Tényleg szemét vagyok amiért nem akarom elvenni?

"De igen, számít. Rengeteg jogi dolgot felvet.

Én soha nem szülnék házasságon kívül, pedig nagyon modern felfogású vagyok minden másban. "

Hát csak emiatt házasodni teljesen felesleges. Egy apasági nyilatkozat ugyanannyi jogot biztosít a gyereknek, mintha házasságban születne.

Szerintem annál rosszabb dolog nincs, mintha valaki azért tesz meg valamit, mert mindenki elvárja tőle, de egyébként nem akarja.

Amikor pl. terhes lettem, a párom megkérdezte, hogy tartsunk-e egy lagzik (mert ugye az szokott a sorrend lenni, hogy esküvő, aztán gyerek. Nemet mondtam, mert nem akartam, hogy a házasság oka elsősorban a gyerek legyen.

Igaz másfél évvel később hozzámentem, és nagyon jó döntés volt, de ha akkor mindenki a házassággal nyaggatott volna, nem tudom milyen messzire futottam volna tiltakozásképp.

Mindenki maga érzi, hogy mikor érett rá. Látszik, hogy a kérdezőnek komoly tervei vannak a lánnyal. Nem úgy tűnik, mint aki szeretőnek használja, bármikor le akar lépni...stb. Ha őt ennek ellenére "csak egy papír" nyugtatná meg a közös jövővel kapcsolatban, akkor nagy bajok vannak.

Akármennyire is le leszek pontozva, azt mondom, hogy kényszerből NE nősülj meg. Beszélgessetek sokat, előbb utóbb valamelyikőtök nézőpontja változni fog.

30/L

Te nem akarsz házasságot, de gyereket igen. Ő gyereket nem akar, de hozzád menne.

Nagyon meg kéne beszélnetek a dolgaitokat, ne még öt "elszaladt" év után jöjjetek rá, hogy teljesen mást akartok az élettől, és csak vesztegetitek egymás idejét.

Biztos engem is le fognak nagyon pontozni, de akkor sem tudom elképzelni a szituációt, hogy azért szakítsak a párommal, akit szeretek, mert nincs papírunk a szerelemről.

A Kérdező és a párja vettek autót, házat közösen, szerintem ez nem egy futó kaland.

A lány meg képes lenne lelépni, gyorsan keresni valakit, gyakorlatilag mindegy kit, csak vegye el? Ennyire fontos az a "né" státusz? Fontosabb, mint az, hogy jól megvannak a párjával, akivel szeretik egymást?

Tényleg nem tartom életszerűnek.

Képes lenne beleugrani egy házasságba, ami rosszul is elsülhet, csak azért, hogy ne szeretett barátnő legyen, hanem feleség?

Tényleg vannak ilyen nők?

Oké, ő akar házasságot. A Kérdező nem.

Miért evidens, hogy a Kérdezőnek kell azt tenni, amit a lány akar? Miért nem mondjátok azt, hogy ha a lány a Kérdezőt szereti, és nem a feleség státuszba van beleszerelmesedve, akkor ne manipulálja lelkileg a Kérdezőt? Mert ami itt történik, sírás, apuka telefonálgat, az elég erős manipulálás.

Egyben tényleg hibáztatlak Kérdező, a házasság és gyerek témát érdemes egy komolyabbnak látszó kapcsolat elején tisztázni, de abban igazad van, hogy nősülni/férjhez menni nem kell, ha nem akar valaki.

Attól még lehet teljes, boldog életetek.

Nyilván megkapom most majd:

azért nem megyek férjhez, mert 1) nem kér meg senki, 2) megkér, de nem vele tervezek.

Egyik sem igaz, egyszerűen csak nem látom értelmét papírral bizonygatni, hogy szeretek valakit.

33N

67

kár olyannak magyarázni aki azt gondolja, hogy aki házasodni akar, az mindenáron és mindegy kivel, csak házasodni akar....mert ez nincs így. Te kiforgatod ezt az egészet. Úgy állítod be mintha a lány valami elvetemült nő lenne aki mindenáron házasodni akar. Arról meg nem tehet hogy az apja beleugat az ő magánügyükbe.

Holott csak szereti a kérdezőt, vele képzeli el a további életét, és ezért házasságban szeretne vele élni.

De mivel mindketten mást akarnak, ennek a kapcsolatnak nincs jövője. Mert valakinek mindenképp le kéne mondani arról amit akar. Ezáltal boldogtalan lenne.

A házasság nem arról szól, hogy másoknak bizonyítsunk. Hanem arról, hogy egymás felé elköteleződjünk. Kifogás persze sok van...

Kedves Kérdező!

Szerintem a barátnődnek tényleg fontos a házasság,de ezt nektek kell megbeszélnetek,mert a ti életetek. Nektek kell eldönteni,hogy tudtok e komprumisszumot kötni. Nem hinném,hogy csak a papír miatt tartja fontosnak hanem,mert úgy érzi ezzel méginkább kötődnétek egymáshoz.

Tudom,hogy nem ide tartozik,de a gyerek témával nagyon nem értek egyet. A saját példámat tudom felhozni. 27 éves vagyok 5 éve férjnél. 4 éve kezdtünk el próbálkozni mire a doki közölte,hogy van valami betegségem lehet soha nem is fogok teherbe esni. Rengeteg kezelés van mögöttünk s így sikerült most a kicsi. 4 hónapos. Szóval ha 40 évesen kezdtek el próbálkozni és semmi baj akkor is fél év az átlag. 40 évesen így is sok doki azt mondja,hogy nem túl egészséges de ha kiderül,hogy van valami (remélem nem lesz) akkor lehet soha nem is lesz gyereketek. Ráadásul 40 évesen egy férfinél is nehezebb. Csak ne akkor kezdj el gondolkodni,hogy te mindenképp akarod azt a gyereket és elhagyod a barátnődet ő pedig akkor kezdhet új életet.

Elég szar lehet, hogy olyan kapcsolatban élnek emberek, ahol csak az az ígéret számít, amit papírra is fektetnek. Mégis mennyi bizalom van abban a kapcsolatban, ahol önmagában az a dolog, hogy szeretlek és veled akarok megöregedni és mindig vigyázni fogok rád... kijelentések nem hihetők el a másiknak. Nekem a páromtól ennyi elég és mivel 8 év alatt nem rendült meg soha a bizalmam nem értem miért ne kéne ezeket elhinnem és komolyan vennem.

Szerintetek ha valaki összeházasodik, az megvédi utána a kapcsolatot? Akkor garantált, hogy nem jön szebb, vagy jobb? Ha valaki nyitott másokra, annak mindig jönni fog egy harmadik, akár házas, akár élettárs, akár egyedülálló. A házasságban mindenki annyira kézenfekvőnek tartja, hogy azért már nem kell tenni, ez egy stabil, kimozdíthatatlan szövetség. Nem így van.

De tudom én, mint értéktelen "csak élettárs" ne szóljak bele erkölcsös emberek dolgába...