Jövőhéten esküvő, de elbizonytalanodtam, mit tegyek?

BESZÉLJ A SZÜLEIDDEL! Ne legyél már ilyen gyenge! A szüleid SEGÍTENEK!

A drágalátos párod meg a szülei meg szarnak rád magasról! A párodat sem érdekli, mi van veled, csak nem akarja lefújni az esküvőt, mert akkor nem lesz, aki a szaros gatyáit mossa, főzzön rá, ugráljon neki.

110! Pacsi neked, én is így voltam!

#110 A kérdező életre alkalmatlan. Anyjáéktól kapott egy házat! Hány fiatal örülne annak, hogyha csak úgy odavágnának hozzá egy több tízmilliós ingatlant. Most meg jön ezzel a "kapcsolat függéssel". Bocsánat, hogy ezt mondom, de innentől nem csak a kérdezőt, de a szüleit is megkérdőjelezem, ugyanis a szülőnek kellene leginkább ismerni a gyerekét. Aki pedig szülő nem ismeri fel, hogy a gyereke életre alkalmatlan az hiba. És itt nem kellenek a szavak, hogy de erről a kérdező nem beszélt a szüleinek. Jelnek, jeleknek lenni kellett! Erre pedig nem az a megoldás, hogy akkor nesze itt egy ingatlan, hanem szedd össze magadat! Félreértés ne essék, nem a levegőbe beszélek. Én is nevelek gyereket, és ha valami nem oké látom rajta. Azon felül, hogy látom nem csak végig nézem, hanem megkérdezem mi a baj, tudok-e segíteni.

És ezen felül tényleg szüksége lenne egy szakemberre a kérdezőnek, mert ellentmond saját magának. Egyszer így szereti a kapcsolatot, utána nem.

112, Nem a kérdező védelmében, de azért fordítva volt a dolog, anyósék cukik voltak, amíg csak havonta 1-2 alkalommal látták a kérdezőt távkapcsolatban.

Szóval előbb "vágták hozzá" az ingatlant a kérdezőhöz, és utána bukott ki, hogy mamapicifia még a szomszéd utcáig se tud leválni.

113 oké akkor megkapta előbb az ingatlant, de most a tény ott áll, hogy a kérdező életképtelen, nem tud egy döntést meghozni, magának ellentmond.

Először azt írja, hogy szerelmes volt a kérdésében, utána lehordja a párját, aztán előadja mennyire jó párja van. Hát akkor most döntsd el mi a jó...

Igazából nekem meggyőződésem, hogy a kérdezőt nem is érdekli itt ki mit ír ki. Egyszerűen csak azt várta, hogy valaki nyalogassa a sebeit és legalább egy ember mondja azt, hogy a párjával maradjon.

És miután ez nem sikerült megpróbálta manipulálni a hozzászólókat, hogy de neki mégis mennyire jó párja van.

Én pedig most már kezdek egyre jobban meggyőződni affelől, hogy a kérdező és a párja zsák és folt. Mindkettő manipulatív természet. Ahogy a kérdezőt próbálja manipulálni a csávó, úgy a kérdező ezt visszaadja a párja felé és még felénk is.

Dehogy beszél a szüleivel! Tudja, hogy ők is azt mondanák, amit mi itt. De mivel nem ezt akarja, ezért nem mondja el senkinek, ismeretlen embereknek önti ki a lelkét.

Egy kicsit kezdem is azt hinni, hogy anyósodék nem a véletlen miatt nem szeretnek. Egy tesze-tosza, tedd ide tedd oda nő vagy.

Tudom, hogy idáig is csak ezt szeretted volna hallani: gratulálunk az esküvőhöz és sok boldogságot kívánunk. Majd megláthuk, mennyi lesz benne. Részemről én befejeztem.

Meg is értem, miért ragaszkodik ennyire ahhoz a pasihoz. Normális ember nem tudná hosszútávon elviselni a kérdezőt. Nemhogy párkapcsolatra, még szimpla barátnak sem, hiszen ha lennének barátai, nem írna ide ilyen hosszú kisregényeket, hanem velük beszélné meg.

Hozzá fog menni a pasihoz a rengeteg sz.r ellenére is, mert ő is tudja, hogy sose találna másikat helyette. Inkább boldogtalan feleség lesz belőle, nem boldogtalan szingli, akit csak 1-2 éjszakára használnának a férfiak, aztán menekülnének tőle.

A kérdező "csak" kőkeményen kapcsolatfüggő.

Aki olyat mond 22-23 évesen, hogy azért nem akar szakítani, mert nem akarja újrakezdeni az ismerkedés-randizás sort... hát izé, ott sajna komoly bajok vannak fejben.

Értem, ennyi idősen a 4 év soknak tűnik, az összeköltözés meg nagy lépés, de azért itt nem arról van szó, mint mondjuk egy szegényebb rétegben lenne.

Hogy tizeniksz év után azt mondja valaki, hogy nem akar válni, mert a teljes vagyont és életet együtt építették, és mindketten elvesztenének mindent - ez érthető érv. Nem valid, de érthető.

De itt a kérdezőé a ház, a pasinak van hova hazamenni anyu szoknyájára, nincs albérlet hogy jajj egy fizuból nem menne.

Tehát gyakorlatban kivitelezhető lenne a szakítás, de a döntést a kérdezőnek kell meghoznia.

Tudja ő, hogy mi lenne a jó döntés, ebben biztos vagyok, nem véletlen, hogy se szülőknek, se barátoknak nem mesél. Szeretne előadni egy álomképet magukról a világnak - olyat, ami nem létezik. Ezen a hanos ruha és a nagy lagzi nem segít.

Hát kérdező, jól homokba dugtad a fejedet, és elodáztad a kérdést...az esküvő utánra? Melyik nap lesz?

Még most kellett volna szembesíteni a vőlegényed szüleit azzal, mennyit ártottak neked, aztán - valószínűsíthetően - összeveszni velük mint az állat, és köntörfalazás nélkül kimondani egymásnak, egymásról mindent. Az ezutáni fagyos hangulatban aztán kiderült volna, mire számíthatsz valójában a párodtól. Mert most egyik nap még elhagyna, ha nem jössz ki a szüleivel, másik nap már "ne foglalkozzunk velük". Most akkor melyik? Éles helyzetben kénytelen lenne felvállalni valamilyen döntést.

Egyszer úgyis vagy besokallsz, vagy anyósodék szemtelenednek el a nyílt utálkozásig, vagy mindkettő, és akkor kiborul a biliből a felhalmozott, addig gondosan rózsaszirmokkal takargatott cucc. Magyarul balhé lesz a vége. (Hiszen gondold el, meddig fogod így, csendben húzni azt, amitől már most is teljesen magadon kívül vagy?) Ha akkor tudod meg, hogy a férjed inkább téged dob, az nagyobb tortúra és több veszteség lesz, mint most elhalasztani/lemondani egy esküvőt, vagy mint esküvő előtt "elcseszni a hangulatot" az őszinteséggel, és bevállalni az elkerülhetetlen konfliktust.