Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt bárki, akinek különösen nagy áldozatot kellett meghoznia a párkapcsolatáért? Megérte?
Néha úgy érzem, kettészakadok. Nagyon szeretem a páromat, eszem ágában se lenne szakítani vele, belegebednék, ha elveszíteném. De ugyanakkor…
Debrecenben fog tovább dolgozni, ami azt jelenti, hogy nekem is oda, vagy a közelébe kell költöznöm Budapestről. A munka-kérdést valószínűleg meg tudom oldani, nem az a legnagyobb gondom (bár ki tudja, még ez is változhat.. de tegyük fel, hogy nem fog). Viszont maga az egész, hogy el kell mennem egy olyan helyre, ami messze van minden barátomtól, a családtagjaimtól, és a Balatontól, amit szintén úgy szeretek, mintha csak egy családtagom lenne… Pestről egy-másfél óra a balatoni nyaralónk. Debrecenből négy-öt!
Annyira dühös vagyok erre az egész helyzetre, annyira utálom. Iszonyú erőkkel próbálom elhitetni magammal, hogy lesz, ami kárpótol majd, biztos lesz, amit annyira megszeretek Debrecenben, hogy nem érzem majd olyan rossznak a többi dolog messzeségét… de őszintén szólva képtelen vagyok elhinni, hogy tényleg lesz ilyen.
Igen, persze: ott lesz a párom, ott lesz a kertes ház, amiben élünk – eddig lakásban éltem, ő most mindenképp vesz házat, akkor is venne, ha nem lenne párja -, idővel, ha minden jól megy, akkor gyerekek is, meg minden. Nyilván ők lesznek az elsők. De attól még, hogy a saját kis életem, amit eddig felépítettem, csak a második helyen van, attól még elég fontos az is. És nem tudok megbékélni vele, hogy gyakorlatilag le kell mondanom az én szeretteimről, az én budapesti köreimről, a gyerekkoromtól mindig kísérő Balatonomról, vagy hát a közelségükről, arról, hogy bármikor láthatom őket, arról, hogy egy szempillantás alatt velük tudok lenni, ha akarok.
Van itt bárki, aki érezte már úgy, hogy túlságosan nagy áldozatot kell meghoznia a párkapcsolatáért? Mit tett?
válasza: válasza: válasza:leírod a kérdésben, hogy neked milyen kaki lesz minden, de közben véded, hogy de cuki.
amúgy nem költöznék úgy oda, hogy minden ővé, gondol egyet és mehetsz másnap
Ha szétmegyünk, visszajövök Pestre. Nem adom el a lakásomat.
Én 31 éves vagyok... 24 évesen még én is úgy gondolkodtam, hogy ha csak egy pici áldozatot is kell hozni egy pasiért, akkor repüljön.
31 évesen már máshogy látja a dolgokat az ember, többre értékeli, ha valaki komolyan gondolja vele, és szereti...
válasza:akkor menjél
most mit vársz?
ha valaki azt írja, menjél, az sem jó
ha azt, hogy ne menj, az sem jó
Ez nem igaz. Abból kapom meg a válaszokat, hogy meg tudtok-e győzni. Egyelőre csak azt érzem, hogy nem tudtok meggyőzni. Ettől még nehéz meglépnem ezt az életváltozást, de egyikőtök sem tudott még olyasmit írni, ami elbizonytalanítana.
És az nagyon is jó lenne, ha lenne bárki, aki azt írná, hogy ez az egész izgalmas, talán ijesztő is, de ígéretes is. Szóval nem igaz, hogy bármit írnátok, az nem jó. :)
válasza:Attól, hogy ha Debrecenben venne házat, ahogy eredetileg tervezte, akkor nagyjából 10, de max 20 percet kéne mennie a munkába.
Igen, Pesten is sokan egy órát bumliznak. De nem értem, ez most hogy jön ide? Pesten nincs olyan jó munkalehetősége, mint Debrecenben, és egyébként sem akar a fővárosban családot alapítani, ahogy ÉN SEM.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!