Lányok/nők, miért lesztek leszbikusok? Miért jó az? Nem jobb egy helyes pasival megjelenni valahol, mint egy leszbi nővel?

Épp ezaz hogy az ilyen felvonulások miatt itélnek meg pl engem aki nőies, ránézésböl azt mondaná mindenki hogy hetero vagyok, párkapcsolatban probálok normális embernek méltoan viselkedni az utcán (nem mondom hogy nem csokolom meg a barátnőmet az utcán),de nem az hogy direkt orákig nyalom.falom a buszon a csajomat.

Tudom hol a határ, hogy mást ezzel ne idegesitsek.

Talán ha nem lennének meleg felvonulások, nem vernék egyesek a melkasukat hogy "én meleg vagyok!" hanem csöndben probálná élni az életüket, mint a heterok (a hetero sem kiabál az utcán hogy "hetero vagyok!"),akkor nem lenne talán semmi baj ebböl.

De igy....

Már leírtam mi a különbség és SOHA nem lesz elfogadott, törődj már bele. Miért nem tudsz te is olyan lenni, mint a másik nő? Ezerszer okosabb nálad és jól látja a dolgokat. Ő sínyli meg miattad is a dolgot.

Ezerszer különb egy hetero család egy melegtől, a meleg nem is család, soha nem is lesz az, mert biológiailag is értelmezhetetlen. Az állatvilágban is van homoszexualitás nem emberi jelenség, de azok az állatok nem szaporodnak, ez így van kitalálva. Nem értem miért jó játszani a természettel és miért jó kivívni a társadalom gyűlöletét magatok ellen. Azokkal is kib*sztok, akik be tudnak illeszkedni és a fene nem mondja meg róluk, hogy melegek, ugyanúgy élnek, mint a heterok. Ezt kellene végre felfogni. Minden esetre várjad csak a változást, ennél liberálisabb szemléletmód soha nem lesz.

"nem vernék egyesek a melkasukat hogy "én meleg vagyok!" hanem csöndben probálná élni az életüket, mint a heterok (a hetero sem kiabál az utcán hogy "hetero vagyok!")"

Teljesen igazad van, én sem hangoztattam soha, hogy heteroszexuális vagyok, ennek ellenére állandóan a meleg büszkeséget kell hallgatnom, csak tudnám mi ebben a büszkeség.

"Már leírtam mi a különbség és SOHA nem lesz elfogadott, törődj már bele."

Már leírtam hogy anno elfogadott volt, és törődj már bele, LESZ is.

"Teljesen igazad van, én sem hangoztattam soha, hogy heteroszexuális vagyok, ennek ellenére állandóan a meleg büszkeséget kell hallgatnom, csak tudnám mi ebben a büszkeség."

Ha egy kissebbség valamilyen hátrányos megkülönböztetésben szenved, akkor fontos összetartó erő tud lenni az hogy kimondjuk hogy igen ez és ez vagyok, ilyen vagyok, ezek a céljaim, ezzel és ezzel járulok hozzá a társadalom működéséhez...

A büszkeség szó egy nem túl szerencsés félrefordítás. Azóta megváltoztatták a méltóság szóra, ami szerintem találóbb.

Sok meleg se érti miről kellene szólni ennek. Az a lényeg hogy az emberek lássák azt, hogy nem valami ufók vagyunk, csak szimpla hétkönapi emberek. Ilyenek is, meg olyanok is. Ez egy jó közös buli lehetne a heterók számára is, mint ahogy például egész nyugat Európa szerte is az.

Hát, reménykedhetsz, hogy lesz, én borítékolom neked, hogy nem :) Még szép, hogy nem.

Nem értitek, hogy pont ezzel lesztek elkülönültek? Azt akarod, hogy az emberek lássák, de nem világos, hogy a fene sem kíváncsi rátok és nem érdekli az összetartásotok? Tényleg senkit nem érdekel, rád tartozik és kész, miért kell mutogatni??? Tartsd meg magadnak. Érthetetlen, hogy a másik nő ezt felfogja, neked nem jut el a tudatodig. Megjegyzem a méltóság szó sem passzol rá, a büszkeség meg egyáltalán nem. Erre nincs miért büszkének lenni.

