Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt bárki, akinek különösen nagy áldozatot kellett meghoznia a párkapcsolatáért? Megérte?
Néha úgy érzem, kettészakadok. Nagyon szeretem a páromat, eszem ágában se lenne szakítani vele, belegebednék, ha elveszíteném. De ugyanakkor…
Debrecenben fog tovább dolgozni, ami azt jelenti, hogy nekem is oda, vagy a közelébe kell költöznöm Budapestről. A munka-kérdést valószínűleg meg tudom oldani, nem az a legnagyobb gondom (bár ki tudja, még ez is változhat.. de tegyük fel, hogy nem fog). Viszont maga az egész, hogy el kell mennem egy olyan helyre, ami messze van minden barátomtól, a családtagjaimtól, és a Balatontól, amit szintén úgy szeretek, mintha csak egy családtagom lenne… Pestről egy-másfél óra a balatoni nyaralónk. Debrecenből négy-öt!
Annyira dühös vagyok erre az egész helyzetre, annyira utálom. Iszonyú erőkkel próbálom elhitetni magammal, hogy lesz, ami kárpótol majd, biztos lesz, amit annyira megszeretek Debrecenben, hogy nem érzem majd olyan rossznak a többi dolog messzeségét… de őszintén szólva képtelen vagyok elhinni, hogy tényleg lesz ilyen.
Igen, persze: ott lesz a párom, ott lesz a kertes ház, amiben élünk – eddig lakásban éltem, ő most mindenképp vesz házat, akkor is venne, ha nem lenne párja -, idővel, ha minden jól megy, akkor gyerekek is, meg minden. Nyilván ők lesznek az elsők. De attól még, hogy a saját kis életem, amit eddig felépítettem, csak a második helyen van, attól még elég fontos az is. És nem tudok megbékélni vele, hogy gyakorlatilag le kell mondanom az én szeretteimről, az én budapesti köreimről, a gyerekkoromtól mindig kísérő Balatonomról, vagy hát a közelségükről, arról, hogy bármikor láthatom őket, arról, hogy egy szempillantás alatt velük tudok lenni, ha akarok.
Van itt bárki, aki érezte már úgy, hogy túlságosan nagy áldozatot kell meghoznia a párkapcsolatáért? Mit tett?
válasza: válasza: válasza:"#27: Nem baj, a lényeg, hogy nekem van benne bőven ;) Ijesztő is, de izgalmas is. Főleg nyilván a ház része..."
Hát tudod, nálam nem itt kezdődik az izgalmas és kalandos. Valahol ott, amikor két huszas évei elején járó fiatal felfedezi a világot (pl. lányomék most mennek 9.000 km-re két évre, na ez izgalom és kaland).
Az, hogy csengőfrászban bepánikolva 30 felett akármilyen áron a nyakába varrod magad egy önző embernek, és közben itt vársz önigazolást a tervedre, ez inkább szánalmas. A hurráoptimizmusod pedig nevetséges, tekintve, hogy pontról pontra látod a költözésed buktatóit, de minden pontot felett tudatosan elsiklasz. De tudod mit, sok sikert:)
válasza:#52: Te csak beugrottál ide, hogy a napi sértegetős beszólongatásaidból ki legyen pipálva egy, ugye? :) Imádom az ilyen sérült lelkeket...
#53: Hát tudod, nekem az életem LEGNAGYOBB vágya az utazás, a világ felfedezése! Marhára irigylem a lányodékat, de képzeld, ez nem adatik meg csak úgy akárkinek...
Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy te látatlanban diagnosztizálsz, hogy én csak hitegetem magamat, én tudom, hogy nem ez az igazság. Szerintem talán épp te vagy az, aki csak egy 9000 km-es túrában tudja meglátni a szépet és az izgalmasat, az egyszerűbb, kisebb dolgokban - már ha egy kertes ház vásárlása kis dolognak számít.. szerintem nem! - pedig csak fásultan nézed. Aki csak a böhöm nagy horderejű dolgokban tudja észrevenni, hogy mi lehet a szép meg izgalmas, az általában nem túl boldog ember... :/ Én igen is, nagy izgalommal (jó értelemben vett izgalommal!) várom, hogy hogyan fordul majd most az életem, örömmel nézegetem a házakat, örömmel fogadom a különböző kanapés meg nappalis képeket, amikbe a párom belefut és továbbítja. Izgi. Ha nem akarod, ne hidd el, gondolj rólam, amit akarsz. :)
#54: Köszönöm a sztoridat. Nem akartam fennhéjázónak tűnni a balatoni nyaralóval. Gondolom, neked nincs a Balcsihoz különösebb kötődésed, nem jársz oda születésed óta minden nyáron, ezért nem érted, hogy miről beszélek... dehogy is fennhéjázás. A Balaton nekem tényleg egy családtagom, nem tudom egyszerűen máshoz hasonlítani.
De a történeted elgondolkodtat.
válasza:
válasza: válasza: válasza:#56: Na látod, PONTOSAN ez a különbség. Az, hogy nyaralgattál ott... sose fogod megérteni, milyen érzés félig "balatoni gyereknek" lenni. :)
#58-59: A kolléganőm tiszafüredi. Ő éppen azt mondja - meg azt is olvasom -, hogy nagyon békés, és minden értelemben "tiszta" város, természetesen vannak kreolok, egy bizony részén, ahogy minden városnak. Semmi gond, szombaton oda megyünk át strandolni, megnézzük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!