Hogyan vegyem rá, hogy végre elvegyen feleségül?

1. A párod gyereke soha nem fog "kiszállni" a párod életéből, ugyanis ő csinálta meg az anyjával. Ezt sem te, sem más nem fogja kitörölni. Ahogy a gyerek anyja is a párod gyermekének az anyja marad, akivel a párodnak sok mindenben együtt kell működnie, akár tetszik ez neked, akár nem.

2. Látszólag tehát mindketten azt várjátok, hogy akadjon valaki "jobb" a horogra, akivel meg lehet pattanni. Rejtély, hogy ilyen körülmények közt miért hajtogatod, hogy hozzá akarsz menni. Ha ez bennem felmerülne a saját kapcsolatomat illetően, akár a magam, akár a párom érzéseit tekintve, akkor egy nagyon komoly beszélgetés után jó eséllyel összecsomagolnék és kiköltöznék.

3. Mi sem vagyunk még házasok (leginkább mert egy jogi processzust látunk benne, amit majd gyerekvállalás előtt letudunk), de hogy őszinte legyek, egyetlen pillanatot sem érzek elvesztegetettnek, amit együtt töltünk. Különben nemhogy esküdni nem akarnék, de még vele lenni sem.

4. Ha valóban nem akarod megvárni, hogy találjon jobbat nálad, akkor lépj ki te a kapcsolatból? Mire vársz? Mi köt hozzá? Oké, állítod, hogy szereted, bár az én fogalmaim közt a szeretet kicsivel azért több annál, hogy "kényelmesebb együtt, meg macerás újat keresni".

Végezetül:

Szerettél már mást? Mármint szerettél már valakit úgy, hogy mindegy volt, elvesz-e, mindegy volt minden, csak szeretni akartad? Mert a magam tapasztalata az, hogy azzal érdemes együtt maradni, akivel ezek a dolgok már nem bírnak igazi jelentőséggel, mert annyira megbíztok egymásban és szeretitek egymást (mélyen, szívből, aktívan téve a kapcsolatért), hogy tök mindegy. Ha nem ezt érzed, akkor valóban vesztegetitek egymás idejét, de nem azért, mert nincs aláírva a nyomorék papír, hanem mert sem házasságban, sem élettársi kapcsolatban, de még együtt járásban sincs értelme így benne maradni.

egyes vallásokban ez azért könnyebb, mert ott szabályok kötik mennyi ideig kell az ember lányának várni:

ld a cikket

[link]