Jövőhéten esküvő, de elbizonytalanodtam, mit tegyek?

O, dehogy csak a parodhoz mész hozzá, hanem az egész családhoz! Ezt jó hogy most felismerted.

Egy őszinte beszélgetés kellene a pároddal, ahol elmondod neki ezt az egészet. Nézd meg hogy reagál. Ha már a probléma felvetést sem képes kezelni az esküvő előtt az milyen üzenetet hordoz a házasságra nézve? Ha meg meg tudjátok beszélni akkor meg tudod hogy nincs mitől felni.

Most szedd össze magad!

#22

Heti egy nap elég sok az életből, főleg ha olyanokkal töltöd, akik lekezelőek veled. Ha még gyerek is lesz, akkor annál rosszabb. Olyankor szokott az lenni, hogy kitépik a gyereket az anyja kezéből, és az anyát folyton meghazudtolják, hülyeként kezelik a gyerek előtt. A kérdezőnek herótja lesz attól is, ha pár órát ott a gyerek, de ha a nagyiék azért kampányolnak majd, hogy mihelyt lejön a ciciről, egész hétvégéket töltsön ott, akkor fogadok, hogy apuka majd oda is akarja adni, és a feleségére lesz megsértődve, amiért ő nem. Az sokkal idegtépőbb lesz neki, mint ez, hogy most még csak őt rángatják.

Kérdező, amúgy a szüleid tudnak valamit arról, hogy mi a helyzet veletek? Nem mintha minden párkapcsolati rezdüléseddel hozzájuk kéne rohanni, de ha a fél életedet elhazudod előlük, az jelen esetben nem biztos hogy jó. Nem ők fogják ugyan megoldani, de támogatni tudnak akármi lesz, segíthetnek a döntésben és te végre kiöntheted a lelked valakinek aki megért. Persze csak ha olyanok.

Nem javasolnám ezt, ha úgy látnám, hogy hatásosan kezeled a problémát, ismered a saját igényeidet/határaidat, ragaszkodsz hozzájuk, és mérlegelés után képes vagy akár fájdalom árán is lemondani olyasmiről, ami nem éri meg, mert túl sokat árt neked. De ehelyett azt látom, hogy csapdában vergődsz egyedül, érzelmileg gúzsba kötve. Ha az én gyerekem ilyen szorongva élne összeköltözés után, és a sírás határán készülne az esküvőre, mert jóformán már előre bánja, én tudni akarnám. Hogy elmondhassam neki, hogy az, hogy vannak problémák, az egy dolog. A boldogtalanság meg egy másik.

Ha a párod ilyen szinten nem áll ki érted, akkor nem ő az igazi számodra. Házasságot pedig két felnőtt ember kéne kössön, márpedig a párod nem az, csak egy nagyra nőtt gyerek, aki képtelen leszakadni a szüleiről. Ez a típus+ egy erőszakos, téged utáló anyós a lehető legrosszabb kombináció, szinte biztosan katasztrófát fog eredményezni. Szóval inkább bukj anyagilag most, mint jópár évet elvesztegetve és kellőképpen szétcseszett önértékeléssel legyél kénytelen kilépni. Arról nem is beszélve, hogy ha gyerekeitek lesznek, akkor soha nem tudsz teljesen elszakadni se tőle, se az anyósodtól, mert ha ki is lépsz a kapcsolatból és el is tudod vinni a gyereket, a láthatás még a nagyszülőnek is jár és a bíróság meg is ítéli, ez ellen tehetetlen leszel. Ezeket azért gondold végig.

(Az ágyneműs kérdést valaki linkelné? Nem olvastam, de most már érdekel.)

Végig nem olvastam hsz-es sírásodat, de 2 választásod van, megszöksz vagy megszokod a szitut.

A megszökéssel újra lehet kezdeni mindent, de legalább nem lesz kaksi életed, annak végéig, ahol megaláznak, leendő gyerekeidet ellened fordítják, te meg a diliházban találod magad.

Párod egy gerinctelen alak és ha nem érzel iránta úgy mint régen, akkor felesleges hozzámenni, mert "ő jó apa lenne", de férjként egy csimbók.

+ha esküvő előtt lépsz le, akkor nincs válóper, vagyonelosztás, gyerekelhelyezés...stb....le kell lépni vagy olyan irgalmatlanul faragatlanul viselkedsz anyóssal és családjával, hogy rályuk borul a bili;).., de erre elpazarolhatnád a hátralévő életed...megéri? Nem.

A lényeg annyi, hogy frissen végzett óvónőként a szülői házból költözött a pasi szüleihez közeli helyre, a saját szülei tulajdonában lévő, neki adott házba (régebbi, felújítandó ház jó állapotban, kb. felszerelve nagyjából mindennel). Anyós már ekkor kimutatta a foga fehérjét, azon kattogott meg hisztizett, hogy nem volt dunyhájuk, és vitték volna az ottanit, minden más volt az induláshoz... A srác akkor sem állt a kérdező mellé, pedig gyakorlatilag pucér seggel beülhetett (feküdhetett) egy ingatlanba. Akkor is bizonytalankodott, mi legyen, végül beszélt a sráccal. A srác is akkor (nem) vált le az anyjáról, ekkor volt még esély, hogy a sarkára áll a fiú, ezt is tanulni kell.

Utána is volt valami affér, arra nem emlékszem pontosan, akkor is szegény ki volt akadva, ott már egyértelműen kidobást javasolt mindenki.

Mindezek után nem gondoltam volna, hogy esküvőt terveznek. Ez nem olyan alap, amire egy élet kapcsolatát lehet alapozni.

Kérdező, inkább most mondd le az esküvőt, mint hogy éveket éllj úgy, hogy te anyós után vagy kettőtök kapcsolatában. Kedves, aranyos lánynak tűnsz, csak még nagyon tapasztalatlan vagy. Kerül majd normális srác, ne egy ilyennel kösd össze az életedet. És hidd el nekem, még egyedül is sokkal jobb élni, mint egy ilyen "kapcsolatban".

Ne tedd magad tönkre, inkább határozd el magad a lefújás mellett.

Ha most lefújod az esküvőt, akkor pár hónapig biztos rossz lesz, de ha belemész a házasságba, akkor évek, évtizedek vagy az egész életed megy tönkre.

Beszélj a szüleiddel, ha nekem lányom ilyenről panaszkodna, akkor örömmel segítenék neki meghozni a kellő döntést és támogatnám mindenben.