komolyan megint vita lesz akkor komolyan ennyi volt????:((((

Hogy mondhat ilyet a párom is.

Annyit mond folyton, hogy ő ismeri a szüleit. És tudja, hogy szeretnek engem. Nem utálják a szüleim,csak haragszanak, hogy elköltöztek, de akarjqk, hogy együtt éljünk. Éső nem kételkedik bennük.

Hát......

:(((((