Jézusom, egy újabb provokatív kérdés még provokatívabb válaszokkal. Kezdtem magam elfogadni így, 20 évesen, de mikor olyanokat írnak, hogy "bárcsak megdögölne minden leszbikus, meleg férfi", akkor elvesztem a reményt, hogy egyszer élhetek majd biztonságban, békében. Én nem hiszek a genetikai összefüggésben. Annak ellenére, hogy nem tartottuk a kapcsolatot apámmal, sok csalódást okozott és gyakorlatilag apa nélkül nőttem fel. Nem volt előttem egy apa példa, nem tudtam anyun, a húgán és a nagymamámon kívül senkire felnézni. 14-15 évesen, mikor a fiúk udvarolni kezdtek, azt vettem észre, hogy félek tőlük, nem érzem magam biztonságban, nem tudok velük jól kijönni. Volt barátom, de teljesen felszínesnek éreztem az egészet. Mikor a fiúk bámultak az utcán, inkább ideges lettem, minthogy tetszett volna. 15 évesen egy lánnyal kezdtem el barátkozni, idősebb volt nálam, érzelmi téren abszolút megértett, kezdtem azt érezni, hogy legszívesebben mindig vele lennék. Több ilyen eset is volt, aztán annyira megijedtem ettől és féltem, hogy mit szólnak majd a többiek, hogy fél évre annyira kikészültem, hogy többször kórházba kerültem az idegi kimerülés miatt. 16 évesen leszbikusokkal kezdtem el barátkozni, akik bemutattak másoknak és lett egy barátnőm, akit tényleg szerettem. Anyuéknak, meg másnak nem mondtam el, csak a legjobb barátnőm tudott róla. 4 éve már, hogy ez letisztult bennem és még néha előjön az a torokszorító érzés, mikor selejtnek titulálják a leszbikusokat, melegeket, mert ilyenkor úgy érzem, bárcsak meghalnék. A környezetem egy értelmes lánynak tart és én is úgy gondolom, hogy kiemelkedem dolgokban, művelt vagyok és nem érdemlem meg, hogy "r.ohadék értéktelen selejt"-nek nevezzenek (ezt olvastam egy hasonló kérdés egyik válaszában). Utolsó dolgom legyen büszkélkedni az életmódommal, csendben maradok és nem a szexuális beállítottságommal, hanem a tehetségemmel, értékeimmel próbálok kitűnni. Elfogadom, hogy más vagyok, de semmivel sem rosszabb emberileg, mint bárki más.

A kérdésre válaszolva: Egy leszbikus nem helyes férfival akar megjelenni, mert nem vonzódik a férfiakhoz. Ez ennyire egyszerű. Genetika vagy külső tényezők, lényegtelen. A lényeg, hogy senki ne kérkedjen azzal, amit nem magának teremtett meg.

20/L

"Nem értitek, hogy pont ezzel lesztek elkülönültek?"

Ahhoz hogy vitát lehessen nyitni a jogainkról ez szükséges. Az év többi napján ugyanúgy élünk mint bárki más.

"Azt akarod, hogy az emberek lássák, de nem világos, hogy a fene sem kíváncsi rátok és nem érdekli az összetartásotok? Tényleg senkit nem érdekel, rád tartozik és kész, miért kell mutogatni?"

Ha nem érdekelne senkit nem lenne bajod, de mivel már három oldal óta ezen vered magad szerintem csak érdekel.

Az hogy mit és mikor csinálok a párommal valóbban magánügy, de onnantól hogy egy közösség, atársadalom részei vagyunk ezért bizonyos szempontból nem csak az én ügyem, akár szeretném akár nem.

"Erre nincs miért büszkének lenni."

Erre jöttek rá, ezért változtatták meg a nevét. Emeri méltósággal melegként élni. Mi ezzel a baj?

Nektek ugyanolyan jogaitok vannak, mint mindenki másnak, csak tudni kellene nem villogni magatokkal.

Tudod ez egy internetes fórum, ahol a szabadidőmet töltöm, itt én választom meg mikor mihez szólok hozzá és itt éppenséggel nem látok közszeméremsértő undorító vonulgatásokat, így itt értelemszerűen egy cseppet sem zavar, hogy te éppen meleg vagy, egyébként sem zavarna, ha nem kellene látnom. Ha konkrétan rátok lennék kíváncsi, akkor ott bámulnálak titeket a felvonuláson, de azért akarattal nem csinálok hányingert magamnak. Emberi méltósággal éltek, csak hetvenkedtek és kihúzzátok a gyufát rendszeresen, nincs min csodálkoznod, olvasd el, amit a hozzád hasonlóan leszbikus nő írt. Vele érdekesmód nem vitatkozik senki. Nem gondolod, hogy van benne logika?

Igen sok hetero ugy van vele hogy ne reklámozzuk magunkat.

Én nem is reklámozom DE viszont az már tulzás hogy félve csókolom meg a barátnőmet az utcán mert akkor már egyböl az van hogy "reklámozom a hovatartozásom".

Nem, nem reklámozom, csak ha pl egész nap az utcán lennék a barátnőmmel akkor egész nap ne adjak neki egy puszit, vagy ne öleljem át?

Vagy mikor egy buliba vagyok és rámmászik egy pasi hogy ismerkedne, én erre megmondom hogy nincs esélye mert nem érdekelnek a pasik, akkor már egyböl "jaj miért reklámozod hogy leszbikus vagy", nem, nem reklámozom csak elmondom hogy ne reménykedjen.

Az utcai felvonulás és e között oriási különbség van!!!

Az valóban nem reklámozás, ha ezzel az indokkal elküldesz egy hapsit, én is szoktam azt hazudni, hogy leszbi vagyok, bevált duma egyébként :)

Az után ölelésről senki nem mondja meg, hogy leszbik vagytok, a heteroszexuális nők többsége is csinálja ugyanezt, és tudom, hogy nem leszbikusak, mert ismerem őket. Nekem az undorító öltözéktől, nyalakodásról, simogatásokról, felvonulásoktól fordul a gyomrom, nem hinném, hogy egy arra járó embernek ezt kellene látnia, főleg tekintve, hogy gyerekek is közlekednek, nem való nekik a másság látványa, ennek ellenére találkoznak vele, ha akarnak, ha nem. Ez az, ami kiveri a biztosítékot.