Tényleg szemét vagyok amiért nem akarom elvenni?

68-as vagyok

nálam is hasonló a gyerek ügy. doki közölte hogy nem lehet gyerekem... akkor már házasok voltunk. így aztán 26 éves voltam amikor abbahagytuk a védekezést mert minek, ha nem lehet gyerek... azóta sincs, szóval a doki nem lőtt mellé. viszont nem mondhatja 100%ra hogy nem lehet mert van méhem... szóval na...

meg egy ideje már öngyógyításba is kezdtem életmódváltással. (diéta, mozgás)..úgy tűnik már ennyi is hatással van a szervezetemre mert 3 hónap kimaradás után magától visszajött a vérzésem. És ki tudja... talán reménykedhetek hogy 30 32 éves koromra esetleg legyen legalább 1 gyerekünk. sose lehet tudni.

szóval gyerek szempontjából is érdemes elgondolkodni a dolgokon...n/28

"Elég szar lehet, hogy olyan kapcsolatban élnek emberek, ahol csak az az ígéret számít, amit papírra is fektetnek. Mégis mennyi bizalom van abban a kapcsolatban, ahol önmagában az a dolog, hogy szeretlek és veled akarok megöregedni és mindig vigyázni fogok rád... kijelentések nem hihetők el a másiknak."

Az a különbség, hogy ezek csak szavak... a tettek meg beszélnek a szavak helyett is. A tett pedig az, hogy házasságot köt 2 ember akik ténylegesen elköteleződnek egymás felé.

Aki ennyire ellene van mindenféle hülye kifogással, az csak nem akarja 1 emberhez kötni magát. Az együtt élés nem igazi elköteleződés. Nagy dolog valakivel összebútorozni. 1 hónap múlva már lehet mással is. A házasság más dolog.

Nyilván sokan válnak, de az az ő nyomoruk. Rosszul választottak, nem ismerték egymást eléggé stb....sok oka lehet.

Nem az a lényeg hogy ha boldogok vagytok házasság nélkül is azok vagytok, hanem az, ha tényleg szereted a társadat, akkor miért zavar az a "papír"? Mert ha szereted, de nem akarsz vele összeházasodni, akkor ott valami nem stimmel...bizonytalanságot tükröz.

Még ezt beollózom a központi statisztikai hivatal honlapjáról, mindenki elolvashatja, akit érdekel:

2012-ben 36 200 házasságkötésre 68 000 házasság megszakítás jutott. Minden évben ugyanez a tendencia. Talán ezért koptattam eddig az ujjamat, hogy ha valakit erőszakkal kényszerítenek egy házasságba, annak nem lesz jó vége.

Mellesleg szeretném megjegyezni, hogy a kis kezecskék a hozzászólások mellett nem a saját szimpátiák kifejezésére szolgálnak. A válaszaimból látható, hogy nem értek a többséggel egyet ebben a kérdésben, mégsem pontoztam le senkit. Pont ez látszik a mai magyar társadalmon. Ha valaki máshogy gondolkodik, azt el kell taposni.

Megnéztem a ksh statisztikáját, nem tudom szándékosan akartad-e félrevezetni a népet, vagy elnézted, de pont fordítva van.

[link]

ctrl+f beírod válás, és a 2. találat.

1990-ben:

Házasság: 66 000

Válás: 24 000

Az általad leírt adat (fordítottja) 1990-es, és most jelenleg évente 36 000 / 22 000 a házasság válás aránya.

Eleve lehetetlen lenne amit írtál, mert nem lehet több válás mint házasság.

Megjegyzés: 1990-ben kétszer ennyi házasság volt és ugyanennyi válás. Inkább az emberek lettek mostanra önzőbbek, és megoldás helyett kidobják a problémát. Természetesen ezt egy átlagos válásra értem, nem olyanra, ahol bántalmazott volt az egyik fél vagy hasonló.

[link]

Ki print screen-eltem, de aki nem hiszi járjon utána.

Igen a statisztikai hivatal nem ir az osszedobjuk a szennyest tipusu kapcsolatok letrejotterol es felbomlasarol.

Ezert erdemes a valast lobogtatni.

Fogadjunk 2x annyi elettarsi kapcsolat bomlik fel mibt hazassag.

Na ja.

Tegyük fel a házasság/válás aránya 36 000 / 22 000

De mondjuk az élettársi kapcsolatok aránya 50 000 / 40 000

Mindjárt nem lesz olyan ijesztő a válási statisztika.

Persze az élettársit csak spekuláltam, fogalmam sincs az igazságról, és szerintem senkinek sincs.

Én csak látom magam körül, hogy az összeférhetetlen, a felszínes és az unott emberek elválnak a többiek kitartanak, akár már 40 éve lassan.

Én se összeférhetetlen, se felszínes nem vagyok, az unottság pedig kezelhető (ha valaki tesz is érte).

"Az a különbség, hogy ezek csak szavak... a tettek meg beszélnek a szavak helyett is. A tett pedig az, hogy házasságot köt 2 ember akik ténylegesen elköteleződnek egymás felé.

Aki ennyire ellene van mindenféle hülye kifogással, az csak nem akarja 1 emberhez kötni magát. Az együtt élés nem igazi elköteleződés. Nagy dolog valakivel összebútorozni. 1 hónap múlva már lehet mással is. A házasság más dolog."

Már bocsánat, de ez így hülyeség. Ha a szó nem számítana semmit, akkor kár kimondani bárkinek, hogy szeretlek, veled akarok lenni. Komolyan, tényleg nem számít semmit?

Mondom ezt házasként. De amikor nem voltunk házasok, csak összebútoroztunk, meg tervezgettünk, akkor is ugyanannyira tudtam, hogy én vagyok számára a legfontosabb.

Jól esett, hogy megkérte a kezemet, de ha nem teszi, akkor is együtt vágtunk bele az otthonteremtésbe, akkor is lett közös gyerekünk (még a házasság előtt), és eszembe sem jutott volna azon hisztizni, hogy miért nem vesz el.

Az elköteleződés nem azt jelenti, hogy mindketten aláírunk egy papírt. Ez nem üzleti szerződés, aminek írásos nyoma kell, hogy legyen.

Mi már a házasság előtt elköteleződtünk, és ha nincs esküvő, ez akkor is így maradt volna.

Aki pedig lépni akar egy kapcsolatból, az lép, tök mindegy, hogy házastársa van vagy élettársa. Önmagában az esküvő sem garancia az hosszú boldog párkapcsolatra. Azért tenni kell, akár van papír, akár nincs.