Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt bárki, akinek különösen nagy áldozatot kellett meghoznia a párkapcsolatáért? Megérte?
Néha úgy érzem, kettészakadok. Nagyon szeretem a páromat, eszem ágában se lenne szakítani vele, belegebednék, ha elveszíteném. De ugyanakkor…
Debrecenben fog tovább dolgozni, ami azt jelenti, hogy nekem is oda, vagy a közelébe kell költöznöm Budapestről. A munka-kérdést valószínűleg meg tudom oldani, nem az a legnagyobb gondom (bár ki tudja, még ez is változhat.. de tegyük fel, hogy nem fog). Viszont maga az egész, hogy el kell mennem egy olyan helyre, ami messze van minden barátomtól, a családtagjaimtól, és a Balatontól, amit szintén úgy szeretek, mintha csak egy családtagom lenne… Pestről egy-másfél óra a balatoni nyaralónk. Debrecenből négy-öt!
Annyira dühös vagyok erre az egész helyzetre, annyira utálom. Iszonyú erőkkel próbálom elhitetni magammal, hogy lesz, ami kárpótol majd, biztos lesz, amit annyira megszeretek Debrecenben, hogy nem érzem majd olyan rossznak a többi dolog messzeségét… de őszintén szólva képtelen vagyok elhinni, hogy tényleg lesz ilyen.
Igen, persze: ott lesz a párom, ott lesz a kertes ház, amiben élünk – eddig lakásban éltem, ő most mindenképp vesz házat, akkor is venne, ha nem lenne párja -, idővel, ha minden jól megy, akkor gyerekek is, meg minden. Nyilván ők lesznek az elsők. De attól még, hogy a saját kis életem, amit eddig felépítettem, csak a második helyen van, attól még elég fontos az is. És nem tudok megbékélni vele, hogy gyakorlatilag le kell mondanom az én szeretteimről, az én budapesti köreimről, a gyerekkoromtól mindig kísérő Balatonomról, vagy hát a közelségükről, arról, hogy bármikor láthatom őket, arról, hogy egy szempillantás alatt velük tudok lenni, ha akarok.
Van itt bárki, aki érezte már úgy, hogy túlságosan nagy áldozatot kell meghoznia a párkapcsolatáért? Mit tett?
válasza:Én voltam a 44-es/45-ös!
Én gyerekkoromban az egész nyarat a Balatonnál töltöttem, amikor még nem voltam iskolás májustól októberig lent voltam a nagymamimmal a nyaralónkban. Egy időben két nyaralónk is volt, úgyhogy tudom mi az, hogy kötődni egy helyhez.
Aztán telt-múlt az idő és én örököltem meg a nyaralókat, akkor már ismertem a férjemet. Az ő szakmája nem olyan, hogy egész nyarakat lent töltsünk így maradtak "csak" a hétvégék. Azóta már csak egy nyaralónk van, de hétvégente mindig lejárunk.
Korábban a férjemnek sem volt "kötődése" a magyar tengerhez, aztán ahogy engem megszeretett, úgy szerette meg a Balatont is. Ha nem másfél órát utaznánk, akkor is mennénk és ő is igényelné. Szerintem a párod is meg fogja szeretni egy idő után a mini nyaralásokat veled és a hosszabb út sem olyan nagy probléma, ha anyagilag megengedhetitek magatoknak. De ha csak két hetente az sem rossz: a fenn maradó hétvégéket a kertetekben tölthetitek!
válasza:Én hagynám a f@$zba az egészet.Egy kapcsolat kompromisszumokkal jár,de mindkét fél részéről.
Amikor a párommal összeköltöztünk feldobtam,hogy keressünk a kettőnk munkahelye között albérletet.Talált az anyjáéktól egy köpésre úgy,hogy fél óra alatt beér végül ide is költöztünk.Életem legrosszabb döntése volt.Azóta több mint 1 óra míg beérek a munkahelyemre a rokonaimhoz is legalább annyi idő eljutni.A testvére a nyakunkra jár.
Nálunk ez a baj,hogy én kompromisszum készebb vagyok.
28/F
válasza:Kérdező, azt írod, néhány hónapig távkapcsolatban lesztek, csak heti két nap fogtok találkozni. Ezt a két napot használjátok arra, hogy megismerd Debrecent. Ha mindig te mész hozzá, ismerkedsz a hellyel, a környezettel, nézegettek házakat a kertvárosi részein, sokat segíthet a döntésben.
