Jövőhéten esküvő, de elbizonytalanodtam, mit tegyek?

Sziasztok. Bocsánat, hogy eddig nem jelentkeztem.

Párom szüleihez elmentünk az esküvő előtt, viszont kértem őt, hogy NE mondjon semmit inkább, mert maguktól kellene érezniük, hogy bocsánatot kell kérniük tőlem és megváltozni.

Ha én kierőszakolom az sose lesz őszinte.

Legnagyobb meglepetésemre maguktól azt mondták, hogy gondolkodtak és bocsánatot szeretnének kérni, stresszesek voltak és nem tudták elfogadni, hogy a fiúk elköltözik, akit nagyon-nagyon szeretnek. És ezért mondtak fűt-fát.

Közben meg anyós sírt, mintha folyó folyna. Mondták, hogy nem gondolták komolyan, amiket mondtak, csak nehezen tudják elfogadni, hogy a fiúk már nem a faluban lakik és hogy az enyémek meg az ország másik végén, ami miatt nehéz lesz szerintük az életünk, meg a gyerekeinké.

Én erre azt mondtam, hogy köszönöm a bocsánat kérést. Meg hogy nagyon szeretem a szüleim és ők is engem. Ezt senki más nem érezheti csak is én és mi, hisz sem az én sem az ők bőrében nincsenek. Ezt senki nem tudja sem megváltoztatni sem ! Megtiltani nekem.

Borzasztóan szar ez a helyzet.

Mondtam nekik, hogy szeretném, ha a párommal a gyerekeink egyformán szerethetnék a nagyszüleiket. Nem kérek kivételezésből. Mert azt én nem hagyom. Mondtam, hogy ezek után nyilván az ember sok mindentől megijed előre a jövőben.

Mondtam, hogy sajnálom, hogy nehéz volt a leválás, de én utólag azt bánom miért csak fél évvel miért nem egy évvel hamarabb költöztünk össze. És ne bennem keressék a hibát, hanem a páromban, aki már a 3 éves egyetemem első napjától fogva könyörgött, hogy költözzünk össze kettesben! Az utolsó évben vagy akár hamarabb.

Én voltam, aki toltam, mert gyakorlatorientált a képzésem, nagyon szerettem a sulit, a barátnőim és levelezőn kb. A gyakszi 10%-a volt, amiből nem lehet tanulni.

Megmondtam nekik, hogy ők azzal ne foglalkozzanak, h a szüleim hol élnek. Felnőtt emberek, oda költöznek, ahova akarnak. Semmit nem fognak érezni abból, ha én vagy a párom vagy a gyerekeink meglátogatják a szüleinket. Abból se éreztek semmit, mikor közel 3 évig 2-3 hetente vonatocskáztam hozzájuk.

Nos. Én azt gondolom, hogy megmondtam nekik, amiket szerettem volna.

Úgymond megértették, meg őszintén vallták, hogy stresszből mondták.

Számomra van még harag bennem, biztos bennük is, de azt gondolom, hogy ez azért nem olyan könnyen megbocsájtható dolog.

Nekik és nem nekem kellene változtatnom, mert állítják, hogy nekem kéne változnom.

Azóta sógornőm mindig ott van egymagában náluk.

Ott szokott sütkérezni, be megy ebédelni munka után stb.

Mondták szeretnék, ha én is olyan jó lennék, mint párom tesójának felesége nekik.

De én nem akarok olyan lenni, mint ő.

Mikor én jártam hozzájuk és ott aludtam suli alatt fordítva mondták, hogy bár sógornőm lenne olyan, mint én😅

Tehát ennek màr nem dőlök be.

Mi nme ott lakunk, nem tudok náluk dekkolni mindennap és nem is akarok.

Végül megházasodtunk, tudom mindenki ellenezte, de én szeretem és ő is szeret engem.

Babát sokáig nem szeretnénk.

Bízom benne, hogy hosztek a szavaimnak és nem gondoljàtok,.hogy hazudtam, mert nincs értelme nekem ismeretleneket becsapni.

Mert azzal magamnak hazudnék és csak magamat vógasztalnám.

Valóban megtörtént a bocsánat kérés, meglepett engem. Párom azt mondta nem beszélt velük.

Örülök neki, de számomra nem ilyen egyszerű a dolog. Változtatniuk kell nagyon sok mindenen és nem kívánom attól őket heti többször látni.