A Tiszafüredi döntéseteken én is kiakadtam. Nagyobb balgaságot nem is tehetnétek. Csak a kert miatt egy olyan településre, hol egyikőtöknek sincs senkije. Se család, se barát, senki...Ráadásul gondolom különösebben még élet sem.A sok egyedüli otthonlétből pedig valóban lehet probléma hosszú távon. Te mindig otthon, pároddal mennél kimozdulni, viszont ő meg egész nap dolgozik, meg csomót utazik oda-vissza, semmire sem lesz ereje, és kedve sem.
Mindamellett nem értem miért találod akkora dillemmának ezt a költözést. Végülis semmit sem adsz fel véglegesen. Ha nem jönne be, akkor van hova visszamenned. Pillanatok alatt visszaépítheted a jelenlegi életedet. A munka marad, a lakás marad, a barátok ott vannak...
A Balaton pedig olyan dolog, ha megkedveli a párod, akkor lehettek 300km-re, akkor is szívesen megy amikor csak tehetitek, ha nem kedveli meg, akkor pedig lakhattok a szomszédjában, akkor sem fog veled lemenni.
Ha eladnád a lakást, és a munkát is ott kellene hagynod, én is azt mondanám ezerszer is gondold át, de így szerintem semmi átgondolnivaló sincs benne.
Ha összejön, éltek boldogan, de Debrecenben nem Tiszafüreden!, ha pedig nem jön össze, hát felcuccolsz, és irány vissza a jelenlegi életedbe. 2-2,5óra, és már otthon is vagy, a te jól megszokott lakásodban, életedben, barátaid között.
válasza:Nem olvastam végig a hozzászólásokat, de azt ugye tudod, hogy Tiszafüreden semmi sincs? Ott nem tudsz se moziba nenni, se egy nagyibb bevásárlást elintezni... télen pedig... huhh...
A kérdésre valaszolva, én hoztam nsgy áldozatot, Amerikaba, Kaliforniaba költöztünk együtt. Nehéz volt megszokni, de ő is hozott áldozatot, rengeteg plusz órát vallal, hogy 2-3 havonta hazarepkedhessek a családomhoz, akik nekem fontosak, neki már senkije sincs.
Nagyon köszönöm, végigolvastam minden válaszotokat! Sok igazság van bennük, már én sem Tiszafüred pártján vagyok, habár én azért több olyan embert ismerek - köztük családtagomat is -, akik ilyen "semmi közepén lévő" helyeken vettek kertes házat, és azt látom, hogy családalapításra szuper tud lenni egy ilyen nyugis hely. Ott is az van, hogy a férfi rengeteget jön-megy, dolgozik, autózik... igen, ott sem könnyű a dolga egyik félnek sem, de ez ilyen bicikli.
Mindemellett már kicsit jobban húzok én is Debrecen felé. De a nagy (magyarországi viszonylatban nagy) távolság még mindig zavar.
Sajnos az én párom nem olyan, hogy ha megszereti a Balcsit, akkor járni fog velem rendszeresen. Érdemes tudni róla, hogy - amellett, hogy rendkívül hűséges, felelősségtudó, terhelhető, nagyon vágyik már a családalapításra is stb. - borzasztó fontos neki a spórolás, az, hogy minél többet tudjon félretenni, és nehezen lehet rávenni az utazásokra, mert ő azokat csak úgy tudja számolni, hogy az mennyi benzinpénz, meg kajaköltség, satöbbi. Nem azt mondom, hogy nem lehet rávenni - jövő héten utazunk Montenegróba egy hétre -, de kemény küzdelem, és nehezen nézem ki belőle, hogy hajlandó lesz majd nyaranta többször megtenni ezeket a 4-5 órás utakat a Balcsira.
Márpedig azért cserébe, hogy én odaköltözöm hozzá, ahova sose akartam, ahol CSAK az ő családjához és barátaihoz leszünk közel, de én távol kerülök az enyémektől, és nekem súlyos költségeimbe fog kerülni, hogy járkáljak hozzájuk, azt gondolom, hogy az lenne a minimum elvárható, hogy akkor pattanunk a kocsiba Balatonozni, amikor csak én kérem. Nem tudom, ezt vajon ő is így fogja-e gondolni, vagy erősebb lesz a spórolási ösztöne.
Őt kábé sehova nem vitték utazni gyerekkorában. Én ezerfelé voltam.
Neki nincs igénye az utazásra. Nekem van, méghozzá sok.
Ez egy nagy félelmem, hogy ebből mi fog kisülni...
... és mielőtt elkezdenének özönleni a kiokító megállapítások, hogy ez mennyire gáz, meg mennyire vagyok hülye, ha nem hagyom ott azonnal, meg effélék, szeretném előre bocsátani, hogy ezeket figyelmen kívül fogom hagyni, úgyhogy jobb, ha nem is pazaroljátok rá az időtöket. (És aki ilyesmit írna, az gondolkodjon előbb azon, hogy az ő kapcsolatában mi minden eltitkolt kis kényelmetlenség van, amit sose vallana be senkinek, még magának sem...)
Ellenben szívesen fogadok még sztorikat bárkitől! :)
válasza:Kérdező, a 62-es kommentelő jól írta, hogy a kapcsolat kompromisszumokkal jár és mindkét fél részéről. A szándéka persze ezzel az volt, hogy eltántorítson a költözéstől és jól leszidja távolról a párodat, amiért ő kevesebb áldozatot hoz. Nos az élet nem igazságos, nem tudtok mindig 50,0% százalékban, egyenlően hozzájárulni a céljaitokhoz. Most neked kell többet alkalmazkodni. Ez szar, ez nem fair, de ilyen az élet.
Én is azok táborát erősítem, akik szerint igazából nincs valódi okod az aggodalomra, pusztán érzelmileg nehéz most neked. De ha egy kicsit félreteszed ezeket az érzelmeket és a számszerűsíthető tényeket nézed, madj összehasonlítod a saját sorsodat másokéval akkor igazából nagyon szerencsés vagy.
Megértem, hogy benned van a félsz, hogy majd idővel a te vágyadat el fogjátok hanyagolni. Ettől kár félned, ugyanis ez egészen biztosan ÍGY LESZ. És nem azért, mert a párod majd sunyiban megfúrja, hanem mert közbeszól az élet. Pici babával szerinted tudtok majd havonta Balcsizni? Lehet tök fáradt leszel és örülsz hogy élsz, vagy a gyerek lesz iszonyat nyűgös és azt mondod majd inkább akkor Balcsiztok, ha nagyobb lesz. Amikor a beiskolázását kell szervezni csak azért is elmentek augusztusban is? Amikor hétvégén a matekverseny országos bajnoksága lesz az idősebbnek, a fiatalabbnak meg jövő héten lesz focimeccse, aztán a következő hétvégén meg szülinapi buliba megy a legjobb barátjához akkor tudtok majd menni? Egy frászt. Szép lassan a régi életed helyét átveszik majd új dolgok. Néhány dolgot meg tudsz őrizni és meg is kell, de sokkal jobban jársz, ha már most elfogadod a gondolatot, hogy néhány dologtól búcsút kell venned. Új korszak kezdődik az életedben és egy csomó dolgot fogsz kapni.
Ezt érzelmileg persze iszonyatosan nehéz belátni, mert a Balaton létezik, a gyerekeid, a tiszafüredi vagy debreceni házatok, az ottani emberi kapcsolataid még nem. A talán megvalósuló tervekhez nem tudsz érzelmileg kötődni, és te egy elég mély érzésű nőnek tűnsz, ezért nem elégítenek ki a puszta tények, amiket én egyáltalán nem látok olyan borzasztónak, mint sok kommentelő.
A párod szeret és máris teljesítette a kérésedet és Tiszafüreden keres házat. Ha megmondod neki, hogy Debrecen is oké arra is rögtön rá fog bólintani, mert jót akar neked. Az ő áldozata jelen esetben kisebb, de nagyon hosszú az élet és még bővel lesz alkalma kompenzálni. Talán nem ilyen látványos akcióval, hanem egyszerűen csak azzal, hogy szeret téged.
válasza:Hát én is úgy latom, hogy itt egyedül te hozol áldozatot.
Te leszel ott egyedül egyetlen ismerős, barát, rokon nélkül, te egy kis ideig csak a párod társaságára leszel utalva, ameg ő ott éli az életét.
Unatkozni fogsz, mert egyáltalán nem olyan helyre költöztök, mint Pest.
Én is szívesen költöznék vidékre, de leginkább Fejér megyébe, maximum Veszprém.
Ami nem Budapest, de azért mégis hasonló.
Hello mindenki,
olvaslak titeket továbbra is (mindenkit, aki nem csak fölényeskedve kiokítani akar, meg lehülyézni... de úgy látom, hál'Istennek az ilyen hozzászólók találtak maguknak más topikot :).
Kifejezetten izgalmas, hogy a két utolsó hozzászólás is csaknem ellentétes, és mindkettőben van igazság...
A tiszafüredi ötletünk miatt anyázóknak üzenném, hogy szombaton átmentünk, és nem csalódtam: ez egy gyönyörű, tiszta, nagyon rendezett kis hely! És higgyétek el, nem azért láttam ilyennek, mert ilyennek akartam látni, főleg azért nem, mert közben igazából már Debrecen felé kezdtem húzni...
De egyszerűen nem tudok belekötni Tiszafüredbe, minden van a világon, "kreolokat" sehol sem láttam (úgyhogy aki ezzel jött, annak jó szívvel ajánlok egy félnapos kiruccanást, hogy nézze csak meg maga!).
Talán az egyetlen, hogy a tó így a nagy melegben igencsak zsúfolásig volt, na de hát aki nem erre számít, az másik világban él. :) Amúgy ott a parton is teljesen normális emberek voltak, sok kisgyerekes, békés pancsolók.
Szimpi volt.
(Nem úgy, mint Abádszalók, ahova utána mentünk le... Jesszus. Na de azt hagyjuk is.)
A gond az, hogy a kedves páromon úgy érzem, hogy ez az egyórás távolság mégiscsak sok neki, és azt is megemlítette - de nem ellenérvként, csak megállapította -, hogy például télen az az egy óra sem egy óra lenne, hanem akár kettő is... és sajnos igazat kell adjak neki, én nem szeretném, ha ezzel szívna mindennap.
KÖZBEN azt is megtudtam úgy mellesleg, hogy hát ő Debrecenben sem akar élni! Mert tök drága a parkolás, és most a BMW miatt ugye végképp totál felmentek az ingatlanárak, és még feljebb is fognak menni, röhejes, hogy milyen sokba kerülne egy kertes ház, ami egy környező településen akár fele annyi is lehet. Meg egyébként is, a "nagyvárosi" (mivan??) életet ő kerülni szeretné, ő nyugiban akar lenni. De közben Debrecenbe jár be dolgozni... szóval ezt az utolsó érvet sehogy sem tudom felfogni, de a többit, azt sajnos totál jogosnak gondolom én is.
A szitu most ott tart, hogy én kezdek egy kicsit megcsömörleni a kérdéstől, és őszintén szólva fogalmam sincs, mit akarjak. Ha ő Debrecen mellett akar nézni valami településen házat, hát nézzen, én egy kicsit átlendültem most, és úgymond ráhagyom a dolgot, persze nem magára hagyom, de inkább csak háttértáncosként figyelem, hogy mit akar.
És akkor majd alakul.
Nagyon szeretem a páromat. Belehalnék, ha szétmennénk.
De nem biztos, hogy képes leszek erre az egészre. És ennek egy másik oka is van... most, a hétvégén nagyon kibukott a viselkedéséből az, hogy számára az én családom egyáltalán nem fontos. Csak a sajátja. És ez most borzasztóan elgondolkodtatott...
Fura, hogy így pár nap alatt hogy át tud fordulni a probléma gyökere. Már nem is annyira az alapkérdésemben írt távolság az, ami megijeszt. Hanem inkább az, hogy nem érzem a páromon azt a hozzáállást, aminek egyértelműnek kéne lennie: hogy az én családom PONTOSAN ugyanolyan fontos, mint az övé. És ezt PLÁNE akkor kéne nagyon de nagyon érzékeltetnie, ha látja, hogy mekkora áldozatot készülök meghozni érte.
Nem fogok hazudni, az elmúlt éjszakám nagyon nehéz volt... (ő most Debrecenben, én Pesten.)
válasza:Én vagyok a nyíregyháza mesélős. :D
Nos sajnálom, hogy nem elég még ez a dilemma most még ez is van a pároddal.. Kicsit önzőnek tűnik. De szívből kívánom hogy találjátok meg a kompromisszumot! Egyébként eszembe jutott még egy hely, ami nyugis és Debrecentől egy köpésre van. Kb. negyed óra. Az Kismacs. Nyugis hely, gyönyörű házak vannak, ha valamiért át kellene akár neked is menned Debrecenbe tényleg nagyon kevés idő... Bár nem tudom ott milyen áron vannak az ingatlanok, na és persze igaz vízpart sincs. :D De egy próbát megér szétnézni